Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

4.rész

•Rossz ötlet volt•

Ahogy bekanyarodtunk abba az utcába, ahol van egy hely, ahová régebben nagyon sokat jártam egy bizonyos illetővel, egyre jobban görcsölt a gyomrom. Az autó pont a hely előtt állt meg. A szívem is gyorsabban dobogott a kelleténél.
-Mi a baj? - fordult hátra Andris.
-Semmi. Honnan veszed hogy baj van? - kérdeztem hisztérikus hangnemben.
-Onnan hogy látszik baszki. Na, mondd.
-Csak...sokat jártam ide régen és van egypár rossz emlék ami ehhez a helyhez fűződik. Csak ennyi. -feleltem.
-De már nincs baj. Itt vagyunk. -mosolygott Marci.
Ahogy kiszálltunk, megcsapott a tömény pia szag. Az a suttyó régen mindig ide járt, engem is elhozott néha magával. Azóta utàlom ezt a helyet.
Ahogy beljebb mentünk, làttam hogy semmit nem változott a hely. Egypár ismerős arc is volt, de nem annyi mint régen. Reménykedtem hogy az a patkány most nincs itt.
-Mit kérsz inni? -fordult felém Marci.
-Amit kapok. Nekem mindegy.
-Jó akkor vodka narancs. -majd odament a pulthoz italt kérni. Én addig leültem Andrissal egy szinpatikus helyre majd lepakoltam magam mellé a táskám. Marci is rövidesen csatlakozott hozzánk az italokkal. Lassan iszogattam a vodka narancsom, amikor akadt egy kis társaságunk. Egy csajszi lépett az asztalunkhoz.
-Sziasztok fiúk, régen találkoztunk. - ült le hozzánk.
-Szia Bius. -ölelte meg Andris.
-Jaj, bocsi, be sem mutatkoztam. Vámosi Bianka. -nyújtotta a kezét kedvesen.
-Sztef. -viszonoztam.
-Mi a teljes neved? -érdeklődött.
-Stephanie Cawell.
-Ú, te nem magyar vagy? - kérdezte izgatottan.
-Amerikában születtem de itt élek egy ideje.
-Szupiii. Na meséljetek valamit.
Elé sokat beszélgettünk Biankàval is meg a fiúk is beszálltak. Marci velem szemben ült, mellette Bianka aki folyamatosan simogatta meg dőlt felé, de Marci mindig arrébb csúszott egy kicsit. Látszólag nem tetszett neki a lány közeledése. Észre vettem hogy amikor nem felé nézek akkor engem bámul megállás nélkül, amikor oda nézek elkapja a tekintetét rólam.
-Na srácok, én most megyek, majd beszélünk. Örülök hogy megismerhettelek Sztef, remélem találkozunk még! -ölelt meg Bius. Tök kedves csajszi egyébként.
-Hozzak még valamit inni? -állt fel Marci.
-Veled megyek. Mindjàrt jövünk. Mit hozzunk neked?
-Jó lesz a vodka narancs.
A fiúk elmentek piáért én addig elindultam a mosdóba. Csak hogy egy rohadt nagy tömegen kellett átvergődnöm magam. Majdnem a mosdó ajtajánál voltam amikor két kezet éreztem a vállamon ami meg is fordított.
-Sztef.
Ahogy ezt kimondta, a mocskos undorító szájával, abban a pillanatban tudtam volna szájon vágni.
-Takarodj innen Martin. -köptem oda neki.
-Mert? Ki vagy te hogy nekem megszabd mit csináljak?
-És te ki vagy hogy hozzám érjél erőszakosan? Na kotord el magad innen. -eközben hatalmas gombóc keletkezett a torkomban és majdnem rosszul is lettem. Ő az, aki miatt majdnem kinyírtam magam.
-Fogd be a pofád és gyere velem. -megfogta a karomat majd elkezdett kihúzni a hátsó kijáraton.
-Engedj el. Most azonnal. -kiabáltam rá.
-Te velem ne kiabálj mert rosszul jársz kislány. -maga felé fordított majd hozzám simult.
-Tűnj el innen.
-Mert ha nem? -akármennyire is el akartam menni onnan, nem tudtam mert lefogta mindkét kezem és a falnak nyomott.
-Hallod, engedj el. -kérleltem.
-Nem hallottad? Engedd el a lányt. - megláttam Andrist közeledni felénk. Martin hátra fordult majd elkezdett menni felé.
-Hallod tesó állj le. Meg szeretnéd kóstolni a jobb öklömet? - kivette a szájából a cigit majd a földre dobta. -Sztef, menj be.
-Dehogyis. Nem hagylak itt ezzel a nyomorékkal.
-Ki a nyomorék te ribanc? -fordult felém. -Mégegyszer le mersz nyomorékozni pofán baszlak.
-Na így nem beszélsz egy nővel. - majd durrant is az állas. Martin neki csapódott a falnak, majd megindult Andris felé. Közben Marci is kijött, és rosszallóan nézett Martinra aki éppen Andris felé tartott.
-Takarodj innen te patkány.
Marci elindult Martin felé és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Marci ne, kérlek. -néztem rá aggódó tekintettel. Martin közben felém fordult.
-Na mivan, egyszerre kettő palival? Ilyen nagy kurva lettél? Azt hittem utánam már egy palira se fogsz tudni ránézni te ringyó. Már elfelejtetted amiket tettem? Nem volt elég hogy szarrá vertelek? -nevetett.
-Egy rohadék vagy. Dögölj meg.
Marcira néztem akinek lángokban égett a szeme. Ökölbe szorította a kezeit majd ránézett Martinra.
-Adj hálát Istennek, ha most nem döglesz meg. -majd egy akkorát behúzott neki, hogy teljes erővel a falnak csapódott. Nem kelt fel. Odament, majd leköpte.
-A sírodra még rá is hugyozok te patkány. -majd otthagyta.
-Marci. -néztem rá könnyes szemekkel.
Odajött és átölelt. Annyira megnyugtató volt. Andris közben rágyújtott és a falnak támaszkodott. Belőlem kitört a sírás. De Marci egy percre sem engedett el.
-Nincs semmi baj. Nyugodj meg bébi. -simogatta a hátam. Felnéztem és láttam hogy Andris felén néz felhúzott szemöldökkel de mint akit nem is érdekel visszafordult majd szívta tovább a cigit. Marcira néztem aki közben végig simogatott majd a szemembe nézett.
-Többet nem fog bántani. Mert ha igen akkor ki lesz tiporva a bele. Megígérem.
-De nem vagy ott mindig velem.
-De ott lehetek. Csak ha te is szeretnéd.
Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz. De csak néztünk egymás szemébe. Andris szakította meg a pillanatot.
-Srácok be kéne menni. Vagy inkább elhúzni innen. -bólitott a földön fekvő nyomorékra.
-Minek? Úgy sem kel föl többet innen.
-Haza akarok menni. -suttogtam.
-Akkor haza viszünk.
Beszálltunk a kocsiba majd haza felé vettük az irányt. Vagyis azt hittem, csak relatív kinek mi a haza.

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞

to be contuined...