Kisfiú - SanHwa ff.

23

A repülő út jól telt. Soyeon, pár stábtag meg pénzügyi producer, egy-két fodrász is ott volt a két főszereplővel, Chanyeollal és Jisooval együtt. Kicsit beszélgettünk, próbáltunk összeszokni amilyen gyorsan csak lehet. Sannak viszont nem volt ínyére a dolog...
Próbált a háttérben maradni. Egyedül Soyeonnal meg egy hangmérnökkel váltott pár szót, majd utána egész úton az árnyékomban húzta meg magát.

A hotelhez megérkezve lepakoltunk a szobákba, majd mentünk felmérni a helyszínt, ahol az első héten fogunk forgatni. Két ház az egész, meg az utca ami előtte van. Talán a parknak is neki tudunk kezdeni, ha megkapják rá az engedélyt.

Utána igazából mindenki ment a dolgára. A stáb egyeztetett, még ment elintézni pár dolgot. Addig például a sminkesek már el is tűntek, azt hajtogatva, hogy milyen finom kávét fognak inni. A két főszereplő is eltűnt, elvileg gyakorolni mentek, a mellékszereplők nagy része pedig visszament a szállásra. Mi is így tettünk Sannal. Úgyis kezdtünk éhesek lenni.

Az étteremhez érve láttuk, hogy két másik mellékszereplő is ott van, épp esznek. Az egyik Minji, aki Chanyeol filmbeli húga, csak hogy majd abból is kavarodás legyen, hogy mindenki azt hiszi, járnak. A másik ha jól tudom Jinri, a Jisoo legjobb barátnője lesz. Velük is beszélgettem már egy kicsit. Egész barátságosak, szóval gondoltam Sant is bemutatom nekik. A fiú is már kissé feloldódott azóta, szóval el tudtunk csevegni pár finom falat mellett.

Rajtuk kettejükön látszott, hogy egyáltalán nem ismerősek velünk, amit egyáltalán nem bántam. Hiszen például Jisootól, a főszereplő nőtől már kaptam pár érdekes pillantást. Bár ki tudja... Lehet csak fáradt szegény. Mindenesetre, én jobban örülök, amíg nem kerülünk olyan nagy közönség elé, mint egyes színészek és idolok. Jól hangzik távolról meg minden, de mikor te kerülsz egy olyan óriási nyomás alá, mikor kis híján az egész ország téged figyel, az elég ijesztő lehet.

- És ti holnap mit csináltok? - mosolygott Jinri.

- Én valószínűleg átnézemna szövegem meg pihenek még egy kicsit... - gondolkoztam el.

- És te? - biccentett San felé.

- Nem tudom... Pihenek.

- Holnap nekem sincs dolgom... Eljöhetnél velem körbenézni a várost. Mit szólsz? - ajánlotta fel, mire San rám pillantott, mintha csak nekem kéne válaszolnom helyette.

- Mi van? - mosolyodtam el rajta. - Én a többiekkel fogok próbálni, úgyis unnád magad.

- Hát jó... Akkor menjünk - bólintott rá Jinri ajánlatára.

- Amúgy ti ketten... - kezdte halkan Minji, majd egy kínos mosoly kúszott az ajkára, mikor Sanra nézett. - Bocsi. Azt hittem... Mindegy, kiskorú vagy... Ti testvérek vagytok? Vagy honnan ismeritek egymást?

- Egy színházban dolgozunk - feleltem szűken.

- Mióta?

- Pár hónapja. Volt egy közös darabunk.

- Csak olyan jó kapcsolat van köztetek, azt hittem esetleg rokonok vagytok - mosolygott édesen, mintha valami apa-fia páros lennénk. Pedig biztosan megrökönyödne, ha elmondanám, valójában egy pár vagyunk. Vagyis hát... Gondolom egy pár vagyunk. Nem beszéltünk róla, de remélem San is így gondolja.

- A biológia tanárom, szóval végülis két éve ismerjük már egymást - árulta el San, ami bár nem egy letagadandó dolog, én akkor sem kötöttem volna az orrukra.

- Oh, tanárkodsz is? - lepődtek meg mindketten.

- Egyetlen osztályt tanítok, meg korrepetálok néha... Amolyan másodállás. Szeretek gyerekekkel foglalkozni. De amúgy a napom a színhában töltöm, ha nincsenek óráim és fellépésre készülünk.