Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

30.rész

/újra ugyan ott/

-De, de én...azt mondtad, már semmi nem lesz köztünk. -értetlenkedtem, miután elváltak ajkaink. A fejemben a gondolatok mint a kirakós ezer darabja, úgy próbáltak összerakódni.
-Hazudtam. Csak kellett némi idő. -válaszolta halkan.
-Nem gondolod, hogy ezt máshogy kellett volna megbeszélnünk? Marci, kishíján tönkretettél.
-Sajnálom, de a zűr bennem hatalmas volt és azt láttam jónak akkor abban a pillanatban. De már bánom. Mindent megteszek azért, hogy visszakapjalak. -nyúlt a derekamért egyik kezével, de lesöpörtem magamról, majd egyet hátrább léptem.
-És ha én nem akarom?
-Tudom, hogy akarod.
-Ne legyél abban olyan biztos. -magam előtt összefontam kezeimet, miközben tekintetem a város fényeire vándorolt. Akarom én ezt? Persze, hogy akarom. Nem tudok hazudni magamnak, de neki igen. Nem tudom újra bele menjek e ebbe a játszmába, vagy sem. Akarom őt, és bármilyen hazugsággal is állnék elő, nem hinne nekem, hisz tudja, hogy mennyire odavagyok érte. Viszont azt kell mutatnom, hogy nem vagyok egy játékszer, akit akkor vesz elő amikor kedve támad játszani.
-De az vagyok. -lépett közelebb hozzám, majd a nyakláncomért nyúlt. -Ezt tőlem kaptad, és még mindig viseled. -mosolyodott el.
-Igen...
-És akkor ne legyek biztos benne...Sztef, ismerlek. -mélyen a szemeimbe nézett. Tekintete újból a szemeim és az ajkam között cikázott, gondolatban már rég megszüntette a levegőt köztünk.
-Ha ismersz, akkor azt is tudod, hogy nem játék vagyok, és nem szórakozhatsz velem kedvedre.
-Tudom, és nem is teszem.
Valami van ebben a fiúban, ami szinte egyből levesz a lábamról. Haragudtam rá, de titkon legbelül arra vágytam, hogy minden olyan legyen mint régen. Nem tudok nemet mondani, nem tudok ellenállni a kísértésnek, amit akkor érzek amikor itt áll előttem. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy ne bocsájtsak meg újból.
-Itt alszol? -kérdeztem az erkély ajtó felé indulva.
-Csak ha nincs ellenedre.
-Szerinted miért kérdeztem te barom? -fordultam vissza felé.
-Baromnak neveztél?
-A füled még jó.
-Jólvan édes, ezt most megbánod. -hirtelen felkapott, majd az ágyra dobott és felém magasodott. Vészesen közel kerültek ajkaink egymáshoz, így elszakítva a maradék teret, megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen, úgy ahogy régen is.
Elkezdte lassan csókolni a nyakamat, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Elvált tőlem, hogy aztán ledobja magáról a pólót, így elém tárult a felső testének elképesztő látványa. Itt már tudtam, hogy nincs visszaút. Egyszerűen megbolondít.
Egy hirtelen mozdulattal levettem én is a pólómat majd a földre dobtam az övé mellé. Tekintete hosszasan elidőzött rajtam, de miután észbe kapott, visszatért a kényeztetéshez. Testem mindegy egyes csókjától megremegett és szinte könyörgött a folytatásért. Ahogy azokkal a szemekkel rámnézett közben, nem is ezen a bolygón éreztem magamat.
Mikor a csípőmhöz ért, újból elvált tőlem, majd megszabadította magát a maradék ruhadaraboktól is, aztán én is ugyan így tettem. És hát itt megtörtént az, aminek valószínűleg nem most kellett volna. Újra neki adtam magam, és bár lehet élveztem, de ugyan úgy bennem van az az érzés, hogy csak egy éjszakára kellett neki. Hogy majd holnap itthagy miután bunkózott velem egy sort, nem beszélünk hetekig majd újból visszajön, amikor úgy akarja.

•

Reggel csörömpölésre ébredtem, majd amikor az ágy másik felére néztem, Marci nem volt itt. Sejtettem. Kiugrottam az ágyból, magamra kaptam a felsőmet majd elindultam megnézni mi volt ez a zaj.
A konyhába érve Marcit pillantottam meg reggelit csinálni. Abban a pillanatban, hogy szólásra nyitottam volna a számat, John lépett ki a szobája ajtaján, majd megtorpant és meglepődve nézett.
-Gondolom nem ő az új bejárónőnk. -nézett Marcira, majd rám.
-Jó reggelt tesó. -üdvözölte a srác nagy mosollyal a konyhából.
-Aha. Veled még tárgyalunk. -tekintett rám gyilkos szemekkel. John eltűnt a fürdőbe, én meg Marcihoz vettem az irányt.
-Rosszat csináltam?
-Nem, csak...ahh. Mindegy. -ültem le a pulthoz.

