Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

7.rész

•Újra ugyan ott•

Ahogy felértünk a stúdióba, egyből kiszúrtam Andrist majd odamentem köszönni hozzá. Megnyugodtam, hogy Marci nincs itt.
Aztán kinyílott egy szoba ajtaja, ahol egy ismerős arc lépett ki. De, Marci itt van. Tekintete megakadt rajtam, majd leült az asztalhoz és tekert egy cigit. Oda sem jött köszönni. Bár nem ezek után nem csodálom. Felállt, majd elindult az ajtó felé, de megállt.
-Nem jön valaki cigizni? -kérdezte, de végig rám nézett.
-Tudjuk hogy az a valaki Sztef. -kiabálta a monitor mögül Andris.
-Édes Istenem. -felálltam majd oda sétáltam hozzá. -Akkor indulj.
Lefelé menet nem szóltunk egymáshoz. Amint kiértünk egyből meg is gyújtotta a rakétát. Bele szívott hármat majd kifújta a füstöt. Nem néztem rá de tudtam hogy engem néz.
-Nem fogsz hozzám szólni?
-Kéne? -vontam vállat.
-Meddig csinálod még ezt geci? Hisztizel mint valami picsa.
-Te meg egyfolytában így beszélsz velem. Szerinted nem esik szarul? -ránéztem majd láttam ahogy fejét rázza.
-Szerinted nekem nem esik szarul amit te csinálsz?
-Ember, azt se tudom mi kavarog benned és hogy egyáltalán mit akarsz. -csattantam fel.
-Ha nem viselkednél hisztis picsa módjára talán át is tudnám gondolni. De neked folyamat rinyálni kell. Felesleges így bármit is mondanom.
-Ha így gondolod akkor tényleg. Megbántottál. -mondtam halkan.
-Ne haragudj.
Ez a mondat után ránéztem, láttam ahogy éppen elszívta a cigit. A dekket a földre dobta majd felém fordult.
-Tudom hogy néha egy fasz vagyok. De nem állt szándékomban hogy megbántsalak.
A földet bámultam és gondolkodtam. Nem tudom, elnézzem e neki ezt az egészet.
-Barátok vagyunk. Ugye? -tettem fel a kérdést.
-Ja. Barátok.
Közelebb jött hozzám egy lépéssel majd megfogta a kezeimet. Magához húzott és hosszasan megölelt, aztán kicsit eltolt magától és kezével feljebb emelte a fejemet. Pont a szemébe tudtam nézni.
-De ezt akkor sem fogok tudni megállni. -majd megcsókolt. Barátok, mi? Nem voltam képes ellenállni neki így viszonoztam. A romantikus pillanatot Andris zavarta meg aki éppen akkor lépett ki az ajtón. Megállt és tátott szájjal bámult minket.
-Azta kurva. Gratulálok tesó. -veregette meg Marci vállát.
-Mihez? Barátok vagyunk. -kacsintottam, majd elindultam be az épületbe. John ezt nem tudhatja meg.
-Na megbeszéltétek? -intézte felém a kérdést de én csak fogtam a fejem. Nagybátyám nem faggatott tovább.
Miután vissza jöttek a fiúk, nekiálltak dolgozni. Vagyis csak Andris, Marci mellettem ült a kanapén. Nem néztünk egymásra.
Aztán éreztem egy forró kezet a combomon. Szúrós tekintettel néztem rá majd John felé néztem. De már túl késő volt. Egyenesen minket nézett. Baszki, ebből nem jövök ki jól.

Nagynehezen végeztek is a fiúk aminek örültem mert már éhes voltam és mentem volna haza. Kicsit még beszélgettek, majd elköszöntünk egymástól. Marcival hosszú percekig csak öleltük egymást amit mindenki tágra nyílt szemekkel követett végig.
A haza úton John nem szólt hozzám. Gondoltam hogy sejt valamit. A parkolóban ahogy kiszálltam elkezdtem igyekezni fel a lakásba, csakhogy megállított.
-Most sem szeretnél semmit mondani?
-Nem? -kérdeztem hisztérikusan.
-Szerintem meg lenne mit. Khm. Marci. Te. Vagy ti.
-Nincs köztünk semmi. -zártam le.
-Ahaaaa, azért fogta a combodat meg ölelgetett. Végülis ja, random emberek is szoktak ilyet.
-Ne legyél szarkasztikus. Nincs semmi köztünk, már mondtam.
-Jól van, hiszek neked.
Elindultunk fel a lakásba. Annyira felkavartak az elmúlt napok történései hogy nem tudtam nem gondolkodni ezeken. Látszott is rajtam szerintem hogy valami nem oké, de még nem akartam beszélni róla főleg nem neki mert túlságosan is félt mindentől.

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞

to be contuined...