Love Game [Charles Leclerc]

32. Érzéstelen (+18)

Author's note: ez egy kicsivel rövidebb fejezet.

Valery elgondolkodva babált a sisakja csattjaival, az ujjai ügyetlenül eltévesztették a műveletet. Noha fizikailag a Fiorano circuiton van, éppen edzés után, szellemileg elkalandozott. Az utóbbi napokban újra átnézte a jegyzeteit, még nem adta fel, hogy kiderítse ki lehet a stalkerük. A fő gyanusítottaik újra megjelentek az edzésen. Kivéve Nicot. Valery hiányolta a kedvenc rádiósát. Nagy volt a nyüzsgés és a kapkodás, tudva, hogy közeledik a Spanyol Nagydíj. Valery remélte, hogy most mindketten jobban teljesítenek majd. Hirtelen a férfi lépett hozzá, félrenyomta a kezeit és kioldotta a sisakját.

Gyengéden leemelte a fejéről, közben az ujjbegyei az arcához értek. Valery összerezzent, amikor a tekintetük találkozott. Charles tekintete... szomorú volt. A szemei üresek, az arca komor. Ma egész nap ilyennek látta, nem úgy tűnt, mintha ma az elemében lett volna, szinte utolsóként végzett az összes körül során. 

- Kösz a segítséget, Charles.

A férfi egy szomorkás félmosolyt küldött neki, majd hátat fordított neki és lehúzta az overallja cipzárját. Fürgén lehúzta a felsőjét, a nő tekintete elkalandozott a kidolgozott felsőtestén. Charles, minden sajnálatára, felvett egy pólót magára és folytatta az átöltözést. Valery ráérősen tette ugyanezt, lopott pillantásokat felé. Annyi ideje öltöznek át egymás mellett, de sosem történt semmi. Nem, mintha megfordult volna a fejében.

- Én léptem - intett neki Charles, és már el is tűnt.

Valery-nek esélye sem volt rá válaszolni. Most viszont üres lett a terem. Meglepte a férfi váratlan sietsége. Komótosan átöltözött és egyedül folytatta a folyosókon, örült volna, ha Nico itt lett volna, még pár szót váltottak volna. Laurent megtalálta az egyik teremben dolgozni a laptopján. Megállt az átlátszó üvegajtó előtt és bekopogott. Az idősebb nő intett neki, mire belépett.

- Hey, Lauren - köszöntötte mosolyogva - Lehet egy kérdésem.

Lesimította a gyűrődéseket az ingjét. Lauren hátradőlt és bólintott, hogy folytassa. Valery nem akart tolakodó lenni, de tudta jól, hogy a menedzserük messze jobban ismeri a férfit, mint arra neki esélye lett volna. Remélte a férfi sem venné zokon, hogy róla kérdez a háta mögött.

- Mi a helyzet Charles-al? Annyira szétesett - jegyezte meg Valery - Remélem, hogy összeszedi magát a futamig. 

Tagadhatatlanul aggódott a csapattársa hirtelen hangulatingadozásának. Féltette a teljesítményét. Charles nagyszerű pilóta, de ma elváráson alul teljesített. Lehet, hogy hónapokkal ezelőtt még örült is volna ennek, hogy a kompetíció kisebb. Lauren arca elkomolyodott, egy pillanatra megszakította a szemkontaktust, hogy lepillantson a laptopjára. Mélyen sóhajtott, csendesebben felelt:

- Holnap van az apja halálának az évfordulója.

Valery meglepetten felhúzta a szemöldökét. Lesütötte a tekintetét, elszégyellte, hogy még csak utána sem nézett soha, hogy az apja mikor halt meg. Annak ellenére, hogy Charles-al néhányszor beszéltek erről. Most már megértette a viselkedését. Laurentől elköszönve, elgondolkodva ült autóba. A csapattársa megannyiszor volt ott neki, úgy érezte, hogy most rajta a sor, hogy vígaszt nyújtson.

Charles a nappaliban feküdt, Leo a hasán aludt, miközben mélabúsan a tévét kapcsolgatta. Valery félénken megállt az ajtóban, nem tudta, hogyan közelítse meg. Most alkalma nyílt kicsit jobban megfigyelni. Észre is vette, hogy a férfiban nem volt sem tűz, sem versenydrukk, csak üres tekintettel maga elé bámult, amikor nem szóltak egymáshoz. Charles gyászolt szótlanul. A szemei kialvatlanok voltak, az arca kicsit gyűrött. Valery szíve a torkában dobogott, sosem volt a szavak embere, főleg nem ilyenkor.