•

A nap további részét egyedül töltöttem, pontosabban filmnézéssel. Marci lelépett reggeli után mert dolga akadt, de megbeszéltük hogy ma még találkozunk. Nem tudom most pontosan mi van köztünk, de úgy làtszik kezd visszatérni mindaz, ami régen volt. Csak kérdés, hogy meddig.
Pihenésemet a csengő zavarta meg, ami egyet jelenthet, Marci megjött.
Ahogy ajtót nyitottam, csalódottan vettem tudomásul, hogy bizony nem Marci áll az ajtóban.
-Miért jöttél? -kérdeztem a raszta hajú sráctól.
-Csak tudni akartam minden oké e veled. Tudok Marciról.
-Nagyszerű. Hallgatom a kiosztást. -álltam karba tett kezekkel előtte.
-Nem akarlak kiosztani. Várható volt ez az egész, és figyelj én tudtam hogy te még őt szereted és el is fogadtam. -kezdett magyarázkodni. -De megint ki fog használni. -sóhajtott.
-Arra megy ki a jàték, hogy higgyek neked, és azt mondjam "igazad van Andris, te sokkal jobban megérdemelsz", és essek a karjaidba? -meg kell hogy mondjam, jó lennék színésznek is.
-Nem. De én szóltam mert ismerem. Csak tudni akartam hogy jól vagy e, szóval én akkor lépek. -majd sarkon fordult és elment. Fura volt, hogy nem osztott ki mint legutóbb amikor megint képbe jött Marci, de nem foglalkoztam vele inkább. Nem hagyhatom, hogy beigazolódjon a felvetése, miszert újra ki fog használni, mert az csak növelné az egoját, ami így is az eget súrolja.

•

Este fele végre Marci is visszatért, aminek nagyon örültem. Rendeltünk kaját és leültünk sorozatot nézni, közben beszélgettünk. Szóba jött Andris, az hogy tud az egészről ami kettőnk közt történt, hogy kimentem vele Angliába, majd a randi. De úgy tűnt nem nagyon érdekelte, amit szóvá is tettem.
-De érdekel, csak tudom, hogy úgysem tudnád szeretni annyira mint engem. -mosolya a fellegekig ért.
-Ebben igazad van. De igazából nem tudtam pontosan mit akarok. Mármint hogy csak muszájból mentem el vele randizni. Ő volt a legjobb barátom és egyben az egyetlen támaszom abban az időben. Ha nem akartam egyedül lenni muszáj volt vele mennem.
-Sajnálom, hogy itthagytalak.
-Nem baj. Mostmár itt vagy, és ez számít.
A beszélgetésünket Marci telefonja zavarta meg, ami megállás nélkül rezgett.
-Mindjàrt jövök édes. -majd elment a szobámba telefonálni. De abban a pillanatban valaki megint ráfeküdt a csengőre. Nem hiszem el, miért ma talál meg mindenki? Az ajtóban hatalmas meglepetésemre Erik állt. Bár ennek koránt sem örültem mert Marci erről nem tud, és úgy is kéne maradnia.
-Hát te? -kérdeztem meglepetten.
-Már egy ideje nem válaszoltál, tudni akartam jól vagy e.
-Ma mindenki ezt akarja tudni. -ráztam meg a fejem.
-Hogy érted? Kicsoda? -érdeklődött.
-Mindegy, nem lényeges. Amúgy jól vagyok, minden fasza, majd beszélünk.
-Várj már. Bejöhetek? -fogta meg az ajtót amit már becsukni készültem.
-Nem. Vagyis most nem alkalmas.
-Miért? Csak egy percre hadd menjek már be.
-Mondtam, hogy nem alkalmas.
-De most mi a franc bajod van? Engedj be. -próbált félre lökni.
-Mondom nem. Erik most menj el. -mondtam kicsit hangosabban.
-Nem hallottad, hogy húzd el a beledet innen? -jelent meg Marci mögöttem, majd félre tolt hogy ő állhasson a sráccal szemben.
-Mi a fasz. Erik? -lepődött meg.
-Gondolhattam volna, hogy az exeddel vagy. -nevetett gúnyosan.
-Mit akarsz itt tesó?
-A nőd nem számolt be arról, hogy kavarunk?
-Mivan? -Marci kérdőn nézett rám, majd vissza fordult Erik felé.
-Nem kavarunk. Barátok vagyunk, csak te látsz bele többet. -javítottam ki.
-Na, akkor téma lezárva, szóval told el biciklit öcskös. -Marci rábaszta az ajtót, majd vissza igyekezett a kanapéra.

-Honnan ismered? -szólalt meg egy idő után.
-Buliban találkoztunk. Aztán elkísért haza és beszélgettünk.
-Volt köztetek valami? -tért is egyből a lényegre.
-Nem. Csak beszélgettünk.
-Akkor jó. De ha legközelebb ide jön, kitekerem a nyakát.

•

A kajánk is rövidesen megérkezett amit hamar elpusztítottunk. Lett volna még időm főzni is, viszont akkor le kellett volna mennem a boltba, mert semmi nem volt itthon egy egyszerű vacsihoz sem. De holnap főznöm kell valami finomat, mire Marci haza ér.
Kaja után el is pakoltunk az asztalról, beraktam egy adag mosatlant a gépbe, majd el is indítottam. Addig Marci a szobámban pakolászott, csak hogy voltak ott olyan cuccok is, amiket nem kellett volna látnia... mondjuk Andris néhàny pólója és boxere.

Na  meg is jöttem az új résszel ami kicsikét rövid lett, de remélem tetszik.  Ha elolvastad légysziii nyomj egy ⭐️-ot és dobj egy kommentet!