Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

19.rész

•az igazi•

Ahogy vége lett a koncertnek, csaptunk egy aftert Marcinál. Szokásosan ittunk, mint mindig. John megint a csajánál aludt, így ezen sem vett részt. Mostanában valahogy nagyon el vagyunk távolodva egymástól.
Az este folyamán nagyon sok dologról beszélgettünk a srácokkal. Szóba jöttek az exek, annál a témánál én inkább csendben maradtam, mert engem ez rosszul érint. Marci sem nagyon hozott szóba lányokat, lezárta annyival, hogy mindegyik hülye volt.

/Marci szemszöge/

Még soha nem találkoztam olyan csodálatos lánnyal, mint Sztef. Amikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy ő nem átlagos.
Eddig mindegyik csaj, akit fűztem vagy együtt voltam vele, egy hülye picsa volt. Kivétel nélkül. Abszolút semmiről nem lehetett velük dumálni. Sztef meg annyira megfogott, hogy azóta is a megszállottja vagyok. És igen, az elején is kurvára elbasztam, megbántottam őt, pedig rohadtul nem akartam.
Most is egy olyan témánál vagyunk, amiről tudom hogy neki rossz. Ezért inkább nem hoztam szóba egy csajt sem, akihez közöm volt, mert egyszerűen említésre sem méltóak. Rajta láttam, hogy nem szeretné elmondani mi volt vele, amit meg is értek.
Egyszerűen annyira magával tud ragadni a tekintete. Azok a gyönyörű szemek és ahogy mosolyog. Ennyire még sosem voltam szerelmes. Remélem többször nem baszom el, mert nagyon nem akarom.

/Sztef/
Reggel a telefonom eszeveszett csörgésére ébredtem. A kijelzőn Bianka neve szerepelt. Felvettem, majd fáradtam beleszóltam.
-Szia, mondjad.
-Hallod csajooos, ne tudd meg mi történt velem. -felelte izgatottan.
-Hát, ha el sem mondod, tényleg nem tudom meg. De amúgy...- vettem el a fülemtől egy pillanatra a készüléket, majd a tetejét lehúzva megnéztem az időt. -Fél 9 van szivi. -mondtam nyavajogva. Éjjel kb. 3-kor feküdhettem le.
-Tudooom, de nem ez a lényeg. Képzeld el, rám írt a kávézós csávó. -sikított.
-Ahjj, Bia, legalább ne a hangszóróba sikíts, most keltem. De amúgy örülök neki. Beszéltetek?
-Aha, írta hogy szia, én meg válaszoltam neki hogy szia. -mesélte izgatottan.
-Hűha. Nagyon komolyan belevágtatok. -mondtam ironikusan.
-Ahj csajszi, de tudod mióta vártam erre a pillanatra? El sem hiszem.
-Tudom, de remélem nem lesz faszkalap, mert akkor megyek ásót venni a gazdaboltba, vagy minek hívják azt. -ásítottam a mondatom végén.
-Majd meglátjuk. Később tali?
-Én szerintem alszok egy picit még, de felőlem okés. Hallod baszki, én olyan másnapos vagyok.
-Hát, nem keveset ittál az este. Én viszonylag jól vagyok.
-Ennek örülök. Na de leteszem, majd dumcsi. -majd leraktam. Ekkor pillantottam meg Marcit, aki mellettem nyugodtan aludt. Olyan édesen alszik. Mostanába mindennapossá vált, hogy amikor nincs fellépése, akkor velem alszik. Nem mindig nálunk, van hogy itt.

Kb. 2 óra elteltével ismét felébredtem, de abból az okból, hogy eszméletlenül szomjas voltam. Marci még mindig édesen aludt mellettem, csak más pozícióban. Nem akartam felkelteni, szóval halkan kikeltem az ágyból, majd a konyhába vettem az irányt. Szerencsére este mindenki hazament, így üres volt a lakás.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd le is húztam az egészet. Igen, az alkohol kiszárít, főleg ha ivászat közben nem iszol elég vizet mellé. De mindig elfelejtem.
A konyhában tevékenykedtem, amikor két kezet éreztem a derekamon.
-Jó reggelt hercegnőm. -suttogta a fülembe, amitől a hideg is kirázott.
-Jó reggelt. -felé fordultam, majd összeértek ajkaink. Egy hosszú csók után elváltunk egymástól, majd rám mosolygott. Istenem, mennyire szerelmes vagyok belé.
-Kérsz reggelit? -kérdeztem.
-Igen. De csak egy tányért kérek.
-Mi? Miért? Te vagy a Grincs? -néztem rá értetlenül.
-Nem. Csak ráültetlek, és kész a reggeli.
-Jaj, Marci. Rendes kajàra gondoltam. -nevettem.
-Jó, legyen. De utána te leszel a desszert.
-Talán.
Kivettem a hűtőből 4 tojást, majd egy serpenyőbe öntöttem egy kevés olajat. Ahogy felhevült a tűzhelyen, bele is öntöttem az előre kikevert tojást a fűszerekkel, majd készre sütöttem. Tudom, én vagyok a legjobb séf.
-Milyen kis ügyes vagy. Igazi háziasszony. -nyomott egy puszit az arcomra.
-Egy tojásrántottát bárki meg tud csinálni.
-Én nem. Múltkor is oda égettem. - görbítette lefelé a tökéletes ajkait.
-Nem baj, bárkivel megeshet. Amúgy ma is találkozok Biával. -mondtam, miközben éppen raktam ki tányérra a tojást.
-Jól van. Mentek valahova?
-Nem tudom. De lehet.
-Vigyázz magadra nagyon. És ha bárki is rádmegy, szólj és ottvagyok. De azt nem ígérem, hogy életben hagyom. -mondta, majd nekiállt a reggelinek. -Mellesleg ez kibaszott jó. Nem elég, hogy tökéletes és gyönyörű vagy, de még isteni reggelit is csinálsz nekem.
-Ez természetes, hiszen szeretlek. -ültem le mellé.

