Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

22.rész

/Kiszolgáltatott/

Elkapott egy fura érzés álmomból felébredve. Mintha valami más lenne mint eddig. A szememet még nem nyitottam ki, de próbáltam feldolgozni a helyzetet.
Egy kezet éreztem a derekamra kulcsolva, na de kié lehet?
Szememet kinyitva megpillantottam Andrist, nyugodtan aludt egyszál boxerben. Hirtelen elkezdett nyilalni a fejem, mintha egy baltát vágtak volna bele. Hát, innen is látszik, jól sikerült a tegnap esti összejövetel. Csak hogy ez nem volt a pakliban. Nagyon mertem remélni, hogy semmi olyan nem történt az este folyamán amire nem lennénk büszkék, mert azért mégiscsak Marci legjobb barátja, meg nemrég estem túl egy szakításon. Sokan pedig úgy vélik ez a legjobb megoldás a felejtésre, viszont nekem ez nagyon nem a szintem. Főleg nem vele.
-Mhmm... -nyöszörgött mellettem.
Kezét próbáltam minél lassabban és finoman eltávolítani magamról, de nem jött össze.
-Mi a fasz. -nyitotta ki szemeit, amiket lassan rám vezetett. -Baszki...
Kiugrott az ágyból, majd gőzerővel a cuccait kezdte el összekapkodni.
-Mondd, hogy semmi olyan nem történt este. -könyörögtem.
-Nem. Ha rajtad múlott volna akkor de, csak nem vagyok egy fasz, aki kihasznál egy részeg lányt. De nem történt semmi, a szavamat adom. -mentegetőzött.
-Hogy érted, hogy ha rajtam múlott volna?
-Eléggé berúgtál csaj. Behoztalak a szobába mondom alvás, erre rám ültél és...hát lesmároltál. Ha nem raklak takarékra, akkor szerintem tovább fajul a szitu. -vakarta meg zavartan homlokát.
-Neeee, baszki. Ne haragudj, nem voltam magamnál. Komolyan semmire nem emlékszem.
Kurvára szégyelltem magamat ezek után. Hogy tehettem ilyet? Sosem volt még ilyenre példa, hogy részegen rámászok valakire.
-Nem baj. Nem mondom, hogy nem élveztem volna, de mint említettem, nem használok ki senkit.
-Andriiis. -rivalltam rá.
-Ami igaz, az igaz. De barátok vagyunk, és ezt tiszteletben tartom. Viszont nekem már rég a studiban kéne lennem. -nézett rá a telefonja képernyőjére.
-Ha már elkéstél nem mindegy? Legalább egyél valamit. Csinálok. -keltem ki az ágyból.
-Egy istennő vagy, de csak pihenj. Majd rendelek valamit.
-Biztos?
-Aha. Majd írj hogy szoszi van, aztàn majd beszélünk. -lépett közelebb hozzám.
-Okés, mindenképp.
Álltunk egymással szemben mint két balek, és csak bámultunk. Nem tudtam a szemébe nézni, mert szégyelltem magam az este történtek után.
-Minden rendben lesz. -megtörve a csendet közelebb lépett hozzám, majd egy apró puszit nyomott a számra. Lefagytam hirtelen. Nem is tudtam mit reagálni ami látszott is, de már csak a távolodó alakját láttam, ahogy kilép az ajtón. Fura egy este, még furább reggel.
Ahogy visszagondoltam az estére, és hogy miket műveltem, mégjobban csak szégyellni tudtam magam. Mi a picsa történt velem? Szeretem Marcit még a történtek ellenére is, képtelen vagyok elengedni Őt. Az összes gondolatom körülötte forog, mégis undorító dolgokat művelek.
Kínomban a konyhába vezetett az utam, ahol előkaptam a szekrényből a tegnap estéről maradt piàt, majd egy bögrébe öntöttem és egyszerre le is húztam. Reggeli frissítő. Más kávézik reggel, én piálok. Kinek mit intézett a kormánya.

Miután kicsit feléledtem, összeszedtem magam és nekiálltam a házimunkának. Volt mit rendbe rakni, már egy hete nem igazán volt takarítva. Az üres italos üvegek amik a pulton hevertek egymagukban, átkerültek a kukába. A szemetet is levittem, mert alig volt már hely. A fürdőt is kipucoltam, beraktam egy mosást, majd nekiálltam lemosni a tükröt. Ahogy belenéztem, egy lerobbant hajléktalan nézett vissza rám. A nyakamra tévedt a tekintetem, ahol még mindig az a nyaklánc lógott, amit Marcitól kaptam. Sosem vettem le. Talán itt az ideje.
Elmélkedésemet a telefonom csörgése szakította meg. Ismeretlen szám, de inkább felveszem.
-Igen, tessék?
-Üdvözlöm! Kiss Angéla vagyok a Novum kiadótól. E-mailben keresett fel minket, sajnálom a késői hívást, rengeteg levelet kapunk, de a maga művei megfogtak minket. -válaszolta a hölgy.
Igen, pár hónappal ezelőtt beküldtem a verseimet egy kiadónak. Szerettem volna mindig is kiadni őket, de eddig nem volt bátorságom a nagyvilág elé tárni.
-Jó napot! Semmi gond, igazából megérte várni.
-Örömmel hallom, ugyanis lenne alkalma bejönni hozzánk személyes beszélgetésre. Jövő hét kedd, 13:30 önnek megfelel?
-Természetesen. Nagyon várom.
-Rendben, várjuk szeretettel. Viszhall.
Hihetetlenül boldog voltam. Lehet egy álmom válik valóra.
Úgy érzem ezt meg kell ünnepelnem. Felhívtam Biankát hogy elujságoljam neki a hírt és hogy meginvitáljam egy újabb estére. Csak mivel elfogyott itthon az alkohol, így kénytelen voltam leugrani a boltba újabb adagokért.

