Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

32.rész

/drága édesanyám/

Biankánál aludtam az este, így nem kellett haza sétálnom egyedül a sötétben. Másnap haza felé menet beugrottam egy boltba ahol vettem Sütinek egy pár dolgot. Pórázat, mert hát kézben nem tudom cipelni őt is meg majd a dolgokat, tálat, kapott egy pihe puha kis ágyat is, na meg a kaja. Fogalmam sincs mennyit ehet egy ilyen kis kutya, de vettem neki bőven, szóval lesz mit ennie. Annyit vásároltam, hogy alig bírtam felcipelni a lakásba a dolgokat. De fent hatalmas meglepetésemre Marci fogadott, de ahogy meglátta a kutyàt, futott is felém hogy átvegye tőlem a cuccokat, utàna meg a kutyát.
-Hoztál nekem egy kutyát? -kérdezte, miközben Sütit pesztrálta.
-Én kaptam tegnap. -mosolyogtam büszkén.
-Mii, kajak? Kitől?
-Andris hozta. Vagyis akkor tudtam meg, mikor átjöttek Biához az új barátnőjével.
-Miért kaptàl te tőle egy kutyát? -nézett értetlenül. Csak kérlek ne legyél féltékeny.
-Nem tudom. Egyszer megemlítettem neki hogy akarok egyet, de nem gondoltam volna hogy emlékszik ilyenekre.
-Érdekes. -mondta flegmán.
-Most mi a baj?
-Semmi. Csak kurva érdekes, hogy random hoz neked egy kutyát. A következő mi lesz? Egy új kocsi? -teljesen fel volt háborodva, amit valamilyen szinten megértek, de ez csak egy kutyus. Meg barátnője van, szóval semmi hátsó szándéka nem lehetett vele.
-Pontosabban a barátnője intézte el, szóval ha azt nézzük inkább Lilitől kaptam.
-Szerencséje hogy kurva aranyos ez a kutya. -simizte meg Sütit.
-Süti lett a neve.
-Engem meg se kérdeztél? -görbítette lefelé ajkait.
-Bocsánat. -szaladtam hozzá majd megöleltem. Így olyanok voltunk mint egy kis család. Csak gyerek egy helyett egy kutyával.
-Vettem neki cuccokat, figyeld. -kezdtem el kipakolni a szatyrot.
-Vettem egy ilyen ágyikót neki, nagyon puha. Meg itt van ez tál, hàt nem aranyos? Van rajta egy mancs. -nézegettem a babakék tálat. Igen, Sütike kisfiú, szóval mindene kék lesz.
-Meg itt egy plüssmaci, amivel alszik majd. Meg hát a rengeteg kaja. -pakoltam ki az asztalra.
-Mennyit költöttél ezekre szivem? -nevetett.
-Hááát...ömm. Itt a blokk. -nyújtottam felé a papírt. Lehet kicsit túlzásba vittem, de megérdemli.
-Mivan? Ez a pár szarság került 27000 forintba? -nézett tátott szájjal.
-Igen. Mindenből a legjobbat kapta. Baszki, kutyasampont elfelejtettem venni. Délután elmegyünk a boltba?
-De azt akkor már én fizetem.

Délután el is mentünk abba a boltba, ahol ezeleőtt vásároltam, és szereztünk Sütinek sampont. Hiába benti kutyus lesz, fürdetni néha kell.

Haza felé menet fura érzésem támadt. Mintha valami vagy valaki követne. De körbe néztem, sehol nem volt senki az utcán, szóval cseppet megnyugodtam.
Majd amikor az utcànkba kanyarodtunk feltűnt egy női alak a távolban, eléggé sietett, miután észrevett minket. Gyanús volt, de nem foglalkoztam vele, inkább siettünk fel mert Sütit otton hagytam, John vigyáz rá.
-Beszart a kutyád. -támadt le hirtelen nagybátyám ahogy beléptünk az ajtón.
-Nem halsz bele ha egyszer feltakarítod.
-A te kutyád. -vonta meg a vállát, így hát kénytelen voltam feltakarítani utána.

Nemsokára elkezdtünk készülődni, ugyanis Marcinak fellépése volt ma és oda is kellett érnünk. Este 11-kor kezdődött, mi kb háromnegyed 11-re értünk oda, mivel a többieket is össze kellett kaparni. Andris barátnője is velünk tartott, így szerencsére nem kellett egyedül lennem amíg a fiúk a színpaod vannak. Hosszasan elbeszélgettünk Lilivel. Szóba jött itt minden, meséltem neki a családomról is, arról hogy régóta nagybátyámmal élek, és arról is hogy minden álmom kiadni a verseimet. Ő is sok dolgot mesélt magáról, szerencsére nagyon jóba lettünk így rövid idő alatt. Mikor Marci lejött a színpadról, és csak Andris maradt fent, előrébb mentünk, hogy mi is részese legyünk a Százszorszépnek. Andris szinte egész idő alatt a mellettem lévő lányt bámulta és mosolygott. Ez elöntött boldogsággal. Végre olyan mellett van akivel jól érzi magát, remélem ez így is fog maradni.
Miután ő is lejött a színpadról, lepacsiztak Marcival.
-Gratula tesó, meg a barátnődhöz is. Sokáig. -ölelte meg.
Andris utána Lilihez ment, majd hosszasan megcsókolta. Mosolyogva néztem őket.
-Aranyosak vagytok. De te. -mutattam Andrisra. -Hogyha meg mered bántani, letekerem azt a felmosó fejedet. Világos?
-Persze. -mindannyian nevettünk, majd kisebb beszélgetés után már készültünk haza. Ahogy kifelé mentünk, hátul megint megpillantottam egy női alakot. Sötét volt, de felismertem. Ugyan az a nő akit délután is láttam. Itt már kezdett a dolog egyre parább lenni, így mondtam Marcinak hogy inkább siessünk.

