Love Game [Charles Leclerc]

48. Győztesé minden (+18)

Közeledett az első futamuk dátuma. Valery izgatottan várta, noha messze nem érezte magát felkészültnek. Kezdte azt hinni, hogy soha sem fogja. Az utóbbi futamjaik során Max igencsak megmutatta, hogy képes odapirított neki. A nő próbálta utól érni, de rájött, hogy kevesen tudnák lemásolni a teljesítményét. 

Valery egy laza comfba fogta a haját, kilopózott a konyhába, hogy egy nyugtató teát készítsen, hogy csitítsa az izgalmát. Bahrainban már most elég meleg volt, hogy egy rövidnadrágot vegyen fel pizsama gyanánt. A konyhába lépve viszont egy zacskó chipset majszoló csapattársába botlott. Elég későre járt, mindkettejük alvási ideje elmúlt már. Nem lepődött meg azon, hogy még ébren találta, a férfi közhírhedten pocsék abban, hogy betartsa a kiszabott programjait.

- Na, hova lett a Ferraris pizsamád?

Max gyorsan végigfuttata a  szemeit rajta,  szótlanul. A tekintete komoly és tüzetes. Valery keresztbe fonta a karját, hirtelen elszégyellte magát. A fedetlen vállai és combjai miatt kicsit szemérmetlennek tartotta magát. Elfordult tőle, püffögve. Vizet tett forrni, de úgy tűnt, mintha egy örökkévalóságnak tűnne, míg elkészül a teája. Érezte, hogy Max tekintete a hátába fúródik.  Néha, látszólag közéjük telepedik egy különös feszültség.

- Te nem izgulsz a futamok előtt?

- Ja, tök nyugodt vagyok, azért nem alszom - jegyezte meg gúnyosan Max.

Valery forgatta a szemét, hallva a komolytalan válaszát. Ezzel csak bebizonyította azt, hogy benne is tombol a vizsgadrukk. A szezonkezdetek mindig nagyszerű alkalmak arra, hogy a pilóta benyomást tegyen. Valery úgy érezte, hogy a nyomás maga összeroppantja. Holnap reggel kvalifikáció, magában már számolta vissza az órákat. 

- Olyan furcsa ez az egész nekem, túl sok változás - sóhajtott fel a nő - Még fel sem fogtam, hogy csapatot váltottam.

- Fura, azért engem és Charlest nehéz összekeverni - gúnyolódott Max - Nos, gyorsan jöjj rá a dolgokra, mert holnap igenis egy RedBullos autóba ülsz. Ne hozz rám szégyent.

Valery a markába vette a gőzölgő poharat. Oldalra döntötte a fejét, gondosan szemügyre vette a férfi testbeszédét. Max arca gondterhes és fásult volt, egész nap rossz kedvű volt. Most is maga elé meredve eszegetett. Azt hitte, hogy harmadszoros világbajnok tévén kicsivel több optimizmusal ront neki a szezonnak. 

- Kösz, ez most nagyon megnyugtatott.  - horkantott fel Valery, majd hozzátette megenyhülten - Azért majd aludj is.

- Fogok.

Mikor visszaért a szobájába, észrevette, hogy  Charles éppen válaszolt az egyik üzenetére. Úgy tűnik ma éjszaka mindenki álmatlan. A gondolat, hogy két emelettel alatta van felcsigázta. Mindenkit ugyanabban a hotelben szállásolttak el. Közel voltak és mégis annyira távol. Mostanában nagyon kezdte hiányolni a minőségi időt a kapcsolatukból. Mindig csak bújdosás és titkos telefonhívások. Belefásult, de tudta, hogy nem tehetnek mást. Charles programja kicsivel szellősebb volt, ám ennek ellenére sem tudta rávenni, hogy leugrodjon hozzá. Olaszország és Nagy Britannia nem éppen szomszédok. Megoldható volt, de körülményes megoldani. Hiányzott az aranyos kis lakásuk Modenában. A  kis délutánjaik.

A telefont a füléhez nyomta, remélte, hogy választ kap.

- Hm? Te nem alszol?

- Nem - motyogta a férfi, rekedtes hangon - Hiányoztál. De a hangod lehet, hogy álomba ringatna.

Hirtelen eszébe sem jutott, mikor aludtak egy ágyban utóljára. Valery szomorkásan elmosolyodott. Az ő mellkasát is szétfeszítette a hiányérzet és a szorongás a futamot illetően. Belekortyolt a teájába, a folyadék felmelegítette a torkát. Az éjjeli szekrényre pakolta a bögrét és bebújt az ágyba. Érezte, hogy a férfi hangja őt is megnyugtatja. Nyakig betakarózott, a párnára tette