Kisfiú - SanHwa ff.

09

- ...ha felkeltél fürödj le, használd szappant, amit vettem! Jól törölközz meg és kend be a sebeid! Jó lenne, ha legalább egyszer lejegelnéd magad... Ebéd van a hűtőben. Nyolcra szerintem visszaérek, addig meg kibírod. Ha bármi baj van, akkor meg hívj. Oké? Legalább válaszolj, hogy tudjam, felfogtad, amit mondtam.

- Mhm... - egy rövid nyöszörgésre futotta, de ennyi épp elég volt, szóval már mentem is az előszobába cipőt húzni.

Ma van egy tárgyalásom, majd délután egy főpróbám. Hosszú nap, de semmi gond. Volt már ennél sokkal rosszabb időszakom is.

Siyeon ma egészen jól állt hozzám. Úgy tűnik kezdi elfogadni a válást teljesen. Igazából a tárgyalásokon se veszekszünk már. Próbáltunk mindent már előre megbeszélni, de sajnos a jogszabályok meg a rengeteg papír miatt így is sok időbe telik, amíg ezt el tudjuk intézni.

Nos, legalább Siyeon addig is ingyen kapja az ebédet.

Most is épp neki rendeltem, miután végre megszabadultunk a bíróságról.
- Tessék - nyomtam a kezébe a műanyag dobozt mikor visszaültem a kocsiba.

- Köszi - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Amúgy nem maradt nálad egy karkötőm? Sehol nem találom.

- Nem tudom. Én nem találkoztam vele.

- Megnézném. Lehet beesett a matrac alá.

- Majd megnézem neked - indítottam be az autót.

- Jaj, hagy nézzem már meg! Neked úgyis minden fontos elkerüli a figyelmed - erősködött.

- Nálam van a fiú - vallottam be megadóan, hiszen már tudom, hogy nem tudom meggyőzni.

- Tudtam, hogy pedofil vagy...

- Nem vagyok pedofil! - mordultam rá. - A szülei bántják. Tiszta vér volt a gyerek, mikor kedden átjött. A hét végéig nálam marad - mondtam szűken, amit ő csak halkan tudomásul vett. - Elvihetlek, de én nem tudok maradni. Főpróbám van húsz perc múlva. Csak számíts rá, hogy ott lesz a fiú.

- Megleszek.

Gyorsan kidobtam a ház előtt és már mentem is tovább. Már így is késésben voltam. Annyi a szerencsém, hogy nem vagyok főszerepben, szóval nélkülem is el tudják kezdeni.

Mikor beértem a terembe, az első felvonás már elkezdődött. Ha ez a főpróba, akkor a hétfői előadás igen csak nagy tapsot fog hozni. Valahogy sokkal simábban megy, mint szokott.

- ...egyszer... egyszer érted is el fog jönni! Tudd meg! Örökké senki sem tud menekülni!

- Látom, barátom, igen csak bölcs vagy! - a mély nevetés az egész színpadon visszhangzott. Még a hideg is végig futott a gerincemen hirtelen. - Akkor mesélj nekem. Az még neked is megy... Kiről, miről szólnak ezek a nagy jövendölések? Mostanra már egészen érdekel.

- Olyan mókásnak hiszi magát az úr. Kíváncsi vagyok, ez akkor is így lesz-e, mikor maga a Halál jön el az ön keserű lelkéért...

- Óh! A Halál! Talán adjam át neki az üdvözleted, barátom?

- Ne nevessen, mikor őt említi! Jaj, kérem... Atestiaként is az Istenhez imádkozom, ezt tette velem! Jaj, csak... Csak még ezt a kis időmet hagy tarthassam meg! Csak ezt a keveset... Ezt a kevéskét, amire ígéretet tettem! - és ezzel, a félszeg paraszt lerohant a színpadról, a jelenet pedig véget ért.

- Seonghwa itt van már? - kérdezte Mingi, aki egyedül maradt a színpadon.

- Itt, bizony! - ugrottam fel a lépcsőkön, mintha csak egész életemben ezt gyakoroltam volna. - Kezdhetjük?