Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

14.rész

•akit megérdemelsz•

Miután végeztünk a vásárlással, haza indultunk, csak Johnnak még be kellett ugrania a fiúkhoz megbeszélni valamit. Nagyon szuper, nem igazán volt most kedvem bemmeni. Max Marci miatt.
-Sziasztok. -üdvözöltem a fiúkat. Majd Marcira vezettem a tekintetem aki csak mosolyogva figyelt.
-Hát szia. -ölelt meg mikor elém lépett. -Már hiányoztál. -súgta a fülembe. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Andris csak figyelt minket. Vele már egy ideje megszüntettem a kapcsolatot minden értelemben.
-Este átjöttök egyet sörözni? -kérdezte John a fiúktól. Egyszerre vágták rá szinte mindannyian hogy igen. Nagyszerű.
-Vigyünk valamit? Pia?
-Amit akartok, otthon van úgyis még Jack Daniels meg ilyenek.
Hupsz. Azt ugyebár nem említettem neki, hogy azt múlt este legúrítottam a torkomon.
-Az lehet hogy, hogy is mondjam...hát elfogyott. -vakargattam a tarkómat.
-Hogy érted? -nézett rám kérdőn John.
-Hát, asszem megittam. Tegnap.
-Bazdmeg. Akkor azt nem iszunk. -nevetett.

Lassan haza indultunk és elkezdtünk kicsit takarítani a lakásban. Ráfért már ahogy elnéztem. Egy felmosás, porszívózás, portörlés stb. Egy mosást is beraktam közben mert elszaporodtak a szennyes ruhák. Szerencsére van szárítógépünk, így nem kell teregetnem. Hálát adtam Johnnak amikor úgy állított haza, hogy vett egy szárítógépet. Előtte mindig nekem kellett kiteregetnem a ruhákat, amit annyira nem szeretek. De lassan már 2 éve hogy van ez a masina, szóval nem kell ezzel baszakodnom. A fürdőben is összepakolásztam, szanaszét voltak a sminkjeim. Ilyen szinten rendetlen vagyok, mindig szétszórva hagyom a sminkjeimet. Miután azokat is egyhelyre pakoltam, kiválogattam azokat amik nem kellenek. Rengeteg üres alapozós üvegcsém hevert a tükör előtti polcon, kifogyott korrektorok, rúzsok, szájfények. Így, hogy kidobáltam amik nem kellenek, vagy üresek, sokkal rendezettebb lett a polc.
Kb fél óra takarítás után kész is lett a fürdő, elég szépen rendbe raktam. Már csak a szobám volt vissza, ugyanis a szekrényemben is sok olyan ruha hever, amiket nem használok. De azzal most nem foglalkozom, ráér még. Az ágyamat rendbe raktam, meg a kis éjjeliszekrényemet.
Amnyira elment az idő a pakolászással, hogy a fiúk már meg is érkeztek egy rakat sörrel meg pizzával.
-Na szoszi. Tesó, ennyi sör elég? -rakta le Patrik a nagy karton piát az asztalra.
-Hányan leszünk, 50en? -nevetett.
-Nem, de szerintem mindenki megiszik 4-et aztán el is fogy. Ezek mind alkoholisták.
-Megszólalt a gödörből a lyuk. -vágta oldalba Andris.

Mindenki a kanapén, illetve a szőnyegen foglalt helyet. Én Marci mellett ültem, mellettem Patrik, Grasa és a többiek. Andris pont szemben ült velünk, így végig láttam ahogy minket figyel.
-Felelsz vagy mersz? - dobta be az ötletet az egyik srác, akit még nem ismerek. A nevét sem tudom.
-Nyomjuk.
Kb 4 kör lement, full faszságok voltak a feladatok, amikor én következtem. Andris pörgetett ki.
-Na Sztef, felelsz vagy mersz? -kérdezte.
-Felelek. -vágtam rá egyből.
-Hm. Mit kérdezzek vajon...- gondolkodott. De láttam rajta, hogy olyat fog kérdezni, amivel pont belehatol a lelki világomba.
-Na, ki jobb az ágyban, én vagy Marci?
-Baszódj meg. -felálltam, majd kimentem a konyhába. Marci teljesen meglepődve nézett, Andris arcáról le lehetett olvasni az önelégültséget. Szinte éreztem, hogy valami ilyet fog kérdezni, amiből nem jövök ki jól.

