Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

5.rész

•Szájról szájra•

Kérdőn néztem a két fiúra akik szálltak ki az autóból egy nagy háztömb mellett ami számomra ismeretlen volt.
-Hol vagyunk?
-Itthon. Vagyis nálam. -szólalt meg Marci miközben felfelé mutatott. Kb az 5.emeletre.
-De én haza akarok menni.
-Nem hagylak egyedül ma este a történtek után.
Miután elköszöntünk Andristól aki elindult haza felé, felmentünk a lakásba. Nem gondoltam hogy egyedül lakik.
Ahogy beléptünk hatalmas kupi tárult a szemeim elé. Férfiak. Látszik hogy nem nővel él.
-Te mikor takarítottál itt utoljára? -kérdeztem nevetve.
-Nemtom. Tegnap. -vont vállat.
-És hol?
-A konyhában. Beraktam egy tányért a mosogatóba. -mosolygott önelégülten. Én csak jót nevettem ezen a kijelentésen.
Annyira nem zavart a rendetlenség, elvégre nálam is szokott kupleráj lenni. Lefürödtem, majd felvettem a Marcitól kapott alvós ruhákat. Hatalmas volt rám a pólója.
Ahogy kiértem a fürdőből egyből megakadt a tekintete rajtam.
-Milyen kis cuki vagy.
Ezen csak mosolyogtam majd leültem a kanapéra. Felállt az asztaltól majd ő is így tett. Elindított valami random sorozatot a tv-ben majd felém fordult.
-Fáradt vagy?
-Annyira nem. Viszont kicsit fázok.
-Hozok egy takarót. -felpattant majd besétált a szobába. Nemsokkal késöbb egy takaróval tért vissza amit lassan rám terített.
-Köszönöm.
Ezután csendben néztük a sorozatot. Valami fura volt nekem. Csak bámult maga elé.
-Valami baj van?
-Nincs. -mondta halkan. -Csak örülök hogy megismerhettelek. -mondta majd felém nézett.
Mosolyogtam.
-Én is. Nem gondoltam volna hogy pont mi egyszer barátok leszünk.
-Én örülök neki.
-Tudod, néha elég fura szerzet vagy te nekem, de szerintem megleszünk. -löktem meg picit a vállát. Rám nézett és elismerően bólintott.
-De ha megcsikizel akàrmikor is...akkor elhozom a világ végét! -mutattam felé.
-Ó, szóval nem szereted ha csikiznek? - nézett rám majd elkezdett közeledni.
-Marci, ne! Szóltam. -tiltakoztam, de késő volt. Elkezdte mindkét derekamat csikizni amire én össze vissza vergődtem ott a kanapén mint egy partra vetett bálna aki fuldoklik.
-E-elég máá-ár. -próbáltam leállítani de nem hagyta abba. Egyre közelebb volt hozzám az arca és amikor tekintetünk találkozott megállt. Csak bámult. Nagyon közel voltunk egymáshoz ismét. Az ajkaimra pillantott mire egy apró mosoly jelent meg az arcàn. Olyan kisfiús volt. Közelebbről vettem csak észre milyen szép szemei vannak. Ne értsetek félre, nem tetszik nekem egyáltalán csak szép a szeme.
Hosszasan csak bámultuk egymást. Nem tudom hová tenni mi ez nála. De megőrülök.
Aztán hirtelen felpattant.
-Elmegyek lefürdök.
Egy biztos. Nagyon fura ez a pali.