Egész úton hazának azon gondolkodtam, ki lehet az a nő. Vagy csak szimpla véletlen? De hogy lenne már véletlen, ha pesten láttam először, és tök véletlen most 50 km-el odébb pont ott, ahol mi vagyunk. Nagyon beparáztam a gondolattól, hogy valaki figyel vagy követ.

Baromi későn értem haza, szegény Süti egyedül volt, ugyanis John megint Hannához ment. Szerencsére most nem piszkított be, de nem akartam reggelre megint takarítást, így még gyorsan levittem. Hajnali 3kor ez pont jó program hulla fáradtan. Marci sem volt velem mert ők reggelig stúdióznak, szóval tényleg tök jó volt egyedül sétáltatni a kutyàt éjjel pesten.
A telefonomat nyomokodtam, már elég közel voltunk a háztömhöz amikor valaki nekem jött és levállalt. Hátra néztem, majd újból feltűnt a női alak. Ugyan az. Itt nálam elpattant valami, így muszáj volt cselekdnem.
-Àlljon meg! -kiabáltam utána, de csak sietett tovább.
-Nem hallotta? Álljon meg maga kretén. -erre hirtelen megtorpant, de rövid idő után ment tovább.
Ahogy bírtam úgy siettem fel Sütivel a lakásba és magamra zártam az ajtót.

Egy gyors fürdés után még ránéztem a kutyusra hogy jól van e, de nyugisan aludt a kiságyában. Ezért én is így tettem, de előtte még megbizonyosodtam arról, hogy tényleg bezártam e az ajtót. Szerencsére 3 zár van rajta, a sima kulcsos, egy olyan ami 3 helyen zárja, illetve egy elhúzós kar ami belülről van az ajtón. Sosem kellett használni mindet, de úgyéreztem most jött el az ideje.
Gyorsan a szobámba mentem, majd be is bújtam az ágyamba. Elaludni nem igazán sikerült, mert féltem. Féltem, hogy valamit csinálni fog, ha màr 3 helyen is felbukkant szinte egy nap alatt.
Nagynehezen elnyomott az álom.

Valami motoszkálásra ébredtem fel, kintről jött. Süti nem lehet, mert itt alszik a szobámban. Írtam Marcinak, hátha ő az. Bár ezt a zárat nem hiszem ki tudta volna nyitni.
sztef.cwl: megjottel?
Abban a pillanatban kaptam is a választ.
kistetu_: studiban vagyok szivem, miert?
sztef.cwl: valaki van a hazban es te sem lehetsz meg John sem...
kistetu_: bazdmeg
kistetu_:indulok vigyazz magadra
Felkaptam a hozzám legközelebb eső dolgot a szobában, majd lassan kinyitottam az ajtót. Nem láttam senkit, de halk hangok jöttek a konyha felől, így hát elindultam abba az irányba.
Felkapcsoltam a kisebb villanyt, hogy lássak is valamit, ekkor pillantottam meg egy árnyékot a fal mellett. Lassú léptekkel közeledtem az irányába, majd amikor elhagytam a fal takarását, ott állt az a nő. Az a nő, aki folyamatosan a közelemben van és követ.
-Mit akar a lakásomban? -rivalltam rá. -És egyáltalán ki maga? -kezemben egy vasból készült kis szobor volt, amit valami piacon bóvliztam 2 éve.
-Beszélni akarok. -mondta háttal nekem.
-Forduljon meg, és mondja el ki a jó büdös franc maga és mégis hogy jutott az eszébe betörni a lakásomba. -folytattam.
-Stephanie. Az anyád vagyok. -fordult meg, majd a szemem elé tárult teljes egészében, az anyám. Ez nem lehet.
Kezemből leengedtem a nehéz tárgyat, majd megtörve álltam előtte. De gyorsan àtment haragba, ugyanis kezdtem érezni hogy az idegességtől remegek.
-Mit akarsz?
-Mint ahogy említettem is, beszélni veled. -mondta higgadtan.
-És annak az módja, hogy betörsz a lakásomba? Meg követsz mindehová? Mondjuk miért is vártam többet. -kacagtam fel kínomba.
-Kérlek, ne így kezelj.
-Mégis hogyan? Te hogy kezeltél engem? Jaa, hogy sehogy, ugyanis nagyívben szartál a fejemre! -kiabáltam.
-Helyre szeretném hozni. -sóhajtott.
-Ezt már lehetetlen. Gondoltál volna erre akkor, mielőtt elhanyagoltál. Évekig eszedbe se jutottam, annyira se hogy felhívj, hogy mi van velem. Milyen anya vagy te? És ezek után ide mered tolni a képed? -váltottam nyugodtabb hangnemre, de a gúny ott lapult minden szavam mögött.
-Sajnálom, én...
-Nem kell az olcsó kifogás, csak tűnj el innen. Nem akarlak látni.
Közben arra lettem figyelmes hogy Marci ront be az ajtón idegesen és aggódva.
-Sztef, siettem ahogy csak tudtam.- lihegett. -Ki ez a nő? -kérdezte lefagyva.
-Az anyám...
-Te a barátja vagy? Meg tudnád győzni kérlek hogy beszéljen velem? -mondta kétségbeesetten anyám.
-Nem, nem és nem. Felejtsd el, és tűnj el a házamból. -mondtam szigorúan a földet pásztázva.
-Stephanie, kérlek...
-Most! -üvöltöttem.
Anyám, fejét magasra feltartva távozott ki a lakásból. Marci alig bírta követni a jeleneteket.
-Jól vagy? -jött közelebb hozzám.
-Fantasztikusan. Tényleg.