Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

29. rész

/katyvasz/

Egyre jobban kezdett az idő hűvös lenni, így szeptember végére. Esténként màr elkélt egy pulóver vagy egy vékonyabb kabát is, annak ellenére, hogy napközben még meleg volt, este azért eléggé lehűlt a levegő.
Éppen egy buliból tartottam hazafele, tudni kell hogy péntek este volt. Larával kitaláltuk, hogy el kéne menni egy kicsit szórakozni. Mondjuk palizás nem volt a tervek között, mégis sikerült még múlt héten. Semmi sem volt köztünk, talán kavartunk. És sajnos az is kiderült a beszélgetések során, hogy Marciék egyik régi haverja. De már egy ideje nem tartják a kapcsolatot, nincsenek rossz viszonyban, csak szimplán nem beszélnek. Aminek persze örülök, így remélhetőleg semmi zűrzavart nem fog okozni ez az egész.
Erikkel az oldalamon sétáltam haza az említett buliról.
-Elég hűvös van. -szólaltam meg összerezzenve, mire a fiú rám kapta a tekintetét.
-Oda adom a pulcsim. Nekem úgyis melegem van. -kezdte el levenni az említett darabot.
-Hagyd csak, mindjárt haza érek. -legyintettem. -Amúgy nem szeretnél feljönni? -kérdeztem.
-Hogyha szeretnéd. Nem akarok tolakodó lenni.
-Gyere nyugodtan.

Miután felértünk hozzánk, gyorsan beraktam egy mirelit pizzát a sütőbe mert eléggé éhes voltam. Semmi kedvem nem volt főzöcskézni meg ilyen bonyolultabb dolgokat csinálni. Erik addig helyet foglalt a kanapén majd a tv-ben kezdett el keresgélni valami értelmes filmet. John szokás szerint nem volt itthon.
-Amúgy kérdezhetek valamit? -szólalt meg a srác.
-Persze.
-Szóval, te együtt voltál Marcival és Ekhoeval is?
A szemem kikerekedett a kérdés hallatán. Honnan tudhat erről?
-Miért lényeges ez? -álltam meg egy pillanatra miközben a pultot törölgettem.
-Csak kérdeztem. Szóval?
-Marcival. Andrissal nem volt köztünk semmi.
-Én nem úgy tudom, édes. -mosolygott rám keserűen. Édes. Marci szokott így hívni. Vagyis régen így hívott. Ahogy meghallottam ezt, a szívem görcsbe rándult.
-Csak kavartunk, ennyi. Mondd már el, miért olyan fontos ez. -csattantam fel.
-Nyugi, csak egy kérdés volt. Ülj le.

A pizza is lassan kész lett, aztán elpusztítottuk az egészet. Elég késő volt már, szóval elmentünk fürdeni is, Erik úgy döntött itt alszik nálam. Bár nem igazán volt kedvemre az ötlet, de hajnali 2-kor nem akartam kirakni.
Kétlem hogy tudnék iránta bármit is érezni. Marci ellopta a szívem egyik darabkáját, ami még mindig nála van. Hiába akarom túltenni magam rajta, egyszerűen nem megy.

Reggel viszonylag korán keltem, de Erik már nem volt mellettem. Gondolom haza ment.

Az erőm nem épp a toppon volt, így nagynehezen sikerült kikászálódnom a kényelmes ágyamból, bár nem szívesen tettem. De nem lophatom a napot.
Vánszorogva kicsoszogtam a konyháig, ahol engedtem magamnak egy pohár vizet, majd egyből le is húztam az egészet. Kellett a felfrissülés a tegnapi alkoholmennyiség miatt.
-Jóreggelt. -lépett be a helységbe John.
-Neked is. Merre jártál este?
-Ezt én is kérdezhetném tőled, Sztefi. Apropó. Új pasi? -könyökölt a pultra majd kérdőn nézett rám.
Csak megforgattam a szemeim a kérdésére.
-Most komolyan. Sztef, te nem ilyen voltál.
-Ahogy mondod, voltam. Változás kell ahhoz, hogy elfeledjem mindazt, ami történt. Nem érted?
-Nem Sztef, nem értem. Tudom, hogy hiányzik neked, de nem ez a módja annak, hogy pótold.
-Nem pótolom. Nem is tudnám. De élnem kell.
-De nem így. Ne legyél ribanc.
-Te meg ne beszélj így velem. Amúgy is, semmi sincs köztünk. -zártam le a témát, majd a szobámba sétáltam. Felhívtam Biankát hogy találkozzunk ma, már régen ültünk össze.

Még volt pár órám a találkozóig, addig a szobámban ügyködtem az egyik könyvemen. Aprópó, a kiadóval megszüntettem a szerződésemet. Nem éreztem úgy, hogy készen állnék erre így inkább pár év múlva visszatérek rá.
Éppen csuktam le a laptopom, amikor ajtónyitódást hallottam, majd egy ismerős hangot. Csak ezt ne, kérlek.
-Mit keresel itt? -nyitottam ki a szoba ajtómat amikor megpillantottam a fiút.
-Nem téged, elhiheted. -nevetett fel gúnyosan.
-Nagyon kedves vagy, Marcell.
-Tudom. Hol a bátyád?
-Fürdik, asszem.
-Jó, addig elszivok egy cigit. -indult el a szobám felé. Csak ott van erkély, így máshol nem tudna rágyújtani. Utána siettem de már rég a szobámban volt.
-Húzz ki innen.
-Mer'?
-Mert ez az én szobám. Szóval menj ki. -utasítottam.
-Oké. -az erkély fele indult, majd be is csukta maga után az ajtót. Micsoda seggfej.
Idegesen ültem le az ágyamra, ahol karbatett kézzel néztem magam elé. Idegesített, hogy máshogy már nem tudunk egymáshoz szólni. Ez lett belőlünk. Hónapokkal ezelőtt még egymás karjaiba bújva vallottunk szerelmet.
Az erkélyajtó lassan kinyílott, majd Marci lépett be rajta. Már majdnem kiért a szobámból amikor utána szóltam.
-Legközelebb ne gyere be a szobámba.
-Nem is akarok. -majd becsukta az ajtót maga mögött.