Love Game [Charles Leclerc]

35. Legeslegelső (+18)

Author's note: extra hosszú rész, elő a popcornt és a pezsgőt, mert megtörténik. Kérlek, kérlek olvasd el a másik írói jegyzetet is.

Daniel Riccardo születésnapja egy héttel Silvestone előtt volt. Charles őszintén kevésbé várta, hogy elutazzanak kettesben. A puskaporos hangulatuk stagnált. Nem tudta kihúzni Valeryből, hogy pontosan mi a probléma közöttük. Nem veszekedtek, de azt vette észre, hogy a nő magába zárkózó lett. Sejtette, hogy amiatt az incidens miatt.

Azóta semmi sem történt közöttük. Charles szerette volna még magához húzni. A napok nem lettek kevésbé feszültek, de ő már nem temetkezett már a karjaiba. Ott volt az a kínzó távolság. Megőrjítette, hogy úgy érezte, nem tud áttörni a falain. A helyzet nem volt ismeretlen. Két lépést előre, kettő hátra. A kapcsolatuk tangója.

Tartott attól, hogy egyedül maradjon vele. A mindennapok még könnyen elszaladtak, a nyüzsgő edzések és megbeszélések miatt észre sem vették úgy mehettek el egymás mellett. Daniel három nap és három éjszaka szeretett volna bulizni, itt elkerülhetetlen, hogy párként jelenjenek meg.

Valery hallgatagon bámult ki az ablakon, míg a Hawaii szigetekre repültek. Daniel egy csendesebb, turista mentes szigetet választott magának, ahol helyet foglalt le nekik. Charles tudta jól, hogy a pilóták nagy része eljön majd erre az eseményre, elvégre az ausztrál férfi szeret bulizni. A Mclarenes barátaikat leszámítva senkiben sem volt biztos, hogy találkozni fog.

A nő felé sandított. Lehet, hogy ő bővebb információval tudna szolgálni. Az egyik éjszaka hosszan beszélt telefonon a szobájában. Nem süllyedt odáig, hogy hallgatózzon.Tartott attól, hogy túl sokat tud majd meg.

A repülőutak mindig lassabban telnek csendben. Csodálkozott, hogy Valery nem szundítot el, ahogyan számtalanszor. Charles gyorsan átpillantott a válla fölött és hunyorítva próbálta kivenni, kivel chatel éppen. Az ikonok közül a legfrissebb beszélgetést Pierre Gasly-val folytatta. Belehalt volna, csakhogy megtudja miről. Régóta nem került szóba a barátjuk. Tartott attól, hogy a másik férfi újra felveheti a versenyt, ha közöttük nem hozza helyre a kapcsolatát.

Megérkeztek a takaros kis házba a tenger partján, amit lefoglalt nekik. Ki-ki hozta a barátnőjét vagy feleségét is, így minden pilóta egy saját házikót kapott. Egy köpésnyire voltak egymástól. Charles-t emlékeztette arra a házra, amiben a legutóbbi tengerparti nyaralásukon laktak.

- Nem tudom, hogy miért csinálja mindig ezt – sóhajtott fel dühösen Valery.

Egy bő órája ez volt az első dolog, amit mondott. Charles a szobába sietett, miután lepakolta a küszöbön a csomagjait. Valery a homlokát dörzsölte és kétségbeesetten futtatta a szemeit végig a helységen. Tengerparti hangulatú, de minimalista, tiszta. A férfi nem látott benne semmi különöset.

- Kicsoda? – kérdezte értetlenül.

- Lauren – vágta rá morcosan - Egy ágyat foglal le. Nem lehetne diszkréten megoldani, hogy ne kelljen egy ágyban aludnunk? Biztosan nem fogna gyanut senki.

Charles egyenes vonalba húzta a száját, kicsit bántotta a nő heves ellenkezése. Ő történetesen örült, hogy ennyire közel kerülhetnek egymáshoz és nem látott semmi újdonságot abban, hogy egy fekvőhelyen osztozzanak.

- Miért? – próbálta viccre fogni - Nem bírsz nekem ellenállni?

- Charles szerintem itt vagy az, aki nem tudná otthon tartani a kezeit.

Charles torkában gombóc formálódott, ez most talán utalás? Valery hangja nem tűnt viccelődőnek, mégis megkockáztatta, hogy fokozza az utalgatások okozta feszültséget. A nő szemei villámokat szórtak.