Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

8.rész

•Vigyázz magadra•

Instagram (@kistetu_)
rohadtul hianyzol geci
Ezt az üzenetet látva kikerekedtekna szemeim. Ha az a geci nem lenne a végén talán romantikus lenne, de amúgy cuki. Beléptem a chatbe hogy vàlaszoljak neki de láttam hogy valamit ír.
@sztef.cwl
ez majdnem aranyos volt
@kistetu_
majdnem?
@sztef.cwl
"geci"☠️
@kistetu_
ne vedd magadra bebi. atmegyek
@sztef.cwl
meg se probald. john itthon van
@kistetu_
jo akkor gyere at te. hianyzik a legjobb barim
Legjobb bari? Mi a fasz. Ez tényleg nincs képben sokszor. Vagy rohadt nagy hangulatingadozásai vannak, vagy csak játszadozik velem.
Össze szedtem magam majd elindultam Marcihoz. Inkább indultam volna.
-Hát te hová mész? - állt be elém John.
-Marcihoz.
-Sejthettem volna. De vigyázz magadra és mindenképp írj, ha ma is ott alszol nála.
-Uramisten, nem alszok ott.
Vagy talán mégis? Ki tudja.
Nem válaszoltam neki az üzenetére így azt hiszi, hogy nem megyek. Egy kis meglepi.
Ahogy oda értem, nem is kellett használnom a kaputelefont mert nyitva volt az ajtó, így bementem. Felgyalogoltam a lakásig, majd írtam neki egy üzenetet.
@sztef.cwl
orulnek ha kinyitnad az ajtot
Nem is kellett sok idő, nyílott is az ajtó. Marci előttem állt egy szál alsónadrágban. Aztapicsa.
-Bocsi bébi, nem tudtam hogy most jössz.
-Ne zavartasd magad. Az a bizonyos este után ez már nem akaszt ki. -néztem végig rajta.
-Mondjuk így még nem láttalak.
-Én màr láttalak ruha nélkül. -mosolygott perverzen.
-Tudom...
-És még mennyiszer foglak.
Ezt a kijelentését egy nyaklevessel díjaztam.
-Ezt most miért kellett? -dörözslte meg a nyakàt.
-Nem rémlik, hogy barátok vagyunk?
-Mégis futottál hozzám amikor leírtam hogy hiányzol.
-A barátok is hiányozhatnak egymásnak, ugye legjobb barim? -simogattam meg a hátát. Felvont szemöldökkel nézett.
Ezután csak ültünk és beszélgettünk. Az idő során rájöttem, hogy Marci nem nekem való. Nem tudnám elképzelni magam mellette, de barátnak jó lesz.
-Itt alszol? -kérdezte.
-Nem lehet, haza kell mennem.
-Ne csináld.
-Dee. És lassan indulnom is kéne mert késő van. -pakoltam össze a cuccaimat.
-Akkor legalább hadd kísérjelek el. Nem szeretem ha egyedül mászkálsz ilyenkor az utcákon.
Elindultunk a sötét utcán amit csak a lámpák fénye világított meg. Egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett mígnem Marci megtörte a csendet.
-Gondolkodtam. -vártam hogy folytatja a mondandóját de nem így tett.
-Min?
-Sok mindenen. Rajtad. Rajtunk. -rúgott bele egy kis kavicsba ami az út közepén hevert.
-Rajtunk? -kérdeztem meglepődve.
-Nem menne ez nekem. Nem is akarom.
-Igazából, nekem sem. Jók leszünk mi barátnak. -mosolyogtam rá.
-Nem erre a válaszra számítottam. Azt hittem nem fogsz annyira örülni ennek és majd nekiállsz hisztizni. Azért nem is mertem elmondani mert nem akartam elrontani az estét.
-Tudod, én is gondolkodtam ezen és ugyan így látom. Nem működne ez köztünk.
Rám nézett, de semmit nem véltem leolvasni az arcáról. Olyan, semmilyen volt. Mondjuk ilyen kevés fényben nem is látok rendesen.
-Működhetne.
-Ezt hogy érted?
-Bonyolult. Én is bonyolult vagyok. Te meg, egy hisztis.
-Kapd be. Te nem bonyolult vagy, csak szimplán egy faszkalap. -vontam vállat.
-Hol itt a tisztelet? -nézett szúrós szemekkel.
-Ezt én is kérdezhetném.

Lassan a háztömb elé értünk, ahol lakom. Csak álltunk egymással szemben és bámultunk. A kínos csend. Tényleg kurva kínos volt. Nem tudtam mit kellene mondjak vagy tegyek, de szerintem ő is így volt a dologgal.
-Én szerintem felmegyek. -törtem meg a csendet.
-Oké. -válaszolta lehangoltan.
-Hát, akkor légy jó. Majd beszélünk. -ezzel sarkon is fordultam és elindultam. Volna, ha nem ránt vissza, ami következtében teljes testemmel neki csapódtam. Átölelt. Hosszasan csak úgy álltunk. Olyan jó illata volt, hogy más világba repített a közelségével együtt. Bár nem tudom honnan jönnek nekem ezek a gondolatok és azt végképp nem tudom hogy miért, de jobb lenne elfojtanom.
A hosszú ölelés után elengedett, majd mélyen a szemembe nézett.
-Vigyázz magadra Sztef. -majd elsétált.

to be contuined...