Love Game [Charles Leclerc]

36. Gyógyír (+18)

Valery lehúzta a cipzárját, nehezen emelte fel a bal kezét. Belenyilalt az izmaiba a mozdulat, olyan merevnek érezte a vállait és a karját. Két edzéssel ezelőtt kicsit túlzásba vitte az edzőteremben a súlyzózást. Sajnos semmi szexuális eredete nincs a sérülésének. Annyira sem tudta felemelni a kezét, hogy lehámozza magáról az overallját.

- Ó, úgy meghúztam a hátam - sóhajtott fel, az ajkait lebiggyesztette - Nehezen tudom emelni a kezem.

Charles azonnal felpattant a helyéről. Mindig örömmel sietett a segítkezik mindig abban, hogy levegye a ruháit. A Ferrari overallja cipzárját már lehúzta, csak nem tudott kibújni belőle. A férfi a háta mögé lépett és pimaszul elmosolyodott.

- Várj, hadd segítsek.

- Csak igazítsd meg a tapaszt - utasította Valery, hálás mosollyal - A hátamon.

Mióta megtörént közöttük a nagy szikra, azóta nagyon egymásra hangolódtak. A kölcsönös vonzalom közöttük felpezsdítette a hangulatot. Charles nem tagadta, hogy azóta is vágyik arra, hogy érezze a bőrét, a testét, ahogyan egymásba olvadnak. Abban a pillanatban úgy érezte Valery lelkét, mint még soha. Pőre volt, minden fal nélkül. És rá volt szüksége, Charles beleremegett a gondolatba, hogy még hónapja ellenségek voltak most pedig Valery számára egy pillanatra ő nyújtotta a menedékét és fordítva. A nő az ő nevét nyögte a szétnyílt lábakkal. Függőséget okozott Valery-vel lenni, máris a szíve a torkában dobogott, ahogyan lassan végigsimított a háta bőrén, ahogyan lesegítette róla az overallját.

Félresimította a haját, háttal álltak egymásnak, engedelmesen megigazította a kinezológiai tapaszt. Az overalljából segített kibújni és derekáig lehúzta. Szívesen folytatta volna, ez igazából merő csábítás. Valery a szekrényeik előtt állt, Charles kinyújtotta a kezét, megtámaszkodjon. Ezzel közelebb vonta a testüket. Ő élvezte fenntartani a jófiú szerepét, amíg csak lehetett. De Valery kihozta belőle a régen elrejtett énjét. Régóta nem kelt fel ennyire vággyal telve.

- Történetesen tudok valakit, aki nagyon jó hátmasszázsokat ad - kacsintott rá, Valery felszusszant.

A férfi lehelete cirógatta a bőrét, annyira csábító volt. Túlságosan is. Libabőrös lett az érzéstől,  teljesen elgyengült, amikor az ujjbegyei lesiklottak a mellkasán, cirógatva a melle vonalát. A nő kezei ökölbe szorultak, nem akart máris  ilyen szétesett lenni, de ahogyan az ujjai átszelték a hasát és a derekán gyűrt overallja nadrágjába nyúlt, tudta, hogy már veszített. Tudnia kellett volna, hogy csapda volt. Hibát követett el azzal, hogy segítséget kért tőle.

Nem tagadta magában, hogy kívánja, hogy csöppet sem volt ellenére az, ahogyan a férfi simogatja, a testét az övéhez préseli így megbújva. A várakozás szokás szerint a levegőben volt. Valery valahogy megbocsájtotta magának, hogy minden elvét a szemétbe dobta, amikor a férfivel lefeküdt. Jobban mondva, próbálta meggyőzni magát, hogy nem érdekli és ez mégsem olyan komoly dolog. Kénytelen volt. Akarták mindketten, idő kérdése volt, hogy megtörténjen. Csak Charles úgy tudta kielégíteni, ahogyan még soha senki. Mellette végre nőnek érezte magát,  Valery nehezen nyelt. Nem akart ráfüggni arra, ahogyan megérintette.

- Charles..

Mielőtt még tovább folytathatta volna Charles már cselekedett is, a keze becsúszott a fehérneműjébe. Megtapogatta az anyagot, érezve a nedvességét. Az ajkaival megnyalta a fülcipját, Valery pedig beleremegett. Várt egy kicsit, hogy tudjon olvasni a teste jeleiből, időt adjon neki arra, hogy megállítsa. De a nő csak jobban széttárta a lábait és utat engedett neki. Felszusszant, amikor Charles félrehúzta az anyagot és az ujjaival széttárta. Valery a kezével eltakarta a száját, nehogy hangot adjon. Tudta mennyire botrányos, amit csinálnak ketten az öltözőben. Charles a kezeivel kényesztette, ő pedig majdnem összeesett a munkája alatt.  A férfi ujjai elkenték a nedvét az ajkaira, gyorsan megtalálva a csiklóját és kimért körökkel simogatta. Valery lábai megremegtek, Charles az öltöző szekrényéhez nyomta.