Amíg ő a fürdőben volt, addig kimentem leülni a teraszra. Rágyújtottam egy cigire majd a város fényeit néztem. Elég szép a kilátás innen, majdnem mindent látni lehet. Előttem a Citadella, a Dunára is rá láttam. Nagyon kellemes látvány. Merengésemből Marci jelenléte zökkentett ki, leült mellém.
-Azt hittem lefeküdtél.
-Korai még. -szívtam bele a cigibe.
Az asztalra néztem ahol a grinder és tekerőpapír hevert. Na meg a pakkos zacsi, tele zöld cuccal.
-Én tekerek egy jóéjt cigit. -majd elkezdte legrindeolni a gumót. Végignéztem ahogy teker majd rágyújt egy istenes dzsóra amit pár slukk után felém nyújtott.
-Kérsz?
-Kihagyom.
-Te tudod. -majd szívta tovább. -Te nem szívsz alapból?
Itt felálltam majd a korláthoz sétáltam. A tájat pásztáztam. Nagyot sóhajtottam.
-Tudod, amikor anyámék elhagytak, Johnhoz kerültem. De utána még évekig felkerestek anyámék idióta indokkal és próbálták megmagyarázni hogy mi miért történt. Persze minden szavuk hazugság volt. Nem hittem nekik ami természetesen nem tetszett egyiknek sem mert vissza akartak kapni de én nem akartam velük lenni többet. Anyàm a gyàmüggyel zaklatott, apám megfenyegette Johnt hogy lecsukatja. Kurva sok stressz volt rajtam emiatt és akkor jött a fű. Egyre többször egyre többet szívtam. Azt hittem az megold mindent. De nem. Egyre többet költöttem rá és másra nem igazán volt pénzem. Emiatt abba kellett hagynom. Meg más miatt is. Azóta nem szívtam egy slukkot sem. -fejeztem be a monológomat. A történet mesélése közben előjött a sok szar emlék anyámmal kapcsolatban. Könnyek gyűltek a szemembe amik utat törtek. Hevesen törölgettem a szemeimet amikor Marci lépett mellém.
-Sajnálom. Anyádék faszok. -közben eldobta a dekket a távolba.
-Ja. Úgy érzem sosem fogom megtalálni a vigaszt. -mondtam halkan.
Nem mondott semmit csak a kezemért nyúlt, aztán maga felé fordított. Nem néztem rá.
-Minden rendben lesz.
Felnéztem, majd láttam a full vörös szemeit. A holdfény pont oda világított. Vissza fordultam majd a távolba meredtem.
-Jobban tetszik a szemed amikor nem vörös. -csúszott ki a számon halkan. Basszameg, miért kellett megszólalnom? Erre csak kuncogott.
-Azt mondod?
-Igen.
Egyik kezével az arcom felé nyúlt, majd lassan magához fordított.
-A te szemed mindig tetszik nekem. Kivéve, amikor nem láthatom.- simított végig az arcomon. Megint ugyan az a kör. Barátok vagyunk, akkor miért mond nekem ilyeneket?
Lassan az állam alá nyúlt. Így már szemben voltunk egymással. Mivel ő sokkal magasabb mint én, ezért mindig fel kell nézzek ha a szemébe akarok nézni. Mosolygott.
-Annyira gyönyörű vagy.
Lefelé fordítottam a fejem. Nem láthatja azt a mosolyt ami akkor ült ki az arcomra. Még a végén félre értené.
-Miért fordulsz el tőlem folyton? - kérdezte kicsit kiakadva.
-Csak....nem tudom. - sóhajtottam.
-Ennyire ronda képem van? -nevetett.
-Egy szóval se mondtam ilyet.
-Hát nem mondtad.
-De nem is így gondolom. Egyáltalán nem vagy ronda, sőt. -keltem ki magamból. Amit nem kellett volna. Baszki Sztef.
-Sőt? -faggatott.
-Hagyjuk.
-Meddig tudsz a szemembe nézni?
Ránéztem. Egyenesen a szemeibe amik tiszta vörösek voltak a cigitől.
-Nem tudom. -mondtam végig a szemébe nézve.
Egy lépéssel közelebb jött hozzám, így már csak pár centi volt köztünk. Vészesen közel voltunk egymáshoz. Percekig így voltunk.
-És te meddig tudsz a szemembe nézni? -kérdeztem halkan, mire ajkaimra vezette tekintetét.
-Eddig.
