MINDEN LÉBEN SZOBATÁRS || haikaveh

꧁4. | wicked game.

— Nem gondolod, hogy az egészet csak túlreagálod? - ásított Cyno, miközben rendíthetetlenül igyekezett kidörzsölni a tegnapi buli fáradtságát a szemeiből.

— Határozottan állítom, az a srác egy beképzelt sznob. - morgolódott tovább Kaveh, éppen olyan hangerősséggel, hogy ne zavarja a tanárt az előadásban, ellenben barátja kényelmesen hallhassa a panaszos megjegyzéseit.

— Nem is tudom... Mit is mondtál, egy rokonod szobatársa?

— Nem, a postásomé - a frappáns válasz mellé egy szemforgatás is dukált, bár az igazat megvallva, Kaveh már egyáltalán nem volt meglepve Cyno figyelmetlenségén. — Egy régi barátom most kezdett el ide járni és tegnap mutatott be minket egymásnak.

— Ez eddig tiszta, - bólogatott hevesen Cyno — Csak azt nem értem, miért vagy felháborodva egy törött bögrén.

— Először is, ő ejtette le, de még a kisujját se mozdította volna, hogy feltakarítsa, másodszor, pökhendin végignézte, ahogy térden állva szedegettem előtte a szilánkokat, harmadszor, egyáltalán nem szimpatikus. - a szőke minden érvhez felmutatta egy-egy ujját, hátha megnyeri barátja egyetértését, ha nyomatékosítja az indokait, ennek ellenére viszont csalódnia kellett, mivel Cyno továbbra is csak a fejét ingatta.

— Figyelj, ha a haverod kijön vele, semmi okod sincs apróságokon kiakadni. Valamelyik nap bemutathatsz a barátodnak és a szobatársának, aztán majd elmondom a véleményemet róluk.

Cyno lezártnak tekintette a témát, ugyanis mi tagadás, kicsit nevetségesnek érezte Kaveh felháborodását, de nem akarta megbántani őt azzal, hogy az idegen pártját fogja. Jóllehet tisztában volt a barátja érzékenységével - igaz, néha hajlamos túlreagálni egyes helyzeteket -, amit elsőre nehezen lehetett megállapítani külső szemlélőként. Összességében nem tudta hibáztatni a titokzatos személyt, aki egy nappal ezelőtt kiborította Kaveh-t.

A tanóra vége felé közeledve Cyno még hallott pár elnyomott puffogást a törött bögrével kapcsolatban, amit igyekezett figyelmen kívül hagyni, vagy egy szemforgatással lereagálni. Hál' istennek végül sikerült nyugodt kedélyekkel elhagyniuk a termet.

— Na lehiggadtál végre?

— Fogjuk rá.

Kaveh amióta az eszét tudta, mindig is ragaszkodó típusnak tartotta magát, főleg, ha a saját igaza volt a tét, mert azért képes és hajlandó akármikor foggal-körömmel harcolni. Azonban Cyno világossá tette a viselkedésével, hogy jelenleg nem kíváncsi az érveléseire, amivel kicsit a lelkébe taposott. Sajnos nem egyszer állapodtak meg a kölcsönös "probléma kibeszélős" lelkizésekben, ennek ellenére, egyszer sem került sor rendes megbeszélésre.

Cyno nem az a típus volt, aki pátyolgatta volna a másikat - amit Kaveh remélt, hogy változni fog -, így még az elvárás is felesleges energiapazarlásnak és várakozásnak bizonyult. Végezetül, egy nagy sóhaj után inkább megpróbálta elhessegetni a további bosszantó gondolatait, mielőtt további kellemetlenségeket okozna a barátjának.

— Kaveh! - a két diák kérdőn nézett körbe, a hang forrása után kutatva, mire egy csapzott Tighnari bukkant fel mögülük, aki úgy festett, mintha maratont futott volna. — Hála az égnek, hogy megtaláltalak!

— Te ismered ezt a srácot? Miért nem mondtad? Ő a haverod? - érdeklődött izgatottan Cyno, emellett egy kis hitetlenség is csengett a hangjában.

— Mi történt, valami baj van? - tudakolta Kaveh, teljesen figyelmen kívül hagyva a zavaró kérdéseket, amik nem igényeltek azonnali megválaszolást. Most fontosabb dolga akadt.

— Nem, vagyis de. - Tighnari mély levegőt vett, hogy összeszedhesse a gondolatait, mielőtt folytatja. — A koliban pár szobát felújítanak, az enyém pedig pont ilyen, szóval ki kell költöznünk.

— Hihetetlen, hogyan adhattak ki egyáltalán olyan szobákat? - a felháborodottság egyenesen szikrázott az idősebb hangjából. — Ki a felelős ezért?

— Nyugi, én egy szaktársamhoz le tudtam telepedni, szerintem ott is maradok a félév végéig. Nem én vagyok a probléma...

— Had találjam ki, - vágott közbe Cyno, akit Tighnari eddig észre sem vett a nagy sietségben, ezért most megilletődve pillantott rá. — A szobatársad hoppon maradt?

— Ha nagyon akarunk, fogalmazhatunk így is. - válaszolt vállrántva az elsőéves. — Viszont arra gondoltam, hogy beköltözhetne hozzád, ha-

— Szó sem lehet róla! - rázta a fejét idegesen az érintett, meg sem várva Tighnari mondata végét. — Ki van zárva, hogy ő legyen a szobatársam!

— Ne csináld már Kaveh, szerencsétlennek nincs hova mennie...

— Most legalább számonkérheted rajta a bögrés húzást - kontrázott Cyno.

A szőke fiút sehogy sem lehetett megtörni, hiába kérlelte őt Tighnari Cyno segítségével, ő csak mindvégig ugyan azt hajtogatta, miszerint nem hajlandó se Alhaitham közelében lenni, se egy szobán osztozkodni vele.

— Nem hagysz nekem más választást, barátom.

Kaveh értetlenül nézett a karjait keresztbe tévő elsőévesre, majd homlokráncolva megrázta a fejét.
— Mégis mire akarsz utalni ezzel?

— Már jeleztem a kollégiumi portán, hogy nálad van egy üres hely, és el tudják ott helyezni Alhaithamet.

—