Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

17.rész

Megint ott tartunk, ahol egy héttel ezelőtt. Marci fellépésekre jár, nem sok ideje van, de legalább most gyakrabban keres, aminek nagyon örülök.
Unalmasan telnek a napok, lassan suli, visszatérek a monoton napjaimhoz. A gondolattól is gyomorgörcsöm van.
Marci eszméletlenül hiányzik, mint mindig amikor nincs itt velem.

-Ne aggódj, lassan vége. És akkor ott leszek veled. -mondta nyugtató hangjával a telefonba.
-Hallod szivi gyere már, téged várunk. -szólt egy női hang a háttérből. A szemeim kikerekedtek.
-Ki van ott veled? -kérdeztem.
-Ja, csak egy ismerős csaj. Nyugi nem olyan. De viszont nekem mennem kell majd beszélünk. Vigyázz magadra. -majd lerakta.
Kicsit gyanús volt ez nekem. Főleg hogy nem is mondta, hogy lesz ott egy lány is. Mindig szól ha ilyen van, ezért is tisztelem. Nagyon próbál odafigyelni rám. De ez most valahogy rosszul érintett. Nem akarom túlgondolni, mert lehet hogy ő sem tudott az érkezéséről. Viszont én pont nem arról vagyok híres, hogy ne gondoljam túl az ilyen szituációkat.
Egész este ezen kattogtam. Marci már aznap nem hívott, gondoltam buliznak a srácokkal, nem akartam azzal zavarni hogy hívogatom.
Így sincs még semmi olyan köztünk, legalábbis gondolom. Bár kezdem egyre jobban megkedvelni. Arról fogalmam sincs mit érzek pontosan, vagy hogy egyáltalán érzek e valamit, de nagyon erősen arra próbálom vinni magamat hogy sikerüljön szeretnem Őt.

Háromnegyed 12-kor a telefonom rezgésére ébredtem. Csak félálomban voltam.
Meglepődve pásztáztam a telefonom vakító képernyőjét.

ekhoe_: gondoltam szolok hogy a pasid egy masik csajjal smarol:)
Hirtelen nem akartam hinni a szememnek. Főleg azért, mert Andris írta ezt, benne nem lehet megbízni. Simán meglehet, hogy csak szimplán tönkre akar tenni valamit, de az is lehet hogy igaz. Már nem tudtam mit higgyek.

sztef.cwl: *screenshot*
kerlek mondd, hogy ez nem igaz

Lezártam a telefonomat, majd leraktam magam mellé és vártam. Vártam, hogy leírja nekem hogy nem igaz és minden rendben van.

kistetu_: Sajnalom Sztef...

Erre az üzenetre már nem válaszoltam. Itt törtem össze legbelül azok mellett, hogy alapból sincs rendben a lelki világom. Mennyi mindent ígért nekem, hogy ő lesz az az ember akit megérdemlek. Akkor talán ezt érdemlem? Árulást? Igazàból nem is voltunk együtt, nem is vagyunk és soha nem is leszünk ezek után. Pedig pont megszerettem őt. Ezekkel a gondolatokkal kínlódva nyomott el az álom.

