Kisfiú - SanHwa ff.

15

Újabb nap, újabb kezdet...
Mindig azt remélem, hogy a mai napom jó lesz, a suliban és a színházban egyaránt jól fogok teljesíteni, és az emberek sem fogják elrontani a hangulatom. Már ha jó hangulattal kelek...

Az este elég rosszul aludtam, szóval beérve a suliba úgy néztem ki a fejemből, mint aki mindenkit le akar szúrni, aki az utamba kerül. Ráadásul ma elég sokan kerültek az utamba...
Szokatlanul sokan.

A tanári fele haladva kezdtem azt is észrevenni, hogy a diákok sokkal több figyelmet adnak nekem. Nem beszélnek, nem is mutogatnak. Egyszerűen ha rám néznek, nem pillantanak el a következő másodpercben, mint mindig. Ma mindenki tekintete rajtam ragad, amíg el nem tűnök a tömegben, majd a tanári ajtó mögött.

- Park kibaszott Seonghwa!

- Mr. Jeong! Vigyázzon a szájára!

- Ms. Lee, hallgasson!

- Hogy meri..!

- Mi az? - dobtam le a táskám az asztalra nevetve.

- Hát te meg vagy bolondulva? - jött ide Yunho, az egyik kollégám, akivel úgy egészen jóban vagyok. - Hát kótya vagy?!

- Mondjad már mi van! - nevettem, egészen addig, amíg egy szórólapra nem mutatott, ami a falra volt kitűzve a sok-sok jegyzet mellé. - Ja, hogy ez... Mi van vele?

- Úgy nézel ki, mint egy vadállat!

- Mr. Jeong, kérem vigyázzon a szájára! - kiabált ide az az idegesítő női hang ismét. Yunho megforgatta a szemét, majd a falnak fordított mindkettőnket, hogy addig se hallja miről beszélünk.

- Reggel, mikor bejöttem, annyit láttam, hogy vagy ötven diák nézegeti a szórólapokat amik az aulában vannak kirakva. Kurva jól nézel ki! Aztán te tényleg most váltál? Hát! Isten bizony, most van miből válogatnod! - vágott a hátamra egy akkorát, hogy azt hittem kiköpöm a lépem. - Ráadásul az a fiú? Hallottam, róla is beszélnek... A suliba jár? Nagy önbizalma lehet, ha így hagyja magát hirdetni! - vigyorgott büszkén, mintha csak az ő érdeme lenne az egész.

- Nagyon más választása nem volt - mosolyogtam szerényen és elléptem tőle. - Sokat dolgoztunk, szóval megérdemli ő is a figyelmet.

- Na jó, de te? Ejj... És komolyan sulizol? Jó nagy mazochista lehetsz! Na jól van... Majd megyek én is megnézni. Ne okozz csalódást! - vágott a hátamra ismét, majd egy széles vigyorral elment.

Egy sóhajjal kifújtam magamból azt a tömény, túlbuzgó energiát amit rám zúdított. Valóban sokkal kihívóbb az arckifejezésem, mint a többi szórólapon... Ráadásul eddig nem sokszor voltam én a fő-főszereplő, de attól még nem kell ennyire felfújni a dolgot. Mondjuk azt azért jó tudni, hogy az iskola elfogadta a darab bemutatását. Ezek szerint annyira nem gondolták durvának. Talán a kilencedikeseket nem viszik el, de szerintem tizediktől fölfelé bárki megnézheti.

*

Az első órám végzősökkel volt, segítek készülni az érettségire. Szerettek volna a darabról beszélni, de nem engedtem nekik. Azzal kellett fenyegetőznöm, hogy az iskola nem fogja elvinni őket, ha nem tanulnak.

A második órám helyettesítés volt egy kilencedikes osztállyal. Annyira nem ismernek, így csupán kissé össze vannak zavarodva, hogy mégis miért van kint rólam egy plakát, ahol az ölemben egy fiú ül. Gyorsan elmagyaráztam nekik, hogy színházban dolgozom, de ennyi. A többi úgyse érdekelte őket annyira.

A harmadik és egyben utolsó órám a 10.a-val volt. Természetesen! Mivel a sors is úgy akarja, hogy Sannal minden nap találkozzak.

Éppen ezért, meg is lepődtem, mikor nem láttam a helyén ülni, mikor beléptem a terembe.