Kisfiú - SanHwa ff.

27

- Száznegyvenhárom körte akkor elég lesz?

- Az esküvőre?

- Mert mire másra kéne száznegyvenhárom körte?

- Konkrétan semmire az ég világon.

- Az esküvőre se?

- Arra se!

- Pedig már megrendeltem...

- És mégis ki utasított rá?

- Maga, uram.

- Én biztos, hogy nem! Száz széket kértem, negyven asztalt és három énekest! Mégis honnan szedted a körtét?!

- Én körtére emlékeztem...

- Levonom a fizetésedből.

- Bocsánat...

- A bocsánatoddal semmire nem megyek! Rendeld meg a többit jól!

Új darabra készülünk. Az augusztus általában mindig így telik, de ezúttal kicsivel hamarabb kellett nekiállnunk, hiszen új színész jött. Egy hölgy, 26 éves. Másik színházból jött át mert ide költözött. Nem zavar sok vizet, csak egyszerűen hamarabb kezdünk neki rákészülni, ha új ember csatlakozik. Főleg, ha az az új ember főszerepet kap...

Jelen esetben egy buta libát játszik. Kicsit olyan Marylin Monroe féle. Házasságszervezőnek készül, én tanítom meg rá mint amolyan főnök, de sajnos elég együgyü. Az én szerepem kábé ennyi, de élvezem. Megint üvöltözhetek és abuzálhatom az embereket. Most talán a szokásosnál jobban élvezem. Túl sok volt ez a két hónapnyi tömény szeretet. Még Incheont se sajnálom. A tengerhez bármikor el tudunk menni... Akár egy nap alatt is megjárjuk. Ráadásul annyira San se siratta. Inkább az anyjával van, meg néha összefut Wooyounggal. Ha jól tudom a múlthéten Jinrivel is sikerült találkoznia. Igazán belevágott a szocializálódásba.

Idő közben én is próbáltam kicsit változtatni magamon, vagy legalábbis elkezdeni. Minden reggel egy jó órát edzek, ha rá tudom venni magam. Azonban hamar rájöttem, hogy ez nem túl kényelmes a kis szobámban kuporogva... San előtt pedig nem igazán nyomnám a felüléseket, szóval a bérletet már meg is vettem a terembe. De így legalább még könnyebb minden nap megjárni, ha már pénzt szántam rá. Egyszer mintha már láttam volna Jonghot is, de ő éppen akkor ment el és nem tudtam jól megnézni az arcát. Majd megkérdezem Yeosangot, hogy ő mikor jár... Lehet kellemesebb valami társsal emelni a súlyokat, mint sem egyedül.
Szinte szenvedek...

- Akkor a körtével mit csináljunk?

- Hogy te mit csinálsz vele Honey, nem érdekel. Nem az én gondom.

- Lehet a vendégek szeretik... - gondolkozott el.

- A menyasszony allergiás a körtére, biztos, hogy nem fognak belőle ételt csinálni! - förmedtem rá immár másodjára három perc alatt.

- Na jó, akkor csinálok majd belőle kávét - húzott egy széles mosolyt. A nézőtérre pillantottam, jól láthatóan én sem értettem a helyzetet, de végül egy szemforgatás és legyintés után annyiban hagytam és arrébb sétáltam, hogy az asztalokat rendezhessem el.

- Sunmi, egy kicsit legyél boldogabb... - szólalt meg Mr. Anh a jelenet végén. - Legyél boldog, hogy kávét csinálhatsz a körtékből!

- Az vagyok! - vigyorgott szélesen, mintha még most is a szerepében lenne.

- Így! Jól van. Gyakorold ezt a mosolyt... Fiatal vagy, szép vagy. A körte kávéba is belezavarodsz.

- Bele, igen - kuncogott.