Száguldás

Barcelona: Visszatérés

A vonat út csendesen telik, mert az első osztályra szólt Nora és Jacob jegye. A menedzser még azt is eltervezte, hogyan fognak a hotelhez menni, az egyik csapattag ment ki eléjük az állomásra és vitte el őket a szállásukra.

Nem sok holmit hozott magával Nora, csak annyit, ami három napra elég neki. Most egyedül csomagol ki a szobájába, bár sokáig kellett győzködnie Jacobot, hogy ezt megtehesse. Bicegve pakolgatja a ruháit a szekrényben és közben azon gondolkozik, hogy mennyire furcsa lesz kimenni a pályára úgy, hogy ő nem fog autóba ülni még egy darabig. Ha nem fájna a karja, akkor már most beülne és versenyezne. Ahogy így morfondírozik, valaki kopog az ajtón. Odaugrál és kinyitja.

- Ki akarsz menni? – kérdezi Jacob.

- Szeretnék – ismeri be a lány és a szíve hevesebben kezd el verni.

A férfi rámosolyog és segítő kezet nyújt neki, majd együtt lemennek a hotel elé, ahol már várja őket egy taxi. Tíz perce laknak a pályától, így nem sok ideje van Norának felkészülnie az ismeretlen helyzetre. A kapuk előtt még mindig hatalmas tömeg tolong, hogy bejusson és elfoglalja a helyét, pedig péntek ebédidő van. Nora kiszáll az autóból és megtámaszkodik az ajtajában. Jacob azonnal átsiet hozzá és odaadja neki a mankóját, amivel már igazán szuperül tud sétálni. Így indulnak el a bejárat felé néhány biztonsági őr kíséretében. Az emberek lassan feléjük fordulnak és suttogni kezdenek. Majd hirtelen kiabálni és integetni kezdnek a lánynak, akit ez nagyon meglep.

- Nora! Nora! Kérlek írd alá a sapkámat! – kiabálja egy kisfiú a kordon mögül.

Nora megáll és mosolyogva átveszi a tollat és a sapkát, majd a mankójára támaszkodva bal kézzel ügyetlenül aláírja.

- Bocsánat, nem olyan, mint szokott lenni, mert a bal kezem nem olyan ügyes! – mentegetőzik a lány.

- Egyáltalán nem gond. Remélem hamar meggyógyulsz! – veszi vissza a kisfiú a sapkát.

- Nora, mennünk kell! – lép oda hozzá Jacob.

A lány elköszön az emberektől, majd a kapuhoz biceg. De megtorpan, mert a forgó beléptetőn nem lenne túl biztonságos neki átmászni.

- Ezen én át nem megyek! – jelenti ki.

Jacob aggódva álldogál mellette, együkük sem tudja, hogy mit csináljon.

- Én segítek! – szólal meg bentről Lando, aki éppen ki akar jönni.

- Biztos? Hogyan? – kérdez vissza Nora.

A fiú megáll közvetlenül a forgókar túloldalán és a lány irányába nyújtja a kezét. Jacob egyből kapcsol és a karjába kapja a mellette értetlenül álló lányt, majd a forgókar felett átnyújta Landonak, aki óvatosan átveszi. Vigyázva, nehogy beüsse Nora lábát a szerkezetbe átemeli, majd óvatosan leteszi. Nora zavartan és elvörösödve köszöni meg, de nem néz a fiú szemébe, mert iszonyatosan kínosan érzi magát. Szerencsére nem kell sokáig ott toporognia, mert Lando megy tovább, és hozzá is csatlakozik Jacob.

