Kisfiú - SanHwa ff.

03

- Jó napot!

- Késtél.

- Tudom, bocsánat! - San olyan mélyre és hirtelen döntötte törzsét, hogy hirtelen azt hittem lefejeli a földet is. - Volt otthon egy kis felfordulás. Így is úgy jöttem el, hogy nem tudnak róla...

- Jó lenne, ha nem fordulna ilyen elő többször... Vagy ha igen, akkor pedig legalább egy üzenetet írj. Neked ez mostmár egy munkahely, vedd komolyan.

- Mondom, hogy bocsánat... - dünnyögve mellém jött és lepakolta a cuccait egy székre.

- Tessék. Jiung kinyomtatta a mi részeinket. Itt a tiéd - adtam oda neki a papírokat.

- Oh, köszönöm... - kissé meglepődött. Nos, annyira untam magam, hogy kiemeltem az ő mondatait. Talán így könnyebb lesz megtanulnia.

- Én az első részt már tudom. Mi lenne, ha adnék neked pár percet? Utána el is próbálhatnánk.

- Én ezt pár perc alatt nem tudom megtanulni... Ez vagy három oldal.

- Hidd el, menni fog. Legalább csak próbáld meg. Addig én elintézek egy telefont.

Az igazgatót hívtam. Már egyszer megemlítettem neki, hogy éppen válok, de mostanában kezd igazán felfordulni minden. Lesz pár hét ahol nem tudok bemenni tanítani azok a bizonyos tárgyalások miatt, és ezt beszéltük meg. Jobb, ha már most lerendezek mindent, ami bezavarhat.

- Na? - tértem vissza Sanhoz úgy tíz perc után.

- Egy pillanat...

- Ugye tudod, hogy olvashatod közben? Teljesen kívülről én sem tudom még.

- Akkor kezdjük - pattant fel egyből. Egy könnyű asztalt a terem közepére húztam, majd egy-egy széket a két oldalához toltunk. Leültem arra ami az ajtóval szemben van. San kiment, majd három kimért kopogással el is kezdődött minden.

- Gyere! - kiabáltam ki, közben pedig mintha pár dolgozatot javítanék. Mikor a fiú belépett felemeltem a fejem. - Áh, Sanha... Gyere beljebb - biccentettem egy aprót, ő pedig így is tett. Leült velem szembe és karba tett kezekkel hátradőlt. Tekintete nem sugárzott sok érzelmet. Mint aki itt sem akar lenni.

Máris milyen ügyes.

- Mit akar?

- Kettőt tippelhetsz - mosolyogtam kissé gúnyosan. Egy pillanatra a szövegébe pillantott, majd gyorsan folytatta is.

- Ha kitalálosdit akar játszani, akkor jobb, ha megyek - éppen hogy felállt, én akkorát az asztalra vágtam, hogy az teljesen beleremegett. Halkan visszaült, és csak szótlanul nézett a szemeimbe. Pár másodpercig csend volt, majd egy apró köhintéssel meg is szakítottam azt.

- Figyelj... Tudom, hogy ezek az éveid a legszebbek és ki kell használnod, de itt lenne az ideje változtatni a viselkedéseden.

- Semmi baj nincs a viselkedésemmel.

- Hogy nem-e?! Ne haragudj, ma ki is beszélt vissza nekem az egész osztály előtt?! - kaptam fel hirtelen a vizet. Láthatóan meglepődött rajta, de azt hiszem ez nem igazán színészet volt. Kellett is neki idő amíg észbe kap és folytatja.

- Maga kérdezett, én válaszoltam. Ez mióta visszabeszélés?

- Mondd csak, miért csinálod ezt? Tudom, hogy nem vagy hülyegyerek. Te engem direkt provokálsz, hm? - könyököltem az asztalra.

- Nem.

- Hazudsz?

- Talán - húzott egy széles mosolyt. Ekkor hirtelen elkaptam pólója nyakát és magahoz rántottam. Kicsit ismét meglepődött. Reflexből még a kezemre is rá fogott. Hagytam egy kis időt hogy megnyugodjon, majd folytattam.