Kisfiú - SanHwa ff.

04

Ma nem voltam túl jó hangulatban. Már most ki van a faszom, pedig ez még csak az első tárgyalás volt. Iskolában sem voltam. Éppen, hogy beértem a színházba a megbeszélt időpontra. San persze már bent volt, éppen az egyik lapot nézegette. Amint észrevett, köszönt is. Nekem csak egy halk hümmögésre futotta, majd levágtam a cuccaim az egyik székre. Egyből észrevette, hogy valami nem stimmel, de nem mondott semmit. Csak csendben nézte, ahogy kipakolok pár dolgot, majd egy nehéz sóhajjal az asztalnak támaszkodtam.

- Megtanultad a részed?

- Meg - bólintott egyből.

- Akkor elkezdhetjük?

- Tanárúr...

- Mi van? - pillantottam rá nem túl kedvesen, így egy kis habozás után meg is rázta a fejét, jelezve, hogy mindegy. - Kezdjed.

- Rendben... - mondta halkan. De hosszú másodpercek után is csak ugyan úgy csendben ült és a lapot nézte.

- Na?

- Um...

- Megtanultad? Ha nem, akkor olvasd.

- Nem, én tényleg sokat megtanultam belőle! Csak...

- Csak?

- Csak olyan rossz hangulatot hozott magával, hogy én erre most képtelen vagyok... - pillantott rám óvatosan. Sóhajtottam egy nagyot, majd fekete tincseim közé túrtam. Végig néztem Sanon, majd egy apró mosolyt magamra erőltettem.

- Ne haragudj. A mostani egy nehéz időszak... Nem vagyok túl jó hangulatban.

- Látszik... - mosolygott halványan és letette a papírokat az asztalra. - És akar róla beszélni? Vagy nagyon személyes?

- Tudod, San... Ez egy elég nehéz téma. De röviden és tömören, éppen válok - mondtam, ami láthatóan meglepte. De mielőtt még beleszólt volna, folytattam. - Tárgyalásokra kell mennem, és gondolom nem is kell mondanom, hogy ez mennyire leszív.

- Áh, értem... És szabad kérdezni, hogy ez meddig fog tartani? Mert akkor inkább menjen haza és pihenjen... Tudok gyakorolni egyedül is.

- Nem lehet, San... Nekem ez még mindig munka. És emiatt nem húzhatjuk el az egész darabot. Maximum két hónap múlva már kész kéne lennünk mindennel.

- Értem... De akkor suliba most nem fog jönni egy ideig?

- Nem. Már megbeszéltem az igazgatóval is. Addig Mrs Kim fog helyettesíteni engem.

- Csak Mrs Kimet ne! - kiáltott fel. - Tudja, hogy milyen unalmas az a nő? De még ha csak ennyi lenne a probléma... Konkrétan feladja az egész könyved házifeladatnak és nem magyaráz el nekünk semmit.

- Hát sajnálom, de ennél jobbat nem tudunk kitalálni. Majd valahogy úgyis megoldjátok.

- Már így is nehezek az anyagok, meg fogok bukni azzal a tanárral!

- Nem fogsz. Nem engedem.

- Bárcsak így működne...

- Ha rajtam múlik, teszek rád olyan nyomást, hogy önszántadból fogsz egész este a könyv fölött ülni.

- Hát az sem lenne túl jó...

- Akkor tegyél meg mindent, hogy ne romoljanak a jegyeid - mosolyogtam. Sóhajtott egyet és az asztalra döntötte a fejét. Kicsit közelebb léptem hozzá, majd óvatosan a hajába vezettem a kezem. - Sanha...

- Sanha? - el akart húzódni, de gyorsan ujjaim közé szorítottam pár tincsét.

- Sanha. Az a neved, nem igaz?