Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

13.rész

•képzavar•

-Biztos nem szeretnél maradni? -kérdeztem.
-Szeretnéd, hogy maradjak?
-Tegyünk olyat, amit holnap megbánunk. - feleltem gátlások nélkül. Valahogy kicsúszott a számon, de akkor, abban a pillanatban nem bántam meg. Lehet holnap meg fogom, de ki nem csinál olyat, amit másnapra megbánhat?
Hátrébb léptem egy lépést, majd követte lépteim. Tett mégegyet, de én maradtam abban a pozícióban, nem hátráltam. Becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb jött. Hosszasan néztünk egymás szemébe. Vártam mit fog lépni, de csak sóhajtott.
-Gyere, menjünk ki cigizni. -indult el az erkélyem felé.
-Miért? -lepődtem meg.
-Sztef, mindketten részegek vagyunk. Te jobban mint én. Nem akarok semmi olyat tenni, amit megbánnál.
-Miért csak én? És ha igen, akkor mi van? -aladtam ki.
-Mert veled ellentétben én nem bánnám meg. Így meg semmi értelme. -gyújtott meg egy szál cigit.
-Lehetetlen vagy. -duzzogtam.
-Én miért? Miért tegyek olyat veled amit megbánsz? Ha valakit ki akarsz használni, rossz helyen kopogtatsz.
Lassan szívta a cigit, közben a távolba meredt. Én csak álltam és magam elé bámultam. Nem tudtam hová tenni amit mondott.
-Sosem használnálak ki. -nyögtem ki hosszadalmas csend után.
-Pedig nagyon úgy tűnik.
-Nem alszol velem?
-Miért, hogy holnap megbánd? -felém nézett majd elnyomta a csikket.
-Nem. Hanem mert akarom.
Megfordultam, majd bementem a szobámba és leültem az ágyra. Nem sokkal késöbb Marci utánam jött majd leült mellém.
-Tudod, annyi minden kavarog bennem, és pont emiatt nem mondtam el semmit és nem tettem semmit, mert neked nem számít. Neked csak egy dolog amit megbánhatsz másnap, de nekem kurva szar az egész. -kezdett bele. Végig halkan mesélt.
-Marci, nekem nincsenek érzéseim, ezt te is tudod.
-Pont ezaz. Neked semmiség. Neked tök spontán megy így minden, érzelemmentesen teszel minden.
Ez kicsit rosszul esett, mert nem teljesen volt igaz. De a nagy része igaz volt.
-Nem teljesen igaz, amit mondasz. És sosem bántam meg veled kapcsolatban semmit. Ebben biztos lehetsz.
Tekintetét rám emelte, majd kicsit elmosolyodott.
-Miért akarod, hogy veled aludjak?
-Csak szeretném. Jól esne. De ha te nem akarod...
-Egy szóval sem mondtam. Aludjunk akkor.
Pólóját levette majd a földre hajította és elém tárult a felső teste teljes egészében. Olyan kurva jó volt nézni hogy lehet kicsit sokáig rajta somfordált a tekintetem. Részegen felerősödnek kicsit az érzelmeim, ilyenkor talán érzek valamit.
-Jó estét! Mivan, elvittek az ufók? -integetett a szemem előtt. Lehet kicsit elbambultam.
-Nem, csak jól nézel ki. -csúszott ki a számon, de ahogy realizáltam egyből a szám elé kaptam a kezemet.
-Hoppá. Te sem panaszkodhatsz. -húzta perverz mosolyra száját.
-Na gn. -leoltottam a lámpát aztán betakaróztam.
-Jó éjt Sztef.
-Neked is. -közelebb hajoltam hozzà hogy adjak egy puszit az arcára, bár semmit nem láttam a sötétben. Véletlenül a szájára sikerült adnom.
-Bocsi, nem ide ak...-abban a pillanatban lesmárolt hogy elkezdtem volna mentegetőzni.

-Sztef! -riadtam fel bátyám kiabálására. -Itthon vagy? -abban a pillanatban be is nyitott a szobába, ahol egy szál pólóban feküdtem, mellettem Marci boxerban kiterülve aludt.
-Öhm, vegyük úgy, hogy ezt nem láttam. -mutatott kettőnkre.
-Mit nem láttál? -éledt fel Marci.
-Jó reggelt öcskös. Kényelmes volt a hugommal aludni? -nevetett John. Bár nem volt annyira vidám ahogy láttam.
-Amúgy ja. Mivan? Oh...csá tesó. -realizálta a srác, hogy ki is áll az ajtóban.
Elég rendesen égett a fejem de szerencsére nyoma nem volt.
-Elfordulnál kérlek? - kérdeztem miközben akartam levenni a pólómat.
-Jaj Sztef, ne kezdjük megint. Annyiszor láttalak már így...-sóhajtott Marci.
-De nagyon jól tudod, hogy utálom a...
-Sztef. -felállt majd lassan odasétált hozzám.
-Gyönyörű tested van. Gyönyörű vagy baszki, miért nem hiszed el? Lehet egy baráti vélemény nem sokat számít, de én így gondolom. -simogatta meg az arcom. -De akkor kimegyek, nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad. -majd kiment a szobából. Egyszerűen annyira meghatott amit mondott. Örülök hogy így gondol rám. De amég én nem tudom megszertni magamat addig mást sem fogok tudni. Itt a probléma forrása.

-Mit szeretnél reggelizni? -vett ki a hűtőből egy hellt. Közben eszembe jutott, hogy mikor mehettek el a többiek. Valószínű korán reggel.
-Fogalmam sincs. Nem rendelünk valamit? -vetettem fel az ötletet.
-Felőlem. Burger King megfelel kisasszony? Marci, neked jó?
-Ah tesó, szerintem én lépek most mert be kell mennem stúdió. -mondta Marci mikor felnézett a telefonjából.
-Hol a tisztelet? -csaptam meg a vállát.
-Sajnálom édes de tényleg mennem kell. -nézett rám szomorúan.
John felvont szemöldökkel bámult felénk miközben felnézett a telefonjából. Szólásra nyitotta volna a szájàt, de inkább nem tette.
-Akkor lekísérlek. -ugrottam fel.
-Na akkor addig rendelek. Whooper jó lesz?
-Tökéletes.
-Na csá, majd duma. -kezeltek le a fiúk.
Én a kis itthoni ruhámban battyogtam le a lépcsőn Marci után. Hozzáteszem papucsban.
-Amúgy nem volt tervben este hogy átjöttök, csak annyira bebasztunk Biával hogy felhozta ötletnek hogy áthívjunk titeket. -magyaráztam neki.
-Én sem gondoltam volna, hogy nálad kötök ki. -nevetett.
-Megbántad? -állt meg előttem az utolsó lépcsőfokon, míg én kettővel felette voltam. Így kicsit magasabbnak tűntem, de így is fel kellett néznem rá.
-Egyáltalán.
Egyel feljebb lépett hozzám majd kezei közé fogta arcomat. Hosszasan csak a szemeimbe nézett. Egyszer az ajkaimra tévedt a tekintete de lesütötte szemeit és sóhajtott egyet.
-Majd beszélünk. -ölelt meg.
-Úgy legyen.
A lakásba felérve John a kanapén ült és telefonozott.
-Köztetek most akkor van valami vagy mivan? Már nagyon nem tudom kibogozni a fonalat. -kérdezte.
-Nincs. Asszem. -feleltem.
-Asszed'?
-Nem tudok érezni senki iránt. Előbb magamat kéne megszeretnem.
Elmentem lezuhanyozni meg hajat is mostam, közben hangszórón ment a zene. Ahogy hallottam a kaja is megjött, szóval gyorsan kiugrottam a zuhany alól és felöltöztem, megszárítottam a hajamat és kimentem lakomázni.

Instagram (kistetu_)

jo ez a szett? nem mostani csak erdekel
Hirtelen nem tudtam mit mondani. Ez a gyengém. Az elegancia.
sztef.cwl: szerintem kurva jo🥹
kistetu_: csak nem tetszik?😏
sztef.cwl: pont eltalaltad mi a gyenge pontom🤭
kistetu_: tudtam mar en ezt edes
sztef.cwl:

sztef.cwl: kocsikazunk
kistetu_:😍
kistetu_:olyan szep a szemed baszki
kistetu_:ahh remelem jossz hozzam
sztef.cwl: arenaba megyunk csak:( kell vennem nadragot
kistetu_: minek ha ugyis leveszem rolad😛
What? Lehet kicsit kikerekedett a szemem mert John is kérdőn nézett rám.
sztef.cwl: haha
kistetu_: 😕 na mindegy. majd dumalunk, legyel jo❤️
sztef.cwl: okesokes❤️

-Kivel irogatsz ilyen hevesen? -kérdezte John.
-Jaa csak Marcival. -lehet kicsit zavarban voltam mikor ezt kimondtam.
-És tuti nem arról beszélgettek hogy akciós a farhàt. -ezen mindketten nevettünk.

to be contuined...

Na hali. Ha van esetleg bármilyen kérdésetek a könyvvel vagy velem kapcsolatban, szívesen válaszolok minden kérdésre❤️