-Talán túl intim volt a kérdés? - háttal álltam de ahogy megfordultam Andris állt előttem.
-Mi közöd van hozzá? Tényleg ekkora szemétláda vagy?
-Csak egy szimpla kérdés volt. Talán titkolni valód van?
-Miért nem hagysz békén? Szerintem én sem törődök veled meg azzal hogy mit csinálsz. Neked miért kell velem foglalkoznod? -akadtam ki.
-Nekem úgy rémlik múltkor azt mondtad, nem érzel iránta semmit. Pedig nekem nagyon nem úgy tűnik.
-Nem is érzek semmit. Leszállnál rólam?
-Amikor megbasztalak nem ezt mondtad. -jött közelebb majd eltűrte a hajamat az arcomból.
-Tesó, kopj le. -szólalt meg Marci mellém érve.
-Kurva nevetségesek vagytok. Lehetne annyi benned hogy nem egy ilyen kurvával állsz le. Csak nézz rá. Amint lehetősége lesz úgyis más faszi ágyában fog kikötni. Ne várj sokat egy érzelmileg labilis ribanctól.
-Addig húzz el innen, amég szépen mondom. -állt elé Marci. Idegesnek látszott. -Hagyd békén őt.
Andris megfordult majd elment. Elköszönt a többiektől is és lelépett. Idegesen futottam be a szobámba, amit Marcin kívül senki nem értett.
Csináltam egy cigit és kiálltam az erkélyre hogy elszívjam. Nem sok idő telt el, Marci kijött és csendben megállt mellettem.
-Tudom most mit gondolsz. Nem kell lehordani meg osztani az észt, tudom magamtól is.
-Sztef...
-Nem kell elkezdeni. Tudom hogy mi vagyok.
-Sztef, az isten bassza már meg. Nem szóltam egy szót sem, azt sem tudod mit gondolok. -kelt ki magából. -Nézz rám. -kitépte a kezemből a cigit amit utána elhajított, majd két keze közé fogta arcomat és maga felé fordított.
-Nincsen semmi baj. Nem haragszom rád, nem gondolok rólad semmi rosszat. Csak az az egy dolog esett szarul, hogy nem mondtad el.
-Sajnálom.
-Mostmár mindegy, mert tudom. A múlton nem tudsz változtatni, de a jövőn igen. -majd adott egy puszit a homlokomra.
-Én ezt annyira nem így akartam. -mondtam sóhajtva. -Mindig valaminek el kell baszódnia ami elcseszi az egész estét vagy a napomat. Mindig ellenem van valaki. Soha nem lehet egyetlen perc nyugtom sem. A lelki világom is romokban...-kezdtem el majdnem sírni amikor magához ölelt.
-Nyugodj meg, kérlek. A kedvemért.
Eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem.
-Mégis hogy nyugodjak meg? Szar életem van amiben kurvára boldogtalan vagyok, mert még érezni sem tudok csak a rosszat. -folytak a könnyek az arcomon.
-Ha tudnád azt, hogy én hogyan gondolok rád nap mint nap. Azt, hogy mit érzek. Hogy mi kavarog a kibaszott fejemben ami miatt nem tudok egy kibaszott szöveget megírni. Folyton csak rajtad jár az eszem. Kurvára nem akartam vonzódni senkihez sem, de te megváltoztattad ezt. Betegesen oda vagyok érted Sztef...- jött közelebb hozzám. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Ez sok volt nekem egyszerre. Ki tudja, lehet csak szórakozik.
-És ezt miért nem mondtad el előbb? -kérdeztem.
-Tudom milyen vagy. És hogy mit érzel. Meg mit nem. Nem akartam zűrzavart okozni neked.
-Így is minden zavaros.
-Engedd, hogy boldoggá tegyelek. Ígerem az az ember leszek, akit megérdemelsz. Csak ne akard hogy távol legyek tőled, mert azt nem bírnám ki.-végig halkan beszélt hozzám a szemembe nézve. De ez nem olyan volt mint eddig. Most sokkal másabb volt. Gyönyörű kék szemei csillogtak, úgy, ahogy eddig még sosem. Valahogy azt éreztem, hogy igazat mond...

to be contuined...

Na erre számítottatok?🤭