Utállak vagy szeretlek?

33. fejezet

*Jimin pov.*

Nem éppen erre a kérdésre számítottam Jungkooktól, és őszintén szólva nem is igazán örültem neki. De ahogy a szemébe néztem, láttam, hogy tényleg szüksége lenne egy szál cigarettára. Inkább nem mondtam neki semmit, de bólintottam egyet. Ő fel is pattant a székéből, egy cigivel a kezében odaült az ablakba, és rá is gyújtott.

Egy aprót sóhajtva fordultam az előttem heverő füzet felé. Jungkooknak elég sokáig tartott megoldani ezt a feladatot, én pedig csak reménykedtem, hogy azért, mert jól oldotta meg.

Úgy egy perc alatt sikerült leellenőriznem a feladatot. Őszintén meglepett az eredmény. Oda is fordultam Jungkook felé, aki az ablakon bámult kifelé, azt sem tudtam eldönteni, hogy cigizik-e még vagy már abbahagyta.

- Jungkook, visszajössz? - szóltam neki, mire meglepetten felém kapta a fejét. Úgy tűnt, nagyon elmerült a gondolataiban, és most kizökkentettem.

- Ja, persze - leszállt az ablakból, és visszaült mellém. - Szóval?

Csak felé toltam a füzetét, Jungkook pedig rá nézett. Élvezetes volt végignézni, ahogy megváltozott az arckifejezése. Először nagyon aggódott, még a kezét is piszkálta idegességében. Viszont miután végignézte a kijavított feladatot, felderült az arca.

- Ügyes vagy - simítottam a tarkójára, amitől ő a szemeit becsukva sóhajtott egyet. - Végeztünk mára.

- Végre! - kiáltott fel nevetve, közben hátradőlt a székén. Én csak mosolyogtam; meg kell hagyni, nagyon aranyos volt.

- Akkor... - szólaltam meg lassan. - Én azt hiszem... megyek.

- Mi? - kapta fel a fejét. - Máris?

- Késő van, a húgom is vár már - pakoltam el a cuccaimat. - Mennem kellene.

- Jó - bólintott egyet. - Elkísérlek. Menj csak le, mindjárt megyek utánad.

- Rendben - egyeztem bele, közben rámosolyogtam, mert nem tűnt túlzottan boldognak.

Felvettem a táskámat a hátamra, majd odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam, és már le akartam menni, de hallottam egy apró sóhajt a hátam mögül. Visszafordultam.

Jungkook a fejét megtámasztva ült az asztal előtt. A szemeit összeszorította, és aprókat sóhajtott. Nem úgy nézett ki, mint aki jól van, inkább úgy, mint aki rosszul van. Nem tudtam, mit kellene tennem, de aggódtam érte. Éreztem, hogy nem hagyhatom itt egyedül.

Elővettem a zsebemből a telefonomat, és felhívtam anyukámat. Várnom kellett fél percet, de felvette, és mosolyogva köszöntött engem.

- