MINDEN LÉBEN SZOBATÁRS || haikaveh

꧁5. | i'm just your problem.

Kaveh irritációján még a harmadik bögre tea sem tudott enyhíteni, ezért lassan új módszerhez kellett folyamodnia, ha nem akarta tönkretenni a megmaradt idegrendszerét, ami egyébként sem funkcionált túl fényesen az eddigi Akadémián töltött évek miatt. Szemeit lehunyva próbált összpontosítani, miközben az orrnyergét masszírozta, és nagyon reménykedett benne, hogy ez csak egy buta álom, amiből hamarosan fel fog ébredni.

— Ne haragudj, tudnál segíteni? - Kaveh olyan gyorsan tért vissza a valóságba a hirtelen megszólítására, mintha fegyver sült volna el mellette, majd tekintetét Alhaithamre szegezte, aki kérdőn, kicsit oldalra biccentett fejjel bámult rá. Félig nekidőlt az ajtófélfának, a leghivalkodóbb a kinézetében pedig a türkizen ragyogó szemei voltak, ami egyáltalán nem mindennapi abban a városban, ahonnan Kaveh jött.

— Akármi is az, szerintem meg tudod oldani egyedül.

— Felőlem rendben - Alhaitham egy vállrántással visszafordult a szobájuk felé, hogy folytassa a dolgai kipakolását —, viszont ne nekem panaszkodj, ha valamit nem találsz a helyén.

— Hé! A magántulajdonaim feltúrásáról nem volt szó!

A szőke srác az újdonsült szobatársa után iramodott, azzal a félelemmel, hátha tényleg feltúrná a személyes holmijait, és nem csak blöffölt.

Az előszobából nyíló tölgyfa ajtó a hálószobához vezetett, melynek falai menta színben pompáztak, a parketta pedig tökéletesen kiemelte ezt, a gesztenye barna árnyalatával és átlós csíkozásával, mégis a menta színű szőnyeg hozta ki legjobban az egészből a kívánt varázslatos hatást. Az ajtóval szemben egy négyzetrácsos ablak volt, ami alatt két éjjeli szekrény állt, a bal oldali viszont egészen idáig üresen várt a leendőbeli gazdájára, ezért is találta most Kaveh furcsának, hogy Alhaitham könyvei rendezetten pöffeszkedtek rajta. Bezzeg az övén, összehányt füzetek, na meg a nemrégiben elfogyasztott teás bögréi várakoztak az elpakolásra.

A helyiséget szimmetrikusra tervezték, ugyan úgy helyezkedtek el jobb és bal oldalon az ágyak, a hozzájuk tartozó éjjeli lámpák a falon, sőt még a ládák is a fekvőhelyeik végénél a földön, amibe a dolgaikat tudták pakolni.

Kaveh a saját oldalára pillantott, ahol a láda után egy derék magasságú polcos szekrény kapott helyet, - ezt még Cyno segített neki összerakni - telepakolva az előző éves tankönyveivel, a tetején pedig egy páfrány ékeskedett, a mobiljával és a kulcsaival karöltve. Ez ellett állt még egy régi szekrény, az ajtaján egy tükörrel, teljesen elfoglalva a szoba sarkát. Az ágya fölé két szintes polcot szereltetett a karbantartókkal, mondván, nem elég a hely a könyveinek, viszont csak a három szobanövényét akarta felrakni. Az ott található fazék, az üvegek, meg a tányérok már csak véletlenül kerültek oda.

Ha volt valami, amit az anyjától örökölt, az a végtelen szeretete a növények iránt.

A szoba bal oldala - Alhaitham oldala, javította ki magát Kaveh - sokkal takarosabb hangulatot árasztott magából, tekintve, hogy egy vékony, magas komód kapott helyet a láda után, ezzel elkerülve azt a zsúfoltságot, ami Kaveh oldalán uralkodott. A sarokban, a komód mellett, ugyan az az ósdi szekrény terpeszkedett, mint az idősebbnél.

Alhaitham polca, szintén az ágya felett, három szinttel rendelkezett, és mindegyiken katonás rendben álltak a könyvei, de a legalsón még egy cipős dobozt is elhelyezett a gazdája. A legfelsőn viszont mintha Kaveh egy miniatűr cicás szobrot vélt volna felfedezni.

— Miben kell segítség? - sétált a szobatársa mellé, aki már a ládája mellett guggolva keresgélt valamit, majd amint megtalálta az apró tárgyakat, felegyenesedett.