Love Game [Charles Leclerc]

22. Befejezetlen (+16)

Valery felemelte a kezeit és átölelte a térdeit, az arcát elrejtette. El akart bújni a világ elől, hogy soha többé ne is lássa őt senki. Inkább nyelje el a föld. Szégyellte magát, és nagyon utálta. A Japán Nagydíj futamján rosszul vett be egy kanyart és kicsúszott. Az autó megjavítható, neki pedig elég minimális sérülései lettek. Később ma még rutinvizsgálatokat fognak végezni rajta, hogy biztosan kizárják az ütközésnek nincsen visszhangja.

Legalább az autónak nem lett komolyabb baja és megjavítható a következő futamig. Nincs minden veszve, akármennyire is úgy érezte ebben a pillanatban. Valery tudta jól, hogy fekete pontot kapott Vasseurnél. De nem csak ő, Charles is elég lent végzett a listán, csupán hatodikként. Ez nem vallt rá. Legalább befutott, nem kapott egy silány DNF-et, mint ő.

A Ferrari garázsban vonult el, míg lejárt a futam. Nem tudott a frusztrált és lenéző mérnökök szemébe nézni, amikor ennyire csődtömegnek érezte magát. Határozottan egy csődtömegnek. Újra rátört a sírás, de nem engedte ki, visszatartotta. Akármennyire is fojtogatta.

A szomorú az volt, hogy nem az autó hibája volt. Hanem az övé. Ő rántotta félre a kormányt, mintha nem lett volna tiszta a feje. Nem az autó volt ennyire szétesett, hanem ő. Csakis ő. Az arcát a kezeibe temette.

Kopogtatást hallott az ajtó felől. A kezei a Ferraris hoodieját gyűrték, görcsösen. Erőt gyűjtött, hogy válaszoljon. Ki az ördög lehet? Már letudta gyorsan a PR kötelességeit. Megdörzsölte a szemeit.

- Szabad! - kiáltotta, elcsukló hangon.

Piros egyenruhát látott az elhomályosított ablakon keresztül. Lehet, hogy Nico az, újra. Amint a futam véget ért a fiatal srác nála termett, hogy pár szóban, de őszinte eltökéltséggel bíztassa és vigasztalja. Értékelte, de nem léteztek olyan szavak, amitől ő most jobban tudná érezni magát.

Ám az ajtón Charles lépett be, meglepettségére. Elfordította a fejét, nem tudott most ránézni, amikor megannyi érzés fojtogatta. A férfi lépései közeledtek felé, míg egy széket húzott elé és leült vele szemben. Valery még mindig nem nézett rá.

- Nem hiányzik, hogy nevess rajtam - motyogta csendesen.

- Miért gondoltad, hogy nevetni fogok?

Mert megérdemelném.

Valery mélyen beszívta a levegőt, a férfi lágy és kedves hangja csak megnehezítette, hogy egyben tartsa magát. Hogy mind bent tartsa a csalódottságát, szégyenérzetét. Erősnek akart tűnni előtte, mutatva, hogy azonnal képes felállni.

- Miért vagy itt? Nincsenek kamerák nem kell ezt tenned most.

- Azért jöttem, mert tudom, hogy milyen - felelte szomorúan.

Charles kezében egy doboz sütemény volt, amit a kantinból lopott idefelé. A nőt megérintette a gesztus. Volt benne egy gondolat, hogy elküldje, nehogy sírva fakadjon előtte. Letette elé az asztalra. Valery végre megemberelte magát és felé fordult, a tekintete kemény és vad volt. Nagyon tartani akarta magát hideg jéghegynek. De Charles szavai megolvasztották.

Nem akarta ezt, erős akart maradni. Charles-t nem érdekelte, hogy ki és mi tudja, hogy hozzájött. Csak az lebegett a szemei előtt, hogy tudja milyen nehéz felállni és szembenézni a tömeggel, akinek csalódást okozott. A rajongótábornak, akik néha istenítenek, néha elítélnek. Valery visszautasító és hideg viselkedése rosszul érintette. Támadó volt, a szemei elárulták mennyire dühös.

Nem ítélte el, ha valaki, ő tudta milyen a cipőjében járni. Valery remegő sóhajt engedett ki, a lelkét annyira pőrének érezte. Charles előre hajolt, az ajkain egy szomorú mosoly húzódott. Ismerte az érzést, milyen ennyire a padlón lenni. Mindenki előtt megjátsszani magad, miközben a frusztrációt és mérget magadba kell temetni.