Reggel mikor felébredtem eszméletlenül hasogatott a fejfájás és ki voltam szàradva. Az éjjelt végig bőgtem mert rájöttem pár dologra.
Éppen egy pohár vízért battyogtam a konyha felé, és megnézni, van e itthon fájdalomcsillapító, amikor valaki nekiállt dörömbölni a bejárati ajtón. Mégis ki az és mit akar reggel fél 9kor?
-Sztef, nagyon sajnálom, kérlek engedj be. -állt előttem Marci tiszta szedett vedett ruhában. Sosem néz ki így, mindig össze tudja hozni a szetteket, de most valami nagyon nem volt rendben. Arrébb álltam hogy be tudjon jönni. Csendben figyeltem minden mozdulatàt, de azt sem tudta hol áll a feje.
-Hallgatlak. -mondtam halkan a járólapot pásztázva.
-Kurvára sajnálom, nem tagadom, igaz amit Andris írt. -sütötte le szemeit. Pedig én régen tudtam már.
-És? -hirtelen csak ennyi jött ki a számon. Azt akartam, hogy azt higgye semmit nem érzek még mindig iránta.
-Tudom, hogy szarul esett, és sajnálom, de...
-Miért esett volna szarul? -nevettem kínosan. -Elvégre nem vagyunk együtt. Soha nem is voltunk. -ittam bele a pohár vizembe majd a poharat nézegettem.
-Tudom, de...
-Mindig az a kurva de. Nincs de, Marci. Kaptál esélyt, nem egyet, eljátszottad. Ezen nincs mit megmagyarázni. -emeltem fel kicsit a hangomat. Éreztem ahogy a szomorúság és a fájdalom átvált haraggá.
-De bazdmeg, ha engednéd hogy megmagyarázzam. Hidd el kurvára nem én akartam, de rákényszerültem. -csattant fel.
-Olyan nincs. Amit nem akarsz, azt nem teszed meg.
-De nem hallgatsz meg basszameg.
-Akkor figyelek. Rajta, magyarázkodj. -váltottam nyugodtabb hangnemre.
-A csaj rám volt akaszkodva. Egyszerűen nem szállt le rólam és már kibaszottul irritált a jelenléte mert folyton ott rinyàlt a fülembe meg hozzám ért, amitől kirázott a hideg. De rossz értelemben. -kezdte el. -Aztán egyre durvább volt a viselkedése és azt akarta hogy kúrjam meg. Persze elhajtottam a halál faszára, de ugyan úgy körülöttem baszta az anyjàt. Azzal fenyegetőzött, hogy bekamuzza a nagybátyjának hogy megerőszakoltam, az meg ugye egy benga állat, kb 2 méter magas kétajtós szekrény...a kidóbó az Akvába és alapból sem csipáz. Azt mondta ha smárolok vele nem tesz semmit. -sóhajtott. Nem tudom ebből mi igaz és mi nem.
-És akkor miért nem szóltál hogy ilyennel fenyeget egy rohadt ribanc? -akadtam ki.
-Sajnálom Sztef, nem akartam hogy neked bajod essen. Elég az hogy így is belefutottam egy felütésesbe. -mutatott az arcára, ami ez előtt fel sem tűnt. Egy halványabb lila folt.
-Ki ütött meg?
-Robi. A kidobó. Valamit így is pofázott neki a rühes. Mentem ki és leakasztott egyet a semmiből. -értetlenkedett. -Nézd, rohadtul sajnálom ami törtènt, és azt is hogy nem szóltam. -nyúlt a kezemért a pult másik feléről. Kicsit visszább húztam.
-Baszki ne csináld már. Tudod mennyire szar ez így? Egy hete nem láttalak és azt a kibaszott pillanatot vártam hogy kikor tudok eljönni onnan hogy veled legyek.
-Rendben, de akkor sem tudom ilyen könnyen elfelejteni ezt. Rosszul esett, de örülök hogy nincs nagyobb bajod. -mondtam majd a szemeibe néztem. -Kérsz valamit? -kérdeztem tőle majd felálltam a székről.
-Téged. -felállt, majd hozzám igyekezett.
-Nem úgy értettem. Inni vagy enni valamit?
-Nem. Én téged kérlek. -nézett mélyen a szemembe. Nem bírtam ki mosolygás nélkül. Lassan a derekamra csúsztatta kezeit majd kicsit közelebb húzott magához.
-Megígérem neked, az életemet adom rá, hogy soha többé nem teszek ilyet veled. Hiszen nem ezt érdemled. Gyönyörű vagy kívül-belül, azt hiszem a leggyönyörűbb ezen a földön. -tűrte el a hajam az arcomból. -Nem akartam elbaszni. Pont ezt nem. Hiszen ha téged elveszítelek, önmagam is. -végig a szemembe nézett.
-Szeretlek Marci. -ahogy ezt kimondtam, egyből belém hatolt a tudat. Ezt most mondtam ki először valakinek. És a szívem legmélyéről jött. Az arcán egyszerre a meglepettség a boldogság látszódott.
-Ha tudnád, én mennyire szeretlek téged. -majd megcsókolt. -Kibaszottul büszke vagyok ràd. -mosolygott.
-Miért?
-Mert kimondtad.
-Ezt is érzem. Sikerült. -távolodtam el tőle és magam elé bámultam. Ilyen érzés szeretni valakit? Hogy képtelen vagyok rá haragudni és bármit tesz boldog vagyok vele.
-Igen, sikerült. -ölelt meg. -Mostmár lennél a barátnőm? -kérdezte félénken. Igazából már készen álltam erre.
-Igen.
-Annyira szeretlek. -csókolt meg. Ebben most benne volt minden. Megbánás, félelem, szenvedély és szeretet.
-Én is téged, Marci.

to be contuined...

Éés meghoztam a kövit. Remélem mindenkinek tetszik, összehoztam amit tudtam:)
Így mellékesen megjegyezném, hogy van pár irtó aranyos képem Marciról, nem tudom ti láttátok e már, de itt vannak⬇️

Itt milyen édes volt🥺

Ijjjjj barátunk már akkor is nagyba gengszterkedett faterral😎