Egy fiatal amerikai származású lány, egy sikeres magyar előadó, a barátságukból vajon mi sül ki? Örökké tartó barátsàg, vagy tán szerelem? Vagy a legrosszabb esetben egyik sem.
•Az ötletet lemásolni/ lopni szigorúan tilos!
Eljött az nap, amit a világon a legjobban gyűlölök. Egyszerűen utálom, nem győzöm elmondani mennyire. Mindenki körbeugrál, meglepő módon ilyenkor mindenkinek eszébe jutok, csak mert a facebook emlékezteti rá őket hogy hát haló, az ma van. Ez tehát a szülinapom. Június 19-et ír a naptár. Az ágyamban fekszek, remélve, hogy nem keres fel anyám vagy apám vagy akárki, akit utálok. Nem akarok felkelni, de muszáj, mert nem fekhetek egész nap. Marcival egy hete már nem találkoztam, csak pár szót beszéltünk így hogy mi a helyzet stb. De beszéltük hogy majd valamikor összedobunk egy talit. -Jó reggelt kis szülinapos. - köszöntött nagybátyám. -Végre 18 lettél. Lehetne kicsit jobb kedved. -Valaki nyilván örül annak hogy 18 lett, de én kurvára nem mert arra a napra emlékeztet, amikor kimásztam a drága anyámból, akinek amúgy nem kellettem. De, amúgy kurva jó kedvem van. -daráltam le. -Legyen is. Ma elviszlek valahova. A fiúk is ott lesznek. -Miért? -néztem értetlenül. Miért kéne nekem ennek örülni? -Mert szülinapod van. Meg kell ünnepelni ezt a 18-at. -Kurva jó. Így már mindenki tudja mikor van. Mocskos mód ideges lettem. Mire ez az egész, amikor nagyon jól tudja, hogy ennél a napnál jobban semmit nem gyűlölök. Esküszöm, az univerzum utál engem és azon van hogy állandóan elbassza a kedvem és minden egyes nyamvadt napomat. Kivagyok az élettől.
Kurvára semmi erőm, se kedvem nem volt a mai naphoz, de mivel azért mégiscsak 18 éves lettem, meg kell ünnepelni egy kicsit. Nem tudom mennyire öltözzek ki mert fogalmam sinvs hová fogunk menni, de egy elegánsabb szettet dobtam össze. Szakadt farmer, fekete szatén felsővel. Szerintem nem túl kirívó de azért elegáns.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Na valami ilyesmit képzeljetek el. Csak a felső kicsit hosszabb volt. Mire kész lettem már indultunk is. Még mindig nem volt sok kedvem, dehát ezen is túl kell esni. /20:58/ Egy szórakozóhely előtt parkoltunk le a mattfekete Mercivel. Nem volt akkora tömeg, de a fiúkat egyből kiszúrtam. Vagyis a többséget. Andris jött oda először hozzám, ami fura volt. -Boldog szülinapot. Hivatalosan is felnőtt lettél. -ölelt meg. -Ne kezelj úgy, mintha eddig kislány lettem volna. -néztem durcis fejjel. -Naa, tudod hogy nem. -Marci itt van? -nézelődtem a tömege felé, de sehol nem láttam. -Azt akartam is mondani, hogy nem tud eljönni. Dolga van. Ennél a mondatnál kicsit letörtem. Talán ő lett volna az egyetlen ember, aki egy kicsit is feldobta volna ezt a szörnyű napot. De a sors nem ezt akarta. Vagy talán ő nem? -Ohh, értem. -Na gyere be, jó lesz. Beljebb érve páran még ott voltak, köztük Bianka is. Neki is nagyon örültem. Meg a stúdióból egypáran eljöttek akikkel találkoztam. Nagyon jó arcok egyébként. -Na mit iszol? -fordult felém Andris. -Ma minden körödet én állom. -karolt át. -Nem akarok sokat inni. De kezdésnek egy whiskey kóla jöhet. -Máris hölgyem. -már pattant is fel majd a pult felé vette az irányt. 2 pohár itallal tért vissza, mindkettőt elém rakta le. -Így nem kell olyan sűrűn futkosnom. -Na szép, lusta vagy nekem piát hozni? -játszottam meg a vérig sértődöttet. -Dehogyis, neked bàrmikor bármit. -majd újra átkarolt. Csak nekem fura ahogy viselkedik? Teltek az órák, egyre többet ittam pedig nem akartam. Nem ez volt a terv. Már kb éjfél lehetett amikor kimentem cigizni. Nem tudtam túlságosan egyenesen menni, talán, de csak nagyon talán becsiccsentettem egy picikét. Ahogy kiértem kezembe vettem a telefonomat majd a névjegyek között kezdtem keresgélni. Marci. Rányomtam a nevére, majd hívtam is. Nem vette fel. 3szor próbáltam, sikertelenül. -Most miért nem tudod felvenni baszki? -idegeskedtem magamban. Majd egy hang megszólalt mögöttem. -Kicsoda? -hátra nézve Andris állt mögöttem, szájában egy hosszúra sikerült joint. -Csak Marcit próbáltam hívni. De nem vette fel. Faszomat. -fogtam a fejem mert elkezdtem szédülni egy kicsit. Lehet nem kellett volna ennyit innom. -Kérdezhetek valamit? -gyújtotta meg a szájából lógó hosszú tekervényt. -Persze. -Érzel valamit Marci iránt? Itt megszeppentem egy kicsit. Szíven ütött ez a kérdés, még ha nem is érzek semmit. -Nem. Miért? -válaszoltam. -Csak kérdeztem. És nem is akarsz? -Inkább nem tudok. -Más iránt tudnál? -kérdezte a falnak tàmaszkodva. -Lehetetlen dolog. De miért kérdezed ezeket? -Csak érdekelt. Azt hittem van valami köztetek, mert hát láttam ezt azt, tudod. -Ja, tudom. De barátok vagyunk és azok is maradunk. Ez így van rendjén. Elkezdett közelebb jönni felém. Jobbra balra dülöngéltem a szédüléstől, már alig làttam valamit. -Nehogy eless itt nekem. -egyik kezével a derekamért nyúlt majd kicsit magához húzott. -Jól vagyok. -morogtam. -Mennyire lehetetlen, hogy érezz valamit valaki iránt? -nézett a szemembe. -Annyira azért nem lehetetlen. Inkább bonyolult. -Szeretem a bonyolult dolgokat. -Hidd el, ezt nem szeretnéd. -nevettem kínosan. -Én tudod mit szeretnék? Lassan az állam alá nyúlt és közelebb hajolt. -Ezt. -majd megcsókolt. Lehet a pia miatt, de egyből viszonoztam. -És ahogy látom te is. -mosolyodott el ahogy elváltunk egymástól. -Lehetséges.
Ahogy bementünk mindenki kérdőn nézett ránk. -Mit csináltatok ti ennyi ideig odakint? -intézte a kérdést felém Bianka. -Beszélgettünk. -feleltem. Azt sem tudom mennyi időt tölthettünk kint. -Hol van John? -néztem körül de sehol nem volt. -Valami csajjal beszélget, annyit tudok. Na ez fasza. Ez egyet jelent: ma egyedül mehetek haza. -Haza kísérsz ma? -súgtam oda Andrisnak. -Csak ha nálad aludhatok. -Megbeszéltük. Még egy darabig beszélgettünk meg iszogattunk a többiekkel, csak hogy elég későre járt az idő. Muszáj volt elindulni mert mindenkinek dolga volt másnap. Vagyis aznap. Andris velem jött, inkàbb támogatott hazáig mert alig bírtam menni. Fel a lépcsőn is elég gázos volt a szitu, majdnem eltaknyoltam. Ahogy felértünk a lakásba és becsuktam magam mögött az ajtót, ledobtam minden cuccomat ami a kezemben volt majd gondolkodás nélkül lesmàroltam Andrist. Viszonozva ezt a dolgot felkapott és a szobám felé igyekezett. Ledobott az ágyra és fölém hajolt. Kicsit Deja Vu érzésem volt, de leszartam. -Egyre jobban kívánlak baszki. -majd újból egymásnak estünk. Elkezdett lefelé haladni a testemen, minden porcikámat végig csókolta. -Mit jelent az hogy egyre jobban?-kérdeztem lihegve. -Amióta megláttalak, azóta játszadozom a gondolattal. Mondjuk nem csak azzal tenném. -mosolygott. Istenem, hogy lehet valaki ennyire kibaszottul szexi? -Tiéd vagyok. Uram isten. Komolyan csak így oda adtam magam? Hová süllyedtem? Eddig nem akartam lefeküdni olyannal sem akit régóta ismerek és szeretek. Fogalmam sincs mi üthetett belém, hogy ilyenekre vetemedek egy full idegennel. A felerősödött vágyaim újból utat törtek maguknak, és átadtam magam a fiúnak, aki olyan szenvedéllyel mozgott bennem, hogy a hangomat sem tudtam vissza tartani. Teljesen olyan érzés volt, mintha mennyországban lennék és egy felhőn napoztatnám magam. Csak hogy ez még kevés ahhoz, hogy érezni tudjak akármit is...