Kezét az arcomra csúsztatta majd megcsókolt. Túl hirtelen jött, nem tudtam hová tenni. Valami bekattant az agyamban majd viszonoztam tettét. Fogalmam sincs mi fordult meg a fejemben de megtettem. Miután rájöttem mit is csinálok elhúzódtam tőle mire zavarodottan nézett rám.
-Rossz volt? - kérdezte értetlenül.
-Nem. Vagyis...mi a fasz. - meg voltam zavarodva. Megfordultam majd újból a várost néztem.
-Sztef. Elmondhatod, ha rosszul csókolok. -fogta meg a karomat.
-Nem erről van szó baszki. Csak nem értelek.
-Miért, akkor miről van szó?
Felé fordultam. Össze kellett szednem a gondolataimat mielőtt megszólalok mert nem akartam hülyeséget mondani.
-Barátok vagyunk, nem?
-De. -helyeselt.
-Akkor meg ez mi a faszom volt? A barátok mióta csinálnak ilyet? - itt már teljesen ki voltam akadva.
-Fasznak kell üvölteni. Nyugodj már le. -förmedt rám.
-Nyugodjak le? Lesmároltál, az Isten szerelmére. Amikor megbeszéltük hogy barátok vagyunk.
-Igen, megcsókoltalak. És akkor mi van?
-Te minden lány barátoddal ezt csinálod? Mindegyiket lesmárolod? -nevettem hisztérikusan.
-Istenem. Fejezd már be. Egy kibaszott csók miatt ekkora fesztivált kell csinálni?
Kicsit rosszul esett hogy elvégre ő esett nekem de engem hibáztat amiért kikeltem magamból. Sarkon fordultam majd bementem a lakásba és a kanapén felé vettem az irányt. De Marci jött utánam.
-Várj már. Hallod.
Nem álltam meg. Nekem ez túl sok volt.
-Ne itt aludj.
-Hàt hol? A ház előtt? -kérdeztem miközben magamra húztam a takarót.
-Nagyon vicces vagy. Ott egy kurva nagy àgy a szobámban. És én nem vagyok akkora geci hogy ne osszam meg veled.
-Igen? Én egy geci vagyok? -hisztiztem. -Mostmár nagyon a bögyömben vagy Marcell.
-Lennék máshol is. -kacsintott perverzen. A szemétláda.
-Na ezért sem vagyok hajlandó veled aludni.
Oda lépett mellém miközben már feküdtem, majd felkapott és a szoba felé cipelt.
-Tegyél le! -csaptam bele a mellkasàba.
-Mindjàrt le foglak ne aggódj.
Beértünk a szobába ahol ledobott az àgyra majd becsukta az ajtót így nem jutottam ki. Az ajtónál támaszkodott mire odaértem.
Póló nélkül volt, így a felső teste szabadon volt hagyva. Nem rossz. Lehet kicsit elidőzött rajta a szemem.
-Tetszik? -ijedtemben felnéztem rá majd nevettem.
-Hagyjad màr.
-Szóval nem.
-De nem ezt mondtam baszki. Akkor nem néztem volna ennyire. -egymás után hagyták el a számat a rossznál rosszabb döntésű szavak. De egy jóízű nevetés hagyta el a száját.
-És akkor kiakadsz azon hogy megcsókoltalak. Én meg téged nem értelek. Mondd ki ha rossz volt.
-Nem erről van szó.
-Máskülönben nem akadtál volna ki ennyire. Csak nem akarod kimondani hogy rossz volt.
Egyre jobban kezdett az idegeimen táncolni.
-Ha visszacsókoltam szerinted rossz volt? Hát kurvára nem. -kiabáltam. Be kell valljam, tényleg nem volt rossz. Sőt, inkább jó. Tetszett. Csakhogy nem így akartam. Nem akartam hogy megtörténjen. Ő csak önelégülten mosolygott. A szemét. Azt akarta elérni ezzel hogy kiszedje belőlem az igazságot. Elkezdtem hátrálni de jött utánam. Többet már nem tudtam hátrafelé menni mert az ágyba ütköztem. Basszameg. Egymást bámultuk megint.
-Ha nem akarod, hogy megtörténjen, csak mondd ki. Mondd a szemembe hogy nem akarod.
Én csak néztem rá. Nem tudtam mit kellene most mondani. Talán azt hogy nem Marci, nem akarom hogy újra megcsókolj. Csak azt volt a baj, hogy kurvára akartam.

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞

                                                       to be contuined...