MINDEN LÉBEN SZOBATÁRS || haikaveh

꧁8. | you got it.

Hát itt volnék.

Ez az egy mondat futott át Alhaitham agyán, ahogy az Akadémiához legközelebb eső virágbolt kivilágított neon tábláját bámulta, mely a bejárat felett lengedezett.

Sokat törte a fejét a minap történteken, és csak egy gondolat tűnt logikusnak a látottak alapján; Kaveh valami növénnyel kapcsolatos dolognak örülne a legjobban. Eddig rendben van, de Alhaithamnek fogalma sem volt, ezen belül mi lehetne potenciális ajándék jelölt.

Egy cserép? Egy kanna? Vegyen egy csokor virágot?

Felettébb sok ötlete támadt, ahhoz képest, hogy semennyit sem konyított a növényekhez, azonban az igazat megvallva, végzett egy kis kutatómunkát, mielőtt személyesen felkereste volna a boltot. Azt viszont már kevésbé tudta, mi lenne a legtökéletesebb választás, az eladóhoz pedig csak nem mehetett oda egy "békítő ajándékot szeretnék" szöveggel.

Vagy mégis?

Nem, nem, teljesen idiótának néznék. Legrosszabb esetben ki is dobják, mert azt hiszik elmebajos. Miért ilyen nehéz egy vásárlás?

Egy nagy sóhajjal lezárta a gondolatmenetet és vonakodva bár, de erőt vett magán, hogy végre belépjen a boltba. A kilincset lenyomva egy apró csengő jelezte az ajtó nyitódását, a bejárattal szemben pedig egy barátságos eladó köszöntötte a pult mögül.

— Szép jó napot fiatalember! Miben segíthetek? - a középkorú asszony meleg mosolya kicsit feloldotta Alhaitham feszengését, így felbátorodva nézett körbe.

— Virágot szeretnék venni.

— Akkor a legjobb helyen jár. Milyen eseményre?

A fiú hirtelen megrezzent, mert nem tudta pontosan mire akart célozni a hölgy, és azt hitte a vitájuk után kérdezősködik.

— Születésnap, évforduló, esküvő? - az eladó szerencsére gyorsan a megmentésére sietett, amint megpillantotta a kérdő tekinteteket. — Nagyobb eseményekre csokrokat tudok ajánlani.

— Jaj nem, semmi ilyesmi. - Alhaitham arca enyhe pozsgás színt öltött, mialatt próbálta kimagyarázni a helyzetet. — Csak baráti ajándék lenne.

— Csokrot szeretne vagy cserepes virágot?

— Hmm... Inkább cserepeset.

— Rendben, kérem kövessen!

A hölgy a bejárat melletti sarokhoz sétált, ahol egy kisasztalon temérdek növény díszelgett színes kaspókban.

— Ezek a drágaságok pont tegnap érkeztek. Van már elképzelése?

Alhaitham hümmögve végigmérte mindegyiket, de egyiket sem találta különönbnek a másiknál, ezért nem is tudta mi alapján kellett volna döntenie.

— Fontos szerepe van annak, hogy melyiket választom?

Erre az asszony egy halk nevetést hallatott, majd mosolyogva válaszolt.

— Igazság szerint, attól függ. Ha az illető ismeri a virágok jelentését, úgy érdemes olyat választani, viszont ha nem, teljesen mindegy. Esetleg válassza azt, amelyik a szóban forgó személyre emlékezteti.

A diák hosszasan tanulmányozta a törékeny élőlényeket, végül azonban megakadt a tekintete a legutolsó kis csöppségen, ami jóval kisebb volt a társaitól.

A virágai krémfehér szirmokkal rendelkeztek, amelyek spirálisan bomlottak egymásba. Mélyzöld, sűrű elhelyezkedésű levelei simának és viaszosak tűntek, emelett feltűnő kontrasztot biztosítottak, hogy a virágokat még jobban kiemeljék. Alhaitham kicsit közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse, ám az orrát szinte azonnal megcsapta az édes, mámorító illat, ami az apróságból áradt. A cserepet, amiben elhelyezték, tarka boci foltok díszítették, ezzel még bohókásabbá téve a növény megjelenését.

— Őt szeretném! - mutatott rá izgatottan a kiválasztottra.

A középkorú asszony mélyeket bólogatott, miközben azonnal el is kezdte a csomagolást.

— Egy gardénia mindig jó választás. Esetleg a barátja tudja a jelentését?

Alhaitham csak megvonta a vállát, miszerint halvány lila gőze sem volt róla. Ha teljesen őszinte akart lenni magával, majdnem nulla tudással rendelkezett ezen a téren, ráadásul találomra választott volna, ha nem pillantja meg a legutolsó virágot. Ez legalább minimálisan Kaveh-ra emlékeztette.

— Nos, nem kell aggódnia, tökéletesen választott, akár ismerik a gardéniát, akár nem. Biztosíthatom, ennek a tündérkének senki nem tud ellenállni!

— Igazán rendes, köszönöm szépen.

Miután fizetett, felnyalábolta az immáron szatyorba csomagolt ajándékot, és egy félszeg elköszönés után, sietősen elhagyta a boltot. Megszaporázta lépteit, ahogy az Akadémia felé vette az irányt, fejben pedig már azon agyalt, milyen körülmények között adja át a növényt Kaveh-nak.

Azt az egyet tudta, hogy a szőke srác ma későn fog visszaérni a közös szobájukba, addig van egy csekélynyi ideje kitalálni valami ütőset. Esetleg írhatna egy beszédet, hátha az meghatná az idősebbet.

Halványan elmosolyodott, miközben elképzelte a könnyeivel küszködő Kaveh-t, akit annyira megindított a szobatársa szónoklata, hogy ott helyben örök barátságot köt vele és azután ő is csak egy átlagos ember lenne Alhaitham számára. Na persze, talán az álmaiban. Minden esetre ezzel már elindíthatna egy folyamatot a semleges kapcsolat irányába, ami nagyon sokat jelentene, hiszen egy reménytelen esetről van szó.

A fekete-fehér kockás folyosón bandukolva szinte azonnal megérezte az egyre hangosabban dübörgő szívverését, amit minden bizonnyal a kis settenkedő akciója idézett elő, de erre most megpróbált minimális figyelmet fordítani. Ennél fontosabb dolgot kellett elintéznie.

A szobájukba érve gyorsan vett pár mély levegőt, ezzel akarta nyugtatni a zihálássá nőtt idegességét, és szerencsére sikerült csillapítania. Még a végén tényleg valami bajt fog okozni.

Amint találkozott a tekintete az előszobai faliórával, a realizáció villámként hasított a szívébe, miszerint alig tíz perc állt rendelkezésére, mielőtt Kaveh benyitna a tölgyfaajtón. Gyorsan kellett cselekednie.

Berontott a hálószobába, ahol eszeveszett kapkodásban kezdett megszabadulni az otthoni ruháitól, bár egy pillanatra megkérdőjelezte az átöltözés ötletét. Lehet így már túl sok lesz? Akárhogy is, meg akarta adni a módját a békülésnek, így muszájnak érezte ezt a lépést.

Miután visszacserélte az iskolai egyenruhát és rendbe szedte kósza tincseit, körbe nézett a szobában, a legjobb hely után kutatva, ahová lerakhatná a virágot. Nem szeretné egyből lelőni a meglepetést, ezért amíg beszélgetést folytat a szőkével, legjobb lenne ha rejtve maradna.

Jobb ötlet híján a szobatársa polcára esett a választása, mondván, nehogy egyedül érezze magát a kicsi, na meg persze szokja az új környezetét.

Sietősen feltornászta magát az idősebb ágyára, majd a csomagot a többi kaspó mellé helyezte, pontosan a polc közepére. Méregette pár percig, majd inkább az újratervezés mellett döntött, végül viszont csak közelebb húzta a már meglévő növényekhez.

Tökéletes.

— Mégis mi a fenét csinálsz te ott?!

Alhaitham teljes testével a hangforrás irányába fordult, azonban így páholyból nézhette végig, amint a hirtelen mozdulatára a polc széléről lebillent valami, és egy hatalmas csattanással, ripityára törve ért földet, egyenesen Kaveh lábai előtt.

—