Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

3.rész

•Hívás•

-Nyugi, csak én vagyok. - hallottam meg Marci hangját, ahogy a fülembe suttogott. Bazmeg te gyerek.
-Majdnem lecsaptalak egy párnával te hülye. Mit keresel itt? És hogy jöttél be? Hisz zárva volt az ajtóm. -értetlenkedtem.
-Nem volt zárva. Amúgy Andris nagyon hangosan horkol geci. Nem tudtam aludni tőle. - ecsetelte kiakadva.
-És honnan veszed, hogy én nem horkolok?- kuncogtam. Egyébként nem szoktam, csak csipkelődök kicsit.
-Na ne bassz fel. Akkor kimegyek az erkélyre aludni.
-Csak vicceltem te barom. De a földön alszol. Ez az én ágyam, nem osztozom senkivel. Soha. -szögeztem le.
-Nemár. És a lábadnál sem aludhatok? -erőltette.
-Nem. Na nyomás lefele. Itt egy párna. -vágtam hozzá. -Meg egy takaró. Jó éjt. -majd visszafeküdtem aludni.
-Azt a szégyent. Hol a tisztelet?
-Ott a tisztelet, hogy nem penderítettelek ki a szobámból, ahová bejöttél engedèly nélkül és a frászt hoztad rám. Pontosan ott. Szóval jóéjt.- fejeztem be a vitát.

