Kisfiú - SanHwa ff.

26

A világ legbékésebb embereként nyitottam fel a szemeim. A takaró az orromig van húzva, kényelmesen fekszem alatta. A nap fénye kellemesen világítja be a szobát, de így elsőre túl fényes és inkább az oldalamra fordulok. Vissza csukom a szemem és magamhoz ölelem a takarót, belefúrom a fejem. Percekig így fekszem tovább, majd mikor végre sikerül összekaparnom az agysejtjeimet, lassan felülök és a fejem vakarva néztek körül.

Ahogy látom, sikerült egy széket felborítanunk, egy lámpát égve hagytunk az estére, de legalább lenyúzott ruhadarabok nincsenek a padlón. Oldalra pillantok, San pedig úgy alszik, mint akit oda vágtak. Szét van terülve, mint egy tengericsillag. Nos, legalább pihen egy nagyot...

Mikor felkeltem az ágyból, behúztam a függönyöket, hogy legalább ő ne keljen fel a nagy világosságra. Utána gyorsan lezuhanyoztam és ruhát váltottam. Próbáltam felkelteni Sant olyan húsz perc után, de mivel meg sem mozdult, inkább hagytam.

Lementem egyedül reggelizni. Elég másnapos voltam, de beszélgettem egy kicsit a tulajjal, hiszen kicsi ez a panzió, nincs sok alkalmazottra szükség, így ő is besegít. Biztosan tudja, hogy az este ittunk, de így is teljesen normális volt. Még gyógyszerrel is meglepett másnaposságra, amit hálásan elfogadtam, majd megbeszéltem vele, hogy még egy éjszakát itt töltünk. Sant biztosan nem fogom tudni kirángatni az ágyból dél előtt, nemhogy összepakolni és elindulni vele.

Reggeli után visszamentem a szobába. Vállamra kaptam a táskám, majd azzal leléptem, hiszem ő azóta meg se mozdult. Gondoltam kicsit körül nézek még. Amúgy is vennem kéne neki valamit enni, mert a panzió csak reggelit ad, azt is délig.

Találtam egy jó pékséget pár utcára. Vettem valami csokis rudat meg pogácsát, meg persze barackos tejet, ha már volt az is. Biztosan jól fog esni neki ilyen hosszú este után. Kicsit én is megkívántam, de tudom, ha moet eszek, rosszul leszek.

Visszafele leginkább a ruhás boltokat figyeltem. Sok az olyan bolt, amiben mindenféle márkátlan ruhák állnak, de teljesen korrekt minőségűek. Megjegyeztem párat, ami jó lehet Sannak, valamelyikbe be is néztem, ami az én stílusomnak is megfelelt. Nem mondanám őket olcsónak, de azt hiszem végülis megfizethetőek az árak. A plázában pedig majd biztosan még több bolt lesz, amik között válogathatunk...

Végül elérkeztem azokhoz az utcákhoz, amiken már jártunk. Eddig nem láttam olyan sok érdekeset, amit ne találnánk meg máshol, szóval inkább nem is húztam ezzel az időt. Próbáltam vissza sietni a panzióba, hiszen San bármikor felkelhet. Azonban valami mégis megállított út közben...

Megtorppantam a fekete bolt előtt, amit tegnap is kiszúrtunk.

Soha semmilyen játékot meg kiegészítőket nem vettem még. Se én, se Siyeon, bár nem mintha annyira sokszor gyűrtük volna magunk alatt a lepedőt. Havi háromszor ha rá vettem magam, azt már sikernek könyveltem el. Egyedül még csak síkosító meg óvszer volt a kezemben, így sokáig hezitáltam, de végül rávettem magam és bementem.

Négy ember volt bent összesen rajtam kívül. Egy pár, egy férfi, meg egy női eladó. Az utóbbi máris egy barátságos mosollyal mellém jött.

- Szia, segíthetek valamiben?

- Uhm... - pillantottam körbe. Letisztult bolt, nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. A játékok meg minden furcsa dolog fehér polcokon van kihelyezve, én pedig máris kezdek zavarba jönni. Fogalmam se volt, hogy egy ilyen helyet meg lehet csinálni ilyen letisztultra. - Nem... Nem nagyon voltam még ilyen helyen... - néztem rá, remélve, hogy megérti miért vagyok ennyire leblokkolva.

- Semmi baj! Azért vagyok itt, hogy segítsek - mondta megértően. Valószínűleg nem én vagyok az első ember, aki csak úgy betéved ide. - Esetleg van valami konkrét, vagy csak körül néznél?