Kisfiú - SanHwa ff.

02

- ...de mikor azt mondom, hogy nincs mellettem senki, azt igen is komolyan gondolom.

- Úgy hiszem, te ezt csupán túlreagálod.

- Neked továbbra sincs beleszólásod ebbe. És tudod, hogy miért? Mert egy nyamvadt démon vagy!

- Talán nincs lelkem, a szívem pedig ezer éve nem dobog, de attól még fáj, mikor ilyenekkel illetsz...

- Nekem meg tudod mi fáj? A tehetséged... - dobtam a papírokat az asztalra mosolyogva. - Még jobb démon is vagy, mint az eredeti színész.

- Köszönöm - kissé pironkodva a zsebébe csúsztatta tefonját, majd zavarában a kezét kezdte el birizgálni.

Egész aranyos, mikor kiesik a szerepéből és nem tudja hogyan kéne normálisan viselkedni. Szokásuk az újoncoknak. Halvány mosoly kúszott az ajkaimra, majd inkább gyorsan fel is vezettem neki azt a bizonyos témát.

- Tudod... A tegnapi megbeszélésen a következő darab forgatókönyvét mutatták be - kezdtem bele, ami egyből felkeltette a figyelmét. - Az egyik főszereplő egy középiskolás diák, és sajnos rajtad kívül már csak huszonévesek meg annál idősebbek vannak. Nem szívesen nyomnálak bele egyből egy ilyen szerepbe, de jelenleg nincs más, aki bele illene. Persze nem muszáj elfogadnod. Ha nemet mondasz, akkor maximum elhalasztjuk későbbre, amíg nem csatlakozik hozzánk valaki gyakorlott, vagy amíg nem jössz bele a dolgokba.

- Elvállalom! - vágta rá, ami igen csak meglepett.

- Várj, ez még... Még el sem mondtam a teljes történetet...

- Nem baj. Én elvállalom - mosolygott szélesen.

- Egy férfival kell majd csókolóznod. Többször is - mondtam, ami mintha végre kicsit kiábrándította volna. - A történet egy tanárról szól, aki a diákjába szeret. Egy 18 évest akartak a szerepbe, de mint mondtam, olyan nincs jelenleg. A darabot iskoláknak is meg akarják mutatni, valószínűleg a miénknek is. Sok a kockázat, és nem hiszem, hogy képes lennél eltűrni egy ilyen szerepet máris.

- Esetleg... elolvashatom a forgatókönyvet? - kérdezte miután végig gondolta magában a dolgokat.

- Persze. Akár ma is, ha az segít a döntésben.

- Jó, és... lehet tudni, hogy ki lesz a tanár szerepében? Csak mert van egy férfi, hát ő elég büdös szokott lenni, vele nem akarnék csókolózni... - motyogta, mire belőlem kiszaladt egy éles kacaj.

- Még nem tudni hogy ki lesz az, de nem hiszem hogy Yangyangot választanák. A tanár kissé erőszakos személyiség, neki nem állna jól.

- Huh, jó. Akkor... el szeretném olvasni a forgatókönyvet. Szerintem akár már ma is tudok dönteni.

- Rendben. Gyere, elviszlek Jiunghoz. Ő írta az egészet - elindultam, San pedig sietett is utánam. Bekopogtam a férfi irodájába, de válasz nem jött. Pedig mikor benyitottam bent volt ő, csak éppen az asztalára dőlve szunyókált. - Jó reggelt! - támaszkodtam az asztalára, mire a férfi azonnal fel is kapta a fejét.

- Oh, bocsánat..! Hosszú volt az este, a következő darabon dolgoztam, és a fiaim is későn értek haza...

- Nyugalom, nyugalom - nevettem. - Nekem nem kell magyarázkodnia. Elhoztam a fiút, akiről tegnap beszéltem - Sant magam mellé húztam, aki illedelmesen köszönt is. Jiung viszont nem viszonozta. Helyette mint aki szellemet látott, felugrott a helyéről és úgy nézett végig a fiún.

- Oh! Hát mégis valóra válnak az álmaim! Gyere ide, fiú. Gyere, na! - magához intette, San pedig óvatosan elé is lépett. A férfi alaposan végig nézte, majd arcát a kezei közé fogta. - A szép szemeid, meg a szép arcod..! Olyan tökéletes... Téged igazán szerethettek azon az estén, mikor csináltak - mondta, mire San nagy szemekkel felém pillantott. Kicsúszott belőlem egy elfojtott röhögés, majd inkább el is húztam Jiung kezei közül.