Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

•2 rész•

•Stúdió•

-Sztefi! El kell ugorjak a stúdióba felvenni pár beatet, eljössz velem? Hazának veszünk kaját. Csak későn végzek, gondoltam addig ne legyél egyedül. - kiabált be a szobámba John.
-Hm. Attól függ kik lesznek még ott.
-Fhuu várjál. -jött be az ajtón.
-Asszem Andris meg Patrik.
-Nagyszerű. És ők kik? - kérdeztem vissza mit sem tudva.
-Ekhoe meg Ótvar Pestis, azaz Patrik.
-Ja így már értem. Hát nem tudom, tanulnom kéne...
-Mindig csak a tanulás. Sztef...szánhatnál egy kis időt pihenésre is. Naa, gyere. Jól fogunk szórakozni.
-Jó legyen. De akkor én választok kaját.
-Megbeszéltük. 6-kor indulok. -kacsintott.
                                     •
Még volt 2 óra indulásig, addig megnéztem egy részt a kedvenc sorozatomból. Egyszerűen imádom a Walking Deadet. Zseniális.
De gyorsan eltelt az a röpke 2 óra, így neki kellett állnom készülni mert John nem vár. Nem szeret késni sehonnan.
Nem öltöztem ki mert nem volt kedvem, meg hát nem olyan helyre megyünk.
-Ahhoz képest, hogy te az elegáns fiúkat szereted, most úgy nézel ki mint egy lecsúszott drogos. -nézett végig rajtam.
-Mit kell beszólni? Most nem volt kedvem kiöltözni. Meg amúgy is, a melegítőnadrág mióta lecsúszott drogosoknak való? Nekem legalább nem lóg ki belőle a bugyim. -csaptam be a kocsiajtót.
-Jól van na, csak vicceltem. Dráma királynő.
                                     •
Kb 10 perc autó útra volt tőlünk a stúdió, de fél órának tűnt a hosszú kocsisorok miatt. Ezért utálom Budapestet, soha nem lehet időben eljutni sehová.
Oda érve még fel is kellett mászni a 3. emeletre.
Ahogy John benyitott a stúdióba, megcsapta az orromat a tömény fűszag. Nagyszerű. Újabb semmirekellők.
-Sziasztok! - köszöntem.
-Hát szia. -ölelt meg egy random csávó. Kicsit tartottam tőle, de viszonoztam mert nem akartam bunkó lenni.
-Andris vagyok.
-Én Stephanie.
-Gondoltam. A szépség akiről John mesél mindig. -mosolygott.
-Ohh. Hát, igen. -erre nem tudtam mit mondani.
-Szia, én Patrik vagyok, de én nem ölellek meg mert most tök kényelmesen ülök ebben a székben. -köszönt a krapek full vörös szemekkel, kezében egy félig elszívott joint amit valószínűleg újra kell gyújtani mert elaludt.
-Semmi gond.
Én helyet foglaltam a fal mellett lévő narancssárga kanapén. Hosszú este elé nézünk.
-Amúgy beszéltem Marcival is, lehet feljön csak most dolga van. -szólalt meg Andris. Na de ki az a Marci?
-Jó lenne, nem jelzett vissza a beatre amit küldtem neki.

•

Eltelt 2 óra, dög unalom az egész. Mondjuk nekik nem, de én halálra untam magam. Hol a telóm nyomkodtam, vagy bámultam ki a fejemből. Néha néha Andris leült mellém egy pillanatra beszélgetni de folytatta is a munkàt.
A telefonját is mellettem hagyta, ami elkezdett csörögni.
-Öö, hív valami...Tetü. -nyújtottam neki a telefont mire kiolvastam a nevet. Érdekes.
-Az Marci lesz. Csáá tesó. Na mizu? -vette fel.
-Aha. Képzeld bro, itt van egy kurva szép csaj fent velünk. -na ennél a mondatnál néztem nagyot.
-Aha. John unokahuga. Jó akkor siess. Na csá. -majd lerakta.
-Elintéztem, Marci is jön.
-Nem volt nehéz. -röhögött John. A szemetek.
-Na jó, én inkább lemegyek cigizni. -majd felálltam és elindultam le az épület elé.
A lépcsőn lefele menet kerestem a cigit a táskámban, igen tudom, sok eszem van, jó hogy nem burultam le. Csak valami barom nekem jött.
-Jaj bazmeg, bocs. -hirtelen ez jött ki a számon.
-Semmi gond. -mikor felnéztem, egy zsiráfkantározó állt előttem.
-Ó heló. - köszönt perverz mosollyal.
-Szia.
-Biztos te vagy a...
-Igen, én vagyok a kurva jó csaj aki fent volt velük, de most mennék cigizni. -fejeztem be a mondtatát.
-És még harcias is. Na nem baj, menj nyugodtan. De majd azért gyere vissza. -majd otthagyott.
Bizonyára ő Marci.

