Love Game [Charles Leclerc]

33. Feszültség (+18)

- Legközelebb nézd, merre mész - jegyezte meg az orra alatt Valery, amikor elhaladt Charles mellett.

A vállaik egymásnak súrlódtak, a férfi pedig mormogott valamit az orra alatt, de a sisak miatt nem hallotta. Jobb is volt. Olaj lett volna a tűzre. Együkük sem beszélt a bennük dúló háborúról. Nem voltak hivatalosan összeveszve, mégsem tűrték meg egymást.

Valery legszívesebben ledöntött volna mindent, ami az útjába kerül. Fújtatott a dühtől és az adrenalintól, ami a vérében áramlott. Nem volt türelme a mérnökök kiértékeléséhez, sőt az sem érdekelte a legkevésbé, hogy mit gondolnak róla ezért. Legalább közelebb viszi a nyomozását egy videó, ha szídják. Nico újra hiányzott, de Valery észben tartotta a névsort.

Lehámozta magáról az overallját az öltözőben, megizzadt alatta. Maranelloban újra tikkasztó meleg fogadta őket. Felsóhajtott, a bőrét hűsítette a hideg. Most azonnal a zuhany alá vágta volna magát, de minél hamarabb haza akart érni.

Charles belépett, mire hátat fordított neki, dacosan és szemérmesen. A levegő izzodt körülöttük, az sem segített a helyzeten, hogy mindketten a meztelenség valamilyen fokában voltak.Valery lesütötte a tekintetét, amikor megpillantotta a férfi meztelen felsőtestét másmilyen érzések töltötték el. Emlékezett tisztán arra, mennyire izgató volt a kezeit végigfuttatni a mellkasán. Nem tudta elfelejteni a könyörgést, a heves csókokat, azt, hogy ő maga megengedte ezeket. Elgyengült, mintha nem számolt volna a következményekkel. Akármennyire is kerülte a konfrontációt, nem, szó szerint inkább kerülte a férfit mintsem a szemébe nézzen és elismerje mindkettejük gyengeségét. Csak azért is hidegebb lett vele, de kételkedett abban, hogy ezzel megoldaná a helyzetet. Inkább csak halogatta a szembesítést.

Érezte Charles szemeit, a férfi megállt és szégyentelenül bámulta. Talán várt valamire? Valery vére forrni kezdett, majdnem megszólta. De mégsem mondott semmit. Ezt az idegőrlő csendjátékot játsszák, mióta csak visszatértek Monte Carlóból. Mintha azt várnák melyikük törik meg hamarabb.

Charles kötekedve ráelőzött a mai edzésen.
A nő úgy érezte, hogy mindent, de mindent megtett, hogy kiugrassza. Arról nem beszélve, hogy ignorálják szándékosan egymást napok óta. Valery sejtette, hogy ludas volt a dologban. Az a sok kimondatlan szó feszültséget szült közöttük.

Gyorsan átöltözött, becsapta maga után az ajtót. Hallotta, hogy lent a mérnökök összesúgnak. Azt latolgatták, ha összevesztek. Külön autóval jöttek és mentek is. A nő keze nyugtalanul ragadta meg a kormányt, szerencse, hogy Modena közel van. Ez a feszültség megöli. Sejtette, hogy okosabb lenne konfrontálódni, túlesni rajta. De azt sem tudta, hogy mit mondhatna. Valery menekült és szégyellte. Egész nap próbálta ezért kerülni, mert úgy érezte, hogy így jobb. Hátha mindketten lenyugszanak idő közben, noha nem úgy tűnt, hogy a kedélyek csitulnak. Közeledett a spanyol nagydíj és ők messze álltak a békétől.

Valery még edzeni sem mert menni, nehogy összefussanak. A szobájában ücsörgött, merengett azon, hogy milyen őrültséget csinált. És persze azon, hogy Charles kezei hogyan markolták a combját, de az más dolog. Újra vissza akarta szerezni a kontrollt a saját érzései fölött. A teste akarta őt és ez a szégyen megbénította.

Hallgatta, hogy mikor nyílik és csukódik Charles ajtaja. Egész délután hallgatózott, kidolgozta a tervét, hogyan jut majd el a konyháig és vissza. Csend ült a maranelloi lakásukban. Valery lábujjhegyen lopakodott a konyhába. Délután volt, még Leó sem nézett fel az alvásból a nappaliban. Felágaskodott a pult mellett, hogy elérje a teafiltereket. Megfagyott, amikor halk lépéseket hallott a háta mögött. Úgy tűnik, hogy Charles becserkészte hasonló lopakodási tehnikával. A szíve a torkában dobogott, érezte a feszültséget a levegőben. Vele egy térségben lenni egy időzített bomba volt. A nyelvén kimondatlan szavak voltak, még mindig fogalma sem volt, hogy mit mondjon neki, pedig négy napja és négy éjszakája volt, hogy megszülje a stratégiáját.