Kisfiú - SanHwa ff.

31

Mikor felnyitottam a szemem, egyből megéreztem, hogy San milyen szorosan bújik hozzám. Teljesen az ölelésembe volt simulva, talán még össze is húzta magát, hogy mégjobban elférjen. Kicsit elmosolyodtam rajta, hogy milyen nyugodtan szuszog a nyakamba a tegnap után.

Jobban magamhoz szorítom és a hajába túrok, majd eltávolodok egy kicsit és egy csókot nyomok a szájára. Meglepetésemre visszacsókol, mire felkuncogok és az arcára simítok, bár ő még a szemét se tudja kinyitni. Adok még pár puszit, de erre már csak nyűgösen morog és az arcát is visszanyomja a nyakamba. Továbbra se szereti, ha egyből ébredés után szeretgetem. Inkább én is csak kellemesen visszafekszem és pihenek még egy kicsit. Jól esik ez a semmittevés. Ez a nap még úgyis teljesen a miénk, nem kell sietni sehova.

- Hyung... - suttogta pár perc múlva, mire egyből felnyitottam a szemeim. Csak némán pislogott rám.

- Mi az? - biccentettem.

- Még... kicsit... - egy pillanatra elgondolkozott, majd elnevette magát. - Kicsit fáj még, Hyung.

- Na akkor legyünk ma óvatosak - mosolyogtam lágyan és az arcára simítottam.

- Miért? Ma is csináljuk?

- Nem... Nem hiszem. Csak ügyelj, hogy kényelmesen ülj mindig.

- Jaaa, persze - mosolygott és megfogta a kezem. - Örülök, hogy végre megvolt...

- Jó volt? - szorítottam meg egy kicsit a kezét.

- Igen... Jó volt. Tetszett. Remélem legközelebb könnyebb lesz...

- Biztosan - biztattam, majd kicsit megint magamhoz öleltem. - Valószínűleg kicsit mindig érezni fogod, de majd hozzászoksz. Nem hiszem, hogy nagyon fájna pár alkalom után.

- Az jó lenne - tolt el magától és csintalan mosollyal végig mért. - Régen hogy volt? Akkor is te voltál felül?

- Régen nem - vallottam be egyszerűen, amivel kicsit megleptem. Pedig sosem titkoltam előle a múltat... Bármit elmondok neki őszintén. - 15 voltam, te meg 16. Először... azt gondoltam, majd én lehetek felül, mert egyáltalán nem tűntél annak a domináns fajtának. De hamar közölted velem, hogy majd én leszek az, aki a hátán fekszik. Olyan fiatalon pedig csak nem ellenkeztem egy idősebbel... - gondoltam vissza egy halvány mosollyal.

- És jó volt? Te hogyan bírtad?

- Hát, szerintem kicsit jobban mint te - kuncogtam, amin csak a szemét forgatta. - Viszont fájt. Gyanítom, jobban mint neked. Nem használtunk síkosítót, csak óvszert. Nyálat is csak az elején... De inkább nem szóltam. Ezen kívül jól esett és jól telt az az este. Kicsit sajnálom, hogy az volt az utolsó. Mármint... azzal a testeddel.

- Mert az jobb volt? - húzta össze a szemöldökét.

- Kicsit más volt. Ennyi. De lehet csak mert én is sokkal kisebb voltam, jobbnak tűnt. De így visszagondolva, egyáltalán nem voltál fitt - nevettem. - Egész nap a könyveket bújtad és tanultál, éppen mit. Még enni se ettél rendesen, mindig emlékeztetni kellett téged.

- Hát most se vagyok jobb.

- Mostmár legalább eszel, ha van mit - csíptem halványan a pocakjába, mire el is csapta a kezem és morcosan lebiggyesztette az ajkát.

- Én is akarnék edzeni, de nincs energiám... - dünnyögte.

- Nem kell edzened még. Suli mellett nehéz, tudom. Főleg most, hogy jövőre már érettségizel.

- Fúj! - fordult el tőlem és az arcát fogta.

- Ennyire nem nagy szám - nevettem.

- Felkötöm magam...