•

Leérve elszívtam egy cigit, közben gondolkodtam hogy visszamenjek e vagy sem. Mondjuk ha nem megyek vissza nem jutok haza és még kajám se lesz. Na mindegy.
Elindultam felfelé inkább.
Kintről már hallottam ahogy veszik fel a hangot, amúgy nem volt rossz.
Ahogy benyitottam, làttam hogy Marci van a mikrofonnál. Amúgy nem rossz a hangja.
-Na visszatért a szépségünk. - fordult felém Andris.
-Hát ahogy látod. -ültem le a kanapéra.
-Nem énekelsz nekünk valamit?
-Én? Olyan hangom van mint egy tüdőembóliás delfinnek.
-Ha ilyen szép vagy a hangod is biztosan szép. -szólalt meg Marci.
-Srácok higgyétek el, nem szeretnétek ha ő énekelne. -szállt be John is a beszélgetésbe.
-Na te meg bekaphatod.-vágtam hozzá egy párnát.
Ezen mindenki csak nevetett.
Ahogy kezdett este lenni egyre jobban fáradt voltam és mentem volna haza, de a fiúknak még dolguk volt. Fogalmam sincs mikor végeztek volna ezzel. Már majdnem elaludtam a kanapén. Vagy el is aludtam?
Hát igen, ugyanis arra keltem hogy John ébresztget.
-Mmm, mivan. -nyögtem ki kómásan.
-Fél 12 van, indulunk haza.
-Jó. -motyogtam, majd vissza aludtam.
A legközelebbi emlékem az volt, hogy valaki felkap és visz lefelé a lépcsőn. Résnyire nyitva a szememet láttam, hogy Marci karjaiban vagyok. Ha jól láttam. Nagyon fáradt voltam és nem volt erőm ahhoz sem hogy nézzek.
-Shhh, ne ébreszd fel. Ne legyél már szemét.
-Nem alszok. -szólaltam meg.
-Bocsi, próbáltam lassan jönni pedig.
-Nem baj. Lejöttem volna egyedül is.
-Úgy hogy alszol? Azt megnéztem volna. -nevetett. Aranyos volt. Vagy mivan? Nem, nem volt aranyos baszki, térj már észhez.

•

A kocsiban megint sikerült elaludnom hazafelé.
-Most már felébresztem.
-De nee. Állj le. Maradj kussban. -hallottam ilyen kis halk párbeszédeket.
-Kit kell felébreszteni? -nyitottam ki szemeimet.
- Téged, vagyis már nem. -válaszolt Andris. Várjunk, ők mit keresnek itt?
-Haza értünk amúgy. -szólt hátra John.
-Fasza, akkor sziasztok. -nyitottam ki a kocsiajtót full kómásan, félig alva.
-Mi is megyünk fel.
-Akkor nem sziasztok. -motyogtam magamban.
Lassan felvonszoltam magam a lépcsőn egészen a negyedikre, majd félholtan estem be az ajtón. Na várjunk. Kaját nem vettünk.
Közben a fiúk is felértek.
-Amúgy papa (így hívom Johnt), az ugye megvan hogy nem vettünk kaját? -néztem rá csípőre tett kézzel.
-Baaazmeg. Akkor leugrok gyorsan a mekibe ha az jó.
-Megyek veled, én is kajálnék valamit. -indultak el Andrissal. Engem meg ott hagytak Marcival.
-Amúgy én akkora egy bunkó vagyok. - szólalt meg a semmiből. -Be sem mutatkoztam.
-Tudom ki vagy. -mondtam elismerően.
-Attól még tapló voltam. De hogyha így megvannak a dolgok akkor mesélj már magadról egy kicsit.
Ezután hosszasan elbeszélgettünk mindenről. Ő is mesélt magáról. Először nekem suttyónak tűnt, de ahogy jobban megismertem így kevésbé az. Nem olyan fajta aki nekem bejön. Mondjuk azt is elmesélte hogy nem akar kapcsolatot mert az előző barátnője is megcsalta. Elhiszem hogy így elege lett. De én sem vagyok jobb helyzetben. Engem bántalmaztak is...na hagyjuk. Amikor ehhez a témához értünk kicsit elkomorodtam.
-Baj van? Vagy valami rosszat mondam? -kétségbeesetten kémlelt.
-Nem...dehogy.
-De látom hogy van valami.
-A megcsalás is köcsög dolog. De van annál mégrosszabb. És én átéltem.
-Mi? Bántott? - kérdezte. - Ugye nem?
-De.
-A patkány. Ki tudnám tiporni az ilyennek a lelkét. Mondjuk a gyomrával kezdeném. Aztán a nyakával. Jó, bocs. Csak nem szeretem az ilyet. És sajnálom. Van valami ami ilyenkor felvidít?
Akkor eszembe jutott hogy John mindig megölelget ha szomorú vagyok. Ezt el is mondtam neki.
-Akkor gyere ide. Baráti ölelés.
Közelebb csúsztam a kanapén majd bebújtam a karjai közé. Esküszöm, annyira megnyugtatott. Mint még soha semmi és senki. De közben a többiek is haza értek.
-Ihjjj nézzenek oda.
-Na neked meg kellett szólalnod András testvérem. - engedett el Marci. Már nem is volt olyan kényelmes így.
-Nem kell félre érteni. Amúgy mit hoztatok? -álltam fel majd a konyha felé sétáltam.
-Neked sajtbureszt meg krumplit.
-Mennyit?
-Négyet.
-Ahh, imádlak. -öleltem meg Johnt. Mindig tudja mit szeretek.

Jól bekajáltunk így fél egykor, majd még beszélgettünk egy kicsit. Megbészélték a fiúk hogy ma itt alszanak nálunk mert a város másik felébe laknak így nem volt kedvük hazamenni. Szerencsére van vendégszoba meg egy tágas kanapé is, így mindenki kényelmesen elfér. Fürdés után mindenki lefeküdt aludni.
Nem tudom hány óra lehetett, amikor hallottam valami zörgést. Full sötét volt a szobámban, kicsit megijedtem mert mindig zárom az ajtót, szóval bejönni senki nem tudott. Ahogy felkaptam a fejem befejeződött a zaj. Már kicsit megnyugodtam hogy talán csak a huzat, amikor megmozdult mellettem a takaró. Ilyenkor annyira bepànikolok hogy lefagyok. Elkezdtem gyorsabban venni a levegőt is. Majd besüppedt mellettem az ágy. Kapkodtam a levegőt.

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞

to be contuined...