Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

15.rész

•nézlek•

-Nem akarlak tönkre tenni. -néztem mélyen a szemébe.
-Nem fogsz. Csak kérlek, engedj közelebb magadhoz. Ígérem nem fogsz csalódni. Kisujj eskü. -tartotta fel mosolyogva kisujját.
Beleegyezve el is fogadtam. Abból mi rossz származhat, ha adok neki egy esélyt.
Ahogy összeérintettük ujjainkat, egyből magához húzott egy hosszú csókra. Az egész testem bele remegett ebbe az érzésbe. Lassan a derekamra tette kezeit és úgy folytattuk tovább.
-Nem sietünk el semmit.-mondta suttogva a fülembe.
-Nem ígérem, hogy szeretni foglak, de azt megígérhetem, hogy minden erőmmel azon leszek hogy sikerüljön. -mondtam, majd egy puszit nyomtam arra a tökéletes ajkaira.

Kezdett nagyon késő lenni, és én is egyre fáradtabb voltam. Mindenki lelépett, John elment aludni, egyedül Marci és én maradtunk fent.
-Nem baj, hogyha nem mindjárt a közepébe vágunk? -kérdeztem félve.
-Dehogy. Annyi időt adok neked amennyit csak szeretnél. Egy ilyen gyönyörűségre megéri várni. -mosolygott rám azzal az elképesztően aranyos és csábító mosolyával. Lehet hogy ha nagyon akarom, megfogom tudni szeretni őt. Ha mégsem, akkor velem valami nagyon nagy gond van.
Ki gondolta volna, hogy ma is itt fog aludni. Velem. Lassan már ide is költözhetne. Jó, azért nem, túl korai lenne. Először inkább valami kis érzelemszikrákat kellene előbányászni magamból.

-Úr isteeen, együtt vagytook? -sikított Bia az utca kellős közepén. Na igen, egy érdekes napnak indult a mai, ugyanis Biával megbeszéltük hogy elmegyünk kávézni arra a helyre, ahol a kiszemeltje dolgozik. Évek óta szerelmes a csávóba, de az észre sem veszi szegény lányt.
-Nem, nem vagyunk együtt. Még nem. De lehetne halkabban? -csitítottam el.
-Bocs szivi, de kurvára örülök nektek. Végre nem egy olcsó kurvát szedett össze Marci.
-Csak tudod nem megy ez nekem annyira. Érzelmek nélkül annyira nehéz...-sóhajtottam.
-Hidd el csajos menni fog. Csak adj időt magadnak. Meg kettőtöknek. Ha meg nem megy, legalább elkönyvelheted magadban hogy te megpróbáltad.
-Igaz. Annyira örülök hogy megismerhettelek. -öleltem át az egyik kezemmel.
-Jajj milyen kis érzelmes valaki. Látod megy ez neked. -ölelt vissza. -Csak légyszi ne smárolj le. -nevetett.
-Bolond vagy.
A kávézóban kikértük a kis italunkat, én egy Matcha latte-t kértem, Bia egy fehér csokis forrócsokit. Lehet nekem is ilyet kellett volna, olyan rohadt jól nézett ki ahogy a kis pillecukrok hevertek a tejszínhabban fehércsoki darabokkal megszórva. Elég guszta volt, de a Matcha latte sem volt olyan rossz. Még nem ittam ilyet, de egynek elment.
-Na, és nem akarod elkéni a pultos fiúcska instáját? -ittam bele a lattémba.
-Ne csináld, zavarba jövök. Nem merek odamenni hozzá. -tűrt el egy tincset a füle mögé zavartan.
-Na várjál. -felálltam, majd a pult felé közeledtem, ahol a fiú tevékenykedett valamit.
-Segíthetek valamiben szépség? -kérdezte.
-Ami azt illeti, igen. -erre a válaszomra elmosolyodott. -Nyugi, nem nekem. Látod ott azt a csajszit? -kérdeztem, mire bólintott. -El szeretné kérni az instádat.
-Neked szívesen megadom. -kacsintott.
-Majd én továbbítom neki. -mosolyogtam.
-Jobban örülnék, ha te keresnél. -támaszkodott a pultnak.
-Hát annak sajna nem fogsz, mert alakulóm van. De ő szívesen beszélget veled.
-Legyen. -ráfirkantott valamit egy cetlire majd a kezembe nyomta. -Ha már nem lesz senki a képben, várlak.
-Arra nem fog sor kerülni. -mosolyogva ott is hagytam. Leraktam Bia elé a kis cetlit, majd tátott szájjal bámult rám.
-Te most komolyan elkérted?
-Nem, kiolvasta a fejemből mit akarok. Persze hogy elkértem. -nevettem.
-Haha, nagyon vicces vagy.
Elrakta a cetlit a telefontokjába, majd ittuk tovább az italunkat. Hirtelen jött egy értesítésem.
Instagram (kistetu_)
mi jot csinalsz edes?
Az üzenetét meglátva elmosolyodtam.
sztef.cwl: Biával kavezunk. Na es te?❤️
kistetu_: rad gondolok
sztef.cwl: es mi jar a fejedben?
kistetu_: azt nem biztos hogy le akarom irni🤭 maradjunk annyiban hogy rolad sok szep dolog
Annyira jól estek ezek, hogy folyamatosan mosolyognom kellett. Nem bírtam abbahagyni, amit Bia is észre vett.
-Min mosolyogsz ennyire csajos?
-Csak Marci írt. -mondtam boldogan.
-A kis szerelmesek.
-Nem vagyok az, jó?
kistetu_: na szep itthagytal
sztef.cwl: bocsii, Bia kozbe szolt
kistetu_:ma talalkozunk?
kistetu_:latni akarlak
sztef.cwl: tanulnom kell:/
kistetu_:tanulok veled
sztef.cwl: de Marci tenyleg tanulnom kell es nem hulyeskedhetem el
kistetu_:ahjjj
kistetu_: szomoru vagyok:(
sztef.cwl: majd holnap talizunk igerem❤️
kistetu_:nem birom ki addig
kistetu_:kerlek
kistetu_: a ket szep szememert
kistetu_:edes
sztef.cwl: jo legyen
kistetu_:ezazzzz
kistetu_: ha most latnal azt hinned egy 5 eves kisfiu vagyok akinek az anyukaja rabolintott egy kisautora a boltban
sztef.cwl: olyan is vagy neha😆❤️
kistetu_: csak ha rolad van szo😏
kistetu_:na de kavezzatok csak meg ilyen lanyos cuccok en most lepek aztan majd erkezem hozzad edes
kistetu_: csokollak❤️
sztef.cwl: varlak❤️
Elraktam a telefonomat majd megittam a maradék lattét.
-Azt hittem sose rakod le azt a telefont. -forgatta meg Bia a szemeit mosolyogva.
-Jó naa, csak olyan aranyos.
-Mondom én hogy szerelmes vagy.
-Nem vagyok az.
-Ne beszéld be magadnak, te is tudod hogy az vagy.
Ezt egy szemforgatással díjaztam.
Kifizettük a kávénkat majd távoztunk a helyről. Nem tudtuk hova menjünk, így eldöntöttük hogy először mindenképp felmegyünk Biához.
Elég tágas kis lakásban lakik, van egy cicájuk is, Lara. Egy fekete szürke cicus. De elég harcias, mert ahogy simogattam volna meg, rögtön meg is karmolt. Elég csúnyán meglátszott a helye.