Miután megettük a reggelit, gyorsan elmosgattam, aztán hívtam Biankát. A harmadik hívásra vette fel.
-Bocsi csajszi, hajat mostam meg pakoltam. Mizu?
-Most reggeliztünk. Mikor találkozzunk?
-Hú, várj egy kicsit. Ádám azt írta, 3kor végez ma.
-Arról nem volt szó, hogy gyertyatartó leszek.
-Hozd Marcit is. -nevetett.
-Studiznia kell ma.
-Rólam van szó? -nézett rám a telefonjából.
-Bia mondta, hogy vigyelek téged is, találkozik a kávézós gyerekkel.
-Akkor megyek. Nehogy megint feléd tekintgessen.
-Azt mondta jön. -intéztem a mondatom Biának.
-Szupcsii. Akkor fél 3kor Örsön tali?
-Okés. Na puszi.

Az idő elég gyorsan telt, neki is kellett állnom készülődni. Egy egyszerű szetten gondolkodtam, mivel meleg van, ezért nem is öltözök túl.

•

-Tetszik a bugyid. -vigyorgott kajánul, miközben a nadrágom vettem fel. - De tudod hol tetszene jobban?
-Magadon? -fordultam felé.
-Nem. A földön.
-Na de Marci. Perverz vagy.
-Melletted elég nehéz nem annak lenni. Nagyon kívánlak. -kezei a fenekemen pihentek, majd könyörgő tekintettel bámult rám.
-Most nem lehet, oda kell érnünk.
-Ahj, nemár. Olyan szexi vagy. -nézett vegig rajtam, mire nekem paradicsom vörösre váltott az arcom.
Felöltöztem, majd el is indultunk. Sosem mentünk még együtt az utcán szorosan egymás mellett, de most a kezemet is megfogta. Kicsit féltem, mert egyik rajongója sem tudja, hogy mi együtt vagyunk. Én akartam így. Imádkoztam, hogy ne találkozzunk őrült rajongóval, de így is belefutottunk egy-kettőbe. Ők nem voltak vészesek.
-Úristeeen, Marcii. -kiabált mögöttünk egy csapat lány majd felénk futottak. -Kaphatunk egy közös képet?
Marci rám nézett, mire én csak mosolyogva bólintottam.
-Köszönjüük! Ő a barátnőd? -kérdezte az egyik lány. Hosszú barna haja volt, de nem volt több 15-nél.
-Igen. -mondta mosolyogva.
-Nagyon gyönyörű vagy. Össze illetek!
-Köszönjük. De ha nem nagy baj, mi most mennénk mert programunk van. -mondta Marci, majd elköszöntünk tőlük. Így is késésben voltunk.
-Nem zavar amikor odajönnek hozzám? -kérdezte félve.
-Nem. Eddig nem akartam hogy engem is lássanak, de ez elkerülhetetlen volt. Nem is rossz arcok. Sőt, ők kedvesek voltak. -mosolyogtam.
-A legtöbb ilyen. Ne félj tőlük, szeretni fognak.

Miután találkoztunk Biával, el is indultunk a kávézó felé. Lassan 3 óra. Bia izgatottan várta Ádámot a kávézó bejáratánál, majd mikor megpillantotta, lesápdt picit.
-Sziasztok! -jött oda Ádám.
-Csá. -fogtak kezet Marcival.
-Akkor mehetünk? -kérdezte a fiú, mire mindannyian bólintottunk. Nem tudtuk hova menjünk, így a Margit-sziget volt a legszimpatikusabb választás.

Éés hoztam mégegy részt. Remélem nem túl unalmas🫶🏻
Btw írjatok insta neveket, mindenkit bekövetek😇