A szokásos italokat helyeztem be a kosaramba, majd fizettem és távoztam is a szupermárketből. Az eladó furán tekintett rám, látván a piamennyiséget amivel távoztam. Tuti alkoholistának néz, bár közelítek már afelé.

Haza érve a frissen kitakarított lakásba, sokkal jobb volt bemenni így hogy tisztaság és rend van. Az italokat elhelyeztem a pulton, az üdítőket a hűtőbe raktam mert ilyen melegben hugy melegek lesznek estére. Közben jött pár értesítés, amit azonnal meg is néztem.
ekhoe_: minden okes? remelem nem azon kattogsz ami tortent, vegyuk ugy h meg se tortent. Kubaknak se mondom el nyugi
sztef.cwl: o is ott van?
ekhoe_: kivetelesen igen. azt kamuztam neki bebasztam este es elaludtam. amig real is csak a reszleteket jobb ha nem tudja xd
sztef.cwl: koszonom. es azt is hogy mellettem voltal
ekhoe_: semmiseg. szamithatsz ram
sztef.cwl: amuuugy meselnem kell valamit majd
ekhoe_: este 8 korul atmegyek ha neked ugy jo, es figyelek🤍
sztef.cwl: jojooo🤍

Annyira örülök, hogy Andrissal ilyen viszony alakult ki köztünk az estétől és régen történtektől eltekintve. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen barátságunk lesz.

A napom további része unalmasan telt, takarítgattam még itt-ott, átrendeztem a szobámat kicsit mert így olyan unalmas volt...aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy fél kilencet ütött az óra, Andris meg lent várta hogy felengedjem. Biankát azóta nem értem el sehogy, lehet dolga van vagy Ádámmal találkozott.
-Na szoszi csajszi. -lépett beljebb a srác.
-Mesélnem kell. Kérsz inni valamit?
-Most nem, de később lehet. Mesélj, figyelek. -ült le a kanapéra.
-Sokan nem tudják rólam mert amúgy nem szoktam nagy dobra verni, de verseket írok. És pár hónappal ezelőtt felkerestem egy kiadót, hogy szívesen kiadnám a verseimet és lennének e a partnereim ebbem. Aztán nem kaptam választ hetekig, de ma felhívtak onnan és időpontot kaptam személyes beszélgetésre. -meséltem boldogan a híreket.
-Naaa, ez tök jó. De miért nem mondtad eddig, hogy írsz?
-Nem tartottam fontosnak. Szeretem az ilyen megtartani magamnak, de most úgy éreztem el kell mondanom.
-Minden érdekel ami veled kapcsolatos. Te vagy az egyik legjobb barátom Sztef. Persze örülök hogy most elmondtad és a sikerednek is. -ölelt meg. -Remélem összejön a dolog.
-Én is. Egy álmom válna valóra akkor.
-Amúgy nincs kedved átmenni a studiba? Lenne még egy pár dolgom.
-Felőlem. Biankát úgysem érem el, lehet Ádámmal van. Úgy volt pedig hogy átjön.
-Akkor gyere.

El is indultunk, aztán pár perc séta után oda értünk. Marci szerencsére nem volt ott, nem akartam vele találkozni bármennyire is hiányzik.
Fent hatalmas kupi volt, nem tudom a férfiak hogy tudnak ekkora rendetlenségben meglenni. Az asztalon a sörös dobozoktól elkezdve a fonnyadt paradicsomig minden volt. A szemem megakadt egy fekete pénztárcán. Baszki, ez Marcié, valószínű ezt keresni fogja és visszajön érte. A felvetésem be is igazolódott amint előjött a gondolatom, mert abban a pillanatban nyílt az ajtó.
-Geci itt hagytam a... -tekintete megakadt rajtam majd nagyot nyelt.
-Szia, Sztef.
-Szia...a pénztárcádat. -fejeztem be a mondatát majd a kezébe nyomtam az említett tárgyat.
-Kösz. Mit kerestek itt? -intézte Andris felé a kérdést.
-Unatkoztunk.
-Ja vágom. Tudnánk beszèlni? -nézett rám.
-Öhm, miről?
-Igen vagy nem?
-Legyen.
-Jó akkor gyere le. -indult el az ajtó felé ahová követtem is. Andris furán nézett ránk.

-Miről szeretnél beszélni? -álltam meg előtte.
-Figyelj, sajnálom amit műveltem. Gecire szégyellem magam. -kezdett bele, majd meggyújtott egy jointot. Lassan bólintottam.
-Nem tudom mi a fasz volt velem, de elbasztam és nem kellett volna. De egy fontos kérdés.
-Igen?
-Van valami köztetek?
-Mi? Kivel?
-Andrissal...össze vagytok nőve. -forgatta szemeit.
-Jézusom, nem. Semmi sincs köztünk.
-Akkor jó. Fogalmam sincs most mit kéne mondanom amúgy. Igen, elbasztam, sokadik alkalommal is. De viszont szeretlek.
Ennél a pontnál már nem is kellett több. Mivel még mindig ugyan úgy szeretem, hajlandó vagyok megbocsátani neki. Egyszerűen nem tudok rá haragudni.
-Én is téged...viszont nagyon fájt amit tettél. -a cipőm elejét pásztáztam.
-Tudom...és kurvára megbántam. De attól függetlenül azt akarom amit régen is.
-Megbocsátok. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy haragudjak.
-Tényleg kibaszottul sajnálom Sztef. Szeretlek. -ölelt magához miközben a félig elszívott cigit a távolba hajította.
-Pazarolsz? -nevettem.
-Faszomnak se kell ha itt vagy te.