Egy darabig beszélgettünk, majd én elindultam haza mert tanulnom is kellett és Marci is kiharcolta hogy àtjöhessen.
John szokásosan nem volt otthon, a stúdióban dolgozott a srácokkal.
Egyre jobban azt érzem, hogy Marcival menni fognak a dolgok. Bízom benne, ahogy eddig még senki másban nem bíztam. Ő valahogy más. Nyugodan kezel és nem erőszakos. Vele azt érzem hogy azt tehetem amit szeretnék, és nem kell megfelelnem.
Gondolatmenetemből a kaputelefon csörgése rángatott ki. Tudtam hogy ő az, így fel is engedtem.
Ahogy kinyitottam az ajtót, egy rohadt nagy csokor rózsával állt előttem. A szívem itt már kétszer annyira dobogott mint eddig. Még sosem kaptam virágot senkitől.
-Marci...nem kellett volna. -vettem át tőle majd egy lassú csókot kezdeményezett.
-Megérdemled. -mosolygott rám.
-Hogyan hálálhatnám meg, hogy ilyen jó vagy hozzám?
-Csak ne taszíts el magadtól, és adj mégegy csókot. -ahogy kimondta egyből neki is estem.
-Nekem az is elég ha láthatlak. -simogatta az arcom. Újra mosolyogni kezdtem. Mostanában egyre többször ha a közelemben van, pedig egy ideje a mosolyom is kihalt.

-Na mostmár tanulhatsz. -terült szét az ágyamon egy hosszas smárolás után.
-És te addig mit csinálsz?
-Nézlek.
-Az elég unalmas lehet.
-Neked max, de nekem a legizgalmasabb. A világ legszebb nője ül előttem, még jó hogy folyamat bámulnám.
Ilyenkor annyira odamennék hozzá és lekapnám, de akkor az egész napunk csókolózásból állna. Inkább csak mosolyogtam tovább.

to be contuined....