Reggel arra keltem, hogy erős fűszag van a szobában. Nagyon remélem nem az én szobàmban gyújtott rá mert akkor a seggébe dugom. De ahogy realizáltam hogy a szag kintről jön, kicsit megnyugodtam. Marci már nem volt bent a szobában, fogalmam sincs hogyan ment ki ilyen halkan, de én is kivánszorogtam a gyűrött pólómban és kócos hajammal. Lassan nem ártana egy hajmosás.
-Jóreggelt Mariska. -üdvözölt John.
-Tudod ki a Mariska. - ököllel bele ütöttem egyet a vállába mire összehúzta magàt.
-Hallom Tetü bent aludt nálad. Jó halkan csináltátok. - röhögött Andris a pultra támaszkodva.
-Ja, ellenben veled. Olyan hangosan horkoltál hogy még az is hallotta aki süket. -kontráztam rá. -Amúgy meg honnan veszed hogy volt akármi is? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Vágod, leküldött a földre aludni. - tetettett sírást Marci.
-Mondtam. Az ágyam szent. - mutattam fel a mutató ujjam.
-Szentül jókat szoktál benne b...
-Ki ne merd mondani mert belenyomom a fejed abba hamburgerbe. -vágtam félbe Andrist mielőtt kimondta volna amit akart. -Inkább tömd a majmot. -mutattam a hamburgerre ami előtte pihent.
-Na, akkor gyere tesó. - indult el Marci felé, mire felröhögtünk.
-Na elmész az anyádba. -vágta tarkón.
Gyorsan megreggeliztem én is, majd a fiúk elmentek a dolgukra.
Nem tudom mit csináljak ma. Olyan dög unalmas minden. John is melózik, én meg egyedül leszek itthon egész este.
Este 7 óra fele elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt, inkább nem vettem fel. Lerakta, majd rá pár másodpercre megint csörgött. Inkább felvettem akkor.
-Na végre. -szólt bele egy hang.
-Kivel beszélek? -kérdeztem vissza.
-Nem ismered meg a hangom? Ezt a szégyent. -nevetett.
-Marci? Honnan a picsából van meg neked a számom?
-Talált. Az mindegy. Na, a kérdésem a következő. Mit csinálsz este?
-Ö, semmit. Miért? -kérdeztem semlegesen.
-Akkor megvan a programod. -jelentette ki nagy örömmel.
-Na nem, nem megyek sehova. -tiltakoztam.
-Olyan nincs szépségem. Fél óra és ott vagyunk érted. Puszi. -majd rám nyomta a telefont. Még szépségem.
Fogalmam sem volt mit tervez, de inkàbb ülök tovább nyugiba. Nem fogok menni sehova. Főleg nem velük.
Le is telt a fél óra, valaki ráfeküdt a csengőre de izomból.
-Várjál már ember. -kiabáltam oda. -Megyek már, ne csöngess.
Amint kinyitottam az ajtót Marci állt előttem.
-Mehetünk? -kérdezte.
-Hova?
-Tönkre. Baszki, hova? Majd megtudod. Gondolom nem így jössz, a bugyidat ne lássa már senki. Meg melltartót is felveszel...gondolom. - szemei pont abban a magasságban akadtak meg, engem meg levert a víz ahogy tudatosult bennem, hogy egy szál pólóban és bugyiban vagyok. Teljesen elfelejtettem.
-Ó, baszki. Csukd be a szemed. -kérleltem zavaromban.
-Minek? Nem rémlik hogy így nyitottál nekem ajtót, és kb 1 perce így állsz előttem? -nevetett, én meg egyre kínosabban kezdtem érezni magam.
-Jogos. Akkor felöltözök, de addig is áruld el hová megyünk, mert akkor úgy válogatom össze a szettet.
-Meglepi.
-Nemàr baszki. -csaptam a két combomra.
-Akkor vàlasztok neked én ruhàt. -indult a szobám felé.
-Most komoly? Mit értesz te a női ruhákhoz? -nevettem.
-Ne becsülj alá. -kacsintott. Kinyitotta a szekrényem, majd elkezdett kutakodni benne. Pár perc múlva megállt, majd megszólalt.
-Megvan a tökéletes ruha. Ebben szeretnélek látni. -majd kivette és felém nyújtotta.
-Na nee. Ez túl kirívó. - tiltakoztam.
-Csak vedd fel. Megnéznélek benne.
Ez a kijelentése kicsit félreérthető volt, de mivel mondta is hogy kapcsolatot sem akar és semmi ilyet ezért inkább nem vettem magamra.
-Akkor menj ki vagy fordulj el. -erre csak nevetett, majd az ágyam felé sétált és kényelmesen elfeküdt rajta. Na nem.
-Szállj ki az ágyamból. Most.
-Jajmàr. Miért félted ennyire?
-Nem féltem. Csak nem szeretem ha valaki más fekszik benne. Az az enyém.
-Meg amúgy is, minek forduljak el, így vagy már 5 perce. Ezen már nem változtat ha még valamidet meglàtom. - vonta meg vállàt. A szemétláda.
-De egy szemét vagy. -ráztam meg a fejem.
-Most miért? Semmi rosszat nem mondtam.
-Jó, akkor maradj felőlem, majd elfordulok én. -sóhajtottam, majd elfordultam a szekrényem felé és elkezdtem öltözni. Már majdnem készen is voltam, amikor oldalra néztem, és telibe ott volt a tükör amiben làttam Marci perverz tekintetét. Na bazdmeg. Sztef, hogy lehetsz ekkora balfasz?
-Ugye...nem nézted végig? -kérdeztem félve.
-De. -Mosolygott.
-Úristen. -sütöttem le szemeimet.
-Nem volt rossz. Sőt. Tetszett amit làttam.
-De egy paraszt vagy. -néztem rá összehúzott szemekkel.
-Ez a látvány mindig előttem lesz. -sóhajtott majd mosolyra húzta száját.
-Örülök. Most boldog vagy? -kérdeztem.
-Ó, de még mennyire. -jött közelebb hozzám.
-Tudod, gyönyörű vagy ebben a ruhàban. Mint egy hercegnő. -állt meg mögöttem miközben a tükörben néztem magam. Lassan elsöpörte a hajamat a vàllamról és oda hajolt miközben a derekamra tette a kezét. Most mit csinál?
-Te most mit csinálsz? -kérdeztem félve.
-Szerinted mit csinálok? -mosolygott. Nem voltunk egymással szemben, mégis egymás szemeit néztük a tükörben.
-Kicsit sem olyat amit a barátok szoktak. Vagy ismerősök. Szóval nem tudom mit csinálsz. -akadtam ki, mire maga felé fordított.
-Miért, talán a barátok nem mondhatják egymásnak hogy gyönyörű vagy? -hajolt egyre közelebb. Sokáig csak egymást bámultuk. Végig a szemembe nézett de néha levándorolt a tekintetet a számra. Olyan fura helyzet volt mert nem tudtam hová tenni. Hogy most mit akar, amikor azt mondta nem szeretne közeledni senki felé. De most mégis.
-Meddig húzod még az agyam? -tettem fel a kérdést a hatalmas csend után.
-Meddig húzzam még? Vagy talán nem bírod tovább? -nézett megint ajkaimra.
-Mit kéne bírnom? Azt hogy húzod az agyam és nem tudom hová tenni hogy most mik a szándékaid?- távolodtam el tőle.
-Mást is húznék KHM...-próbálta halkan mondani de pont hallottam. Valljuk be, azért kicsit tetszett amit csinált, de ez több szempontból is vérzett. Egy, alig ismerem. Kettő, nem akarok senkit magam mellé. Három, ő sem akar semmit senkitől de mégis elkattant valami az agyában vagy nem tudom.
-Hallottam.
-Ha rajtam múlna nem csak hallanád. -kacsintott.
-Na álljunk meg kicsikét. Neked elmentek otthonról, vagy egyik szavaddal ütöd a másikat és hazudsz. Tegnap nekem azt mondtad, hogy senki felé nem akarsz közeledni sehogy. Akkor most mi a büdös lófaszt csinálsz? -akadtam ki, talán a hangomat is felemeltem.
-Nyugi már bébi, csak szórakoztam. -nevetett.
-Ez neked a szórakozás? Ez? -tettem csípőre a kezeimet. Valóban ki voltam akadva erre a baromra.
-Az lesz ahová megyünk. Na, gyere. -majd kihúzott a szobából engem otthagyva. -Lent megvárlak a kocsiban. Csak sisess bébi. -kiabált be.
Hát a faszomat. Felvettem a cipőmet, össze szedtem a dolgaimat majd elraktam a táskámba és elindultam lefelé. A kocsiban vártak Andrissal. De még mindig fogalmam sem volt hová megyünk, de amikor megtudtam, kicsit görcsbe rándult a gyomrom. Ez nem jó ötlet, nagyon nem.

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞
to be contuined...