Így kettesben indulnak el a motorhome-ok között. Mind kettejük szíve összeszorul, ahogy a csapatok tagjai egymás után, hatalmas mosollyal az arcukon köszöntik őket. Jacob azért, mert látja, hogy Nora tekintetében valami keserűség rejtőzne, ahogy folyamatosan megköszöni a jókívánságokat. A lány azért, mert mintha minden egyes alkalommal, mikor jobbulást kívánnak neki, egy tört döfnének a szívébe. Eddig nem tudatosult benne, mennyi munka áll még előtte, ahhoz, hogy visszatérjen. De most látva az emberek arcára kiülő sajnálatot, fejbe vágta a valóság. Mit is képzelt! Hisz itt áll egy mankóra támaszkodva, lábára egyedül rá se tud állni, a kezét ,ég kinyújtani sem tudja. Hogyan is lenne képes elvezetni egy formula 1-es versenyautót! Nem kéne áltatnia magát...

Ahogy megérkeznek a Haas garázsába a lány elsötétült hangulata egy kicsit felderül, mert a csapat úgy fogadja, mintha el sem ment volna. Egyből adnak neki egy szabad széket és egy fejhallgatót, amin hallgatja a rádiót. A mérnökei azonnal köré gyűlnek és semmiségekről kezdenek el beszélgetni. Viccelődnek vele, majd észrevétlenül a téma átterelődik a versenyre és az autóra. Mindenki a változtatásokról beszél, az új adatokról és alkatrészekről. Majd valaki véletlenül elszólja magát és megemlíti a balesetet. Mindenki megfagy, mert ez megbeszélés nélkül is tabu témának számított, most, hogy Nora is itt van.

- Nem gond. Nyugodtan beszélhettek róla. Nem fogok kiakadni. – próbálja a feszültséget oldani a lány.

- Biztos? Annyira sajnálom! – kezd mentegetőzni a mérnök.

- Inkább nekem kellene bocsánatot kérni, mert rengeteg munkátok volt az újraépítéssel...

- A lényeg, hogy te most végre itt vagy velünk és pár hét múlva már az autóban ülsz – veregeti meg a vállát Ayato.

- Pontosan!

Ekkor megjelenik Fittipaldi egy jégkrémmel a kezében, amit az ebédlőből csempészett ki. Éppen leharapja a tetejét, mikor megpillantja Norát és majdnem félrenyeli a darabot. Fuldokolva próbálja összeszedni magát, majd könnyes szemmel lenyeli a jégdarabot.

- Nem éppen vonzó belépő volt – nevet fel hangosan Nora.

- Köszi, majdnem megfulladtam miattad! – mondja, de megöleli és leül mellé – Örülök, hogy itt vagy.

- Már hiányzott...

- Itt van Enzo is valahol – néz körbe Pietro.

- Még mindig a Red Bullnál van?

- Aha – húzza el a száját Pietro, de közben a szeme csillog a büszkeségtől – Be akarsz ülni? – mutat az autóra.

Nora arca újra felragyog és bólint. Egy kis segítséggel elbiceg a felemelt autóhoz és leül az oldalára. Jó ötletnek tűnt az előbb, de most sehogy se jön rá, hogyan fog egy kézzel beülni. Óvatosan kiveszi a nyakában lógó rögzítőből a sérült karját és elég ügyetlenül belehuppan az ülésbe. A glória alatt kinézve veszi észre, hogy a második szabadedzés felvezetőjébe ez a gyönyörű mutatvány benne lesz, mert a garázs sarkán egy kamera néz szembe vele.

- Ezt most felvették? – kérdezi megrökönyödve a behajoló Fittipalditól.

- Szerintem igen – ül ki az arcára egy ördögi mosoly.

Miközben Nora és Pietro beszélgetnek az autóról, Jacob megkönnyebbülve dől neki a falnak. Nagyon aggódott Nora állapota miatt, de megkönnyebbülve konstatálja, hogy szerető és támogató környezet veszi most körbe. Senkisem hibáztatja a garázsban, sőt még ők érezték kellemetlenül magukat. Annak is örül, hogy észrevétlenül visszaszoktatják a megszokott kerékvágásba, de emellett vigyáznak rá.