Love Game [Charles Leclerc]

47. Féltékenység

Valery keményen dolgozott, nem esett nehezére, amikor Max törtetése ennyire motiválta. A holland pilóta nem szenvedett hiányt eltökéltségben sem a pályán, sem a szimulátorokon. Ez hajtotta előre. Valery tudta, hogy ezzel az érzéssel ügyesen kell majd egyensúlyozni, nehogy átessen a ló túlsó oldalára. Kicsit túlzásba vitték a versengést a végére Charles-al.

Valery kilépett az RB25-ből, a hátán fehéren ott virított a versenyszáma. Lecsatolta Sóhajtott, a lehellete megfestette a levegőt. Kicsit hidegnek találta az időt tesztversenyhez, de bízott a mérnökök ítélőképességében. Egyből a mérnökök és szerelők vették körül, éppen annyira, hogy levegőhöz sem kapott. A véleményét kérdezték az autóról, a tesztkörökről, akármiről. Valery nem szokott hozzá ahhoz, hogy ennyire nyíltan kinyilvánítja a véleményét. 

- Nem fogott annyira jól a fékem a húszas kanyarnál - jelentette ki - És még mindig húz a kormány balra.

A mérnök leírta a megjegyzéseit, minden szavát. Professzionálisnak és figyelmesnek tűnt mindenki. Azt hitte, hogy mivel csak másodhegedűs, senki sem fog vele törődni. Minden ellenére, hiányzott Nico melegsége és bolondozása a fülében, amikor vezet. És persze Charles. Voltak dolgok, amik nagyon is hiányoztak a Ferrariban.

Levette a sisakját és az overallját megkötötte a derekánál. Belépett az épületbe, hogy végre kiadja a fáradt gőzt, mára ez volt az utolsó tesztkörük. A büfében  egy izzadt és kifulladt Max-al futott össze. A férfi hasonlóképpen csak félig vált meg az overalljától, felül egy testhezálló RedBullos pólóban feszített. A sötétszőke, rövid hajtincsei égnek álltak, felemelte a kezét, hogy intsen a csapattársának, amit Valery viszonzott. Egy bő fél órája nem látták csak egymást, utóljára a pályán. A holland pilóta valóban nem hagyta magát és nagyon jó kört futott, még úgy is, hogy Valery egész végig a nyomában volt. Tetszett, hogy kihívása volt. A férfi éppen kávét főzött, az ital illata csikolta az orrát.

- Jó menet volt - dícsérte meg Max.

Valery egyetértően bólintott, elégedett volt, az autója minden hibája ellenére. Mindketten jól mentek a pályán. Nem érzett olyan nagy különbséget a két autó között a húzóerőt illetően.  A pult mellé állt, hogy várjon a sorára a kávégépnél. Max felé nyomta a poharat, egy apró mosollyal. Valeryt meglepte az udvarias gesztusa, de elfogadta, a pultnak dőlve nézte, ahogyan a férfi hunyorítva koncentrál rá a kávégép gombjainak nyomogatására. 

- Látogatód van - bökte meg Max, amikor egy idősebb férfit látott integetni az üvegablaknál. 

Valery megfordult, azonnal hozzá sietett, fülig érő mosollyal ajtót nyitott. Nem számított arra, hogy ezen a kedd délutánon az édesapja a tesztpályán fogja meglátogatni. Az idősebb férfi szorosan megölelte, megmutatkoztak a mélyen szántott mosolyráncai, ahogyan a lányára nézett.  

- Apa - csodálkozott el - Hogyhogy itt?

- Nem akartam megjelenni, amíg nincs a kezemben az új RedBullos merch.

Andrea megpördült, hogy bemutassa hátul Valery számát. A nő megdícsérte, úgy tűnt, hogy őszintén értékelte az igyekezetét. Max érdeklődve figyelte őket távolabbról, viccesnek találta a jelenetet. Meg is feledkezett arról, hogy kávét akart főzni. A csapattársa édesapja olyasféle támogatással ajándékozta meg, amire ő mindig is vágyott volna a sajátjától. A boldogságukat látni kicsit szembesítette a saját sérelmeivel. Eddig csendben figyelte őket, de úgy érezte illendő lenne legalább bemutatkozni. Mégis, egy mosolyt erőltetett az arcára, előre lépett, hogy üdvözölje Andrea Piccot.

- Uram - nyújtott kezet Max - Örültem a találkozásnak. 

- Téged nem kell bemutatni - jegyezte meg az idősebb férfi - Andrea, Valery édesapja.