Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

6.rész

•Közel•

-Egy szavadba kerül és soha többe nem teszem meg. -komoly tekintettel nézett rám. Nem bírtam megszólalni a közelsége miatt. Ahogy éreztem magam előtt a jelenlétét. Újra eszembe jutottak a puha ajkai amiket nemrég a magamén éreztem. Kurvára akartam bàr tudtam hogy nem szabad. Hirtelen felindulásból ajkaira tapadtam. Aztán ahogy felismertem a helyzetet el is váltam tőlük. Kérdőn nézett rám de nem sokáig, ugyanis az ágyra lökött és fölém kerekedett majd megcsókolt. Kicsit elvadultak a dolgok, egyre hevesebb csók csatába kezdtünk és éreztem, hogyha ezt most nem hagyjuk abba akkor ebből kurva nagy baj lesz. Lihegve eltoltam magamtól mire aggódva rámnézett.
-Mi a baj?
-Semmi. Csak...nem akarom hogy ebből baj legyen. Félek. -az utolsó szót csak suttogva mondtam ki.
-Mitől félsz? Mi baj lenne?
-Tudod. "Attól".
-Sztef. Én nem vagyok olyan mint az a patkány. Ha azt mondod elég akkor elég. Hiszen az előbbi szituban is csak rajtad múlott. Ez is rajtad fog. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni sem azt hogy olyat tegyek amit te nem szeretnél. -közben végig simogatta az arcomat. Megnyugtatott. De hogyha nem akar senkitől semmit akkor most mi ez a játék?
Nyomott egy puszit a számra majd mellém feküdt.
-Aludjunk. Sok dolog történt ma.
-Az biztos. -nevettem. -És köszönöm, hogy mellettem voltál. -rámosolyogtam.
-Tudod, amikor először láttalak, már akkor tudtam hogy geci jól csókolsz. És be is igazolódott a felvetésem. -simított végig az arcomon miközben önelégülten mosolygott.
Most én is játszadozok vele kicsit. Fölé hajoltam majd mosolyogva néztem rá.
-Ezt én is ugyan így gondoltam.
Újra megcsókolt, majd közben hirtelen megint ugyan abban a pózban voltunk. Fölöttem volt. A kezeimet a mellkasán támasztottam. Az egyik kezét a derekamra vezette majd végig simított rajta finoman. Elő jöttek azok a kibaszott a pillangók amiknek nem kellett volna. Keze tovább vándorolt a fenekmre, amibe hirtelen belemarkolt. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Közben a nyakamat csókolgatta. Annyira kibaszottul tökéletes érzés volt, tudtam hogy más nincs visszaút. Ezt holnap fixen megbánom.
-Rajtad múlik. -állt meg egy pillanatra majd a szemembe nézett.
-Akarom. -gondolkodás nélkül vágtam rá.
Szemembe nézett majd elmosolyodott.
-Vigyázok rád.
Nem részletezném ezek után mi történt. Maradjunk annyiban, hogy jó este volt amit lehet megbánok. Mivel egy olyan embernek adtam oda magam akit alig ismerek, a szándékai sem teljesen tiszták. De akkor ezt láttam jónak. Mindig utat törnek a vágyaim, semmit nem tudok tenni ellenük. Kaptam az alkalmon, ezen nem kell mit szépíteni. Az más más kérdés hogy jó volt e. Végig óvatos volt, figyelt rám, mégis olyan érzéki volt az egész. Csak hogy semmit nem éreztem iránta akkor.

Reggel mellette ébredtem. Még aludt amikor kinyitottam a szememet. Nem akartam felkelteni, így inkább halkan kimentem cigizni az erkélyre. A város zaját hallgattam, ahogy megy a tömeg autóval. Reggel 8 van, mindenki megy dolgozni. Eszembe jutott, hogy már napok óta nem tanultam semmit az érettségire. Ilyenkor bánom hogy mindig úgy teszek ahogy éppen nekem jó. A gondolkodásmenetemből egy kómás hang szakított ki.
-Jó reggelt bébi. - jött közelebb majd megcsókolt. Azt hittem csak egyéjszakás voltam neki.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?
-Melletted? Kurva jól.
Csak mosolyogtam. Itt felvetült bennem egy kérdés amire szerintem mindenki kíváncsi. Most akkor barátok vagyunk vagy mik vagyunk? De féltem megkérdezni.
-Beszélnünk kéne. -mondtam, majd a távolba vezettem tekintetemet.
-Miről? Rosszat csinàltam?
-Nem. Vagyis...nem tudom.
-Sztef, megijesztesz.
-Mi most barátok vagyunk, vagy mi van köztünk? -tettem fel a kérdést. Nem tudom milyen válaszra számítottam.
-Mik lennénk? Egyszer megdugtalak, ennyi.-nevetett kínosan.
-Ennyi? -nevettem én is kínosan. -Akkor most ez reggel mi volt? De ha neked ez ennyi, akkor én lelépek. -majd beviharzottam a lakásba felöltözni és össze szedni a cuccaimat.
-Nemár. Sztef, várj már baszod. Nem úgy értettem. -rántott vissza a karomnàl fogva.
-Akkor hogy? Egy éjszakásnak jó voltam? Sejthettem volna.
-Nem. Úgy értettem egyszer lefeküdtünk, én sem tudom mi van köztünk. Alig ismerlek.
-Na pont ezaz. Inkább elmegyek.
-Ha nem hisztiznél folyton mindenen akkor nem is lennél olyan idegesítő basszameg. -csattant fel.
-Rohadj meg Marcell. -ezzel a mondatommal fogtam magam és bementem összepakolni.

Perceken belül már hazafelé sétáltam. Eszembe jutott, hogy nem szóltam Johnnak hogy hol vagyok. 6 nem fogadott hívásom is volt tőle, így inkább visszahívtam.
-Sztef, hol a fenében voltál egész este? -szólt bele a telefonba.
-Bocsi papa, a fiúkkal elmentünk bulizni aztán Marcinál aludtam. Elfelejtettem szólni.
-Tudod mennyire aggódtam miattad? Többet ne csinálj ilyet. És hogyhogy Marcinál aludtál? -kérdezte sejtelemesen.
-Közelebb volt. -vágtam rá egyből.
-Na erről még beszélünk. Mikor jössz haza? Hoztam kaját.
-Lassan màr otthon vagyok, most lerakom, szia.
Majd bontottuk a vonalat. Rövidesen meg is érkeztem a háztömb elé, majd felfelé vettem az irányt.
-Megjöttem. -kiabáltam ahogy benyitottam az ajtón.
-Időben kisasszony.
Leültünk enni tök kussban. Kissé kínos volt, mert tudtam, hogy sejt valamit az estével kapcsolatban.
-Nem akarsz elmondani valamit? -tette fel a kérdést.
-Mit kéne?
-Andris elmondta tegnap mi volt a bárban.
Lesütöttem a szemeimet, az étvágyam is elment.
-Szerencse hogy ott voltak a fiúk. - csak ennyit tudtam kibökni.
-Kurva nagy szerencse. -javított ki. -Ezért nem szeretem ha nem tudom hol vagy. Bármi bajod is eshet.
-Tudom. Ne haragudj. Marcival voltam.
-Na, és mit csináltatok? -ennél a kérdésnél kicsit elmosolyodtam. Baszki.
-Sztef, ugye nem? -nézett kikerekedett szemekkel.
-Mi? Neeem. Dehogyis. Csak beszélgettünk.
-Elmondhatod ám, tudom hogy milyen korban vagy és....
-Jesszus fejezd már be. -majdnem félrenyeltem a kajámat.
-Jó, de velem bármit megbeszélhetsz.
-Tudom, köszi, de megehetném a reggelimet?

Mivel Marcival reggel csúnyán összekaptam, így a nap hátralevő részében nem teveztem inkább semmit. Nincs kedvem most hozzá.
John megint elment dolgozni így megintcsak egyedül maradtam otthon.

/másnap, reggel 9:47/
A telefomom eszeveszettül csörgött mellettem. Felismertem Marci számàt de nem akartam felvenni. Inkább hagytam csörögni.
Ezután folyamat csörgött még de figyelmen kívül hagytam.
-Jó reggelt. -sétáltam ki kómásan a konyhába.
-Neked is. Várj, hívnak. Szeva tesó. -szólt bele.
-Igen, itt van. Adjam neki? -nézett rám mire realizáltam hogy Marcival beszél. Elkezdtem erősen tiltakozni.
-Most nem ér rá. -javította ki magát. -Aha, oké. Majd akkor beszélünk. Csáo. -majd letette.
-Miért nem akarsz vele beszélni? -fordult felém.
-Hagyjuk. Csak nem akarok.
-Történt valami?
-Mondom hagyjuk. Nem akarok róla beszélni.

Teltek a napok, Marci azóta is hívott de nem vettem fel. Tanulnom kellett nagyon erősen. Most inkább erre koncentrálok mint a szórakozásra. Üzeneteket is írt de egyikre sem vàlaszoltam.

Instagram (@kistetu_)
Vedd már fel a telefont baszki 9:49
Haloo 9:55
Sztef ne csináld már 10:17

Idegesített már, hogy folyamat csörög a telefonom így felvettem.
-Mondjad.
-Az szép. Neked is szia.
-Mit akarsz?
-Beszélni? Szerinted mi a faszomnak hivogatlak állandóan? -akadt ki.
-De én nem akarok beszélni.
-Faszért hisztizel megint. Bolhából csinálsz elefántot. Vedd már észre hogy nem minden körülötted forog ember.
-És most azért vettem fel a telefont hogy ezt hallgassam. Hàt köszi kihagyom. Na csá. -majd rányomtam a telefont. Kicsit szarul esett ahogy velem beszélt.

A nap többi része tanulásból állt. Bianka is írt hogy talákozzunk de nagyon nem volt kedvem.
Este 7 lehetett, amikor benéztem a hűtőbe de semmi kaja nem volt itthon. Inkább lementem a boltba. Tőlünk kb 20 perc sétára van egy Aldi, oda szoktam járni mert a többi bolt nekem nem annyira szimpatikus.
Haza felé menet megállt mellettem egy autó, John volt az.
-Boltban voltál? Gyere elviszlek haza. -lökte ki az anyósülést. Bepattantam majd elindultunk. Csakhogy tök más irányba.
-Nem haza megyünk? -néztem rá kérdőn.
-Előtte van egy kis dolgom, majd utána. Be kell mennem a stúdióba a fiúkhoz.

(Eddig kinek hogy tetszik a sztori? Kommentben várom a véleményeket🥰)

Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy ⭐️-ot! Köszi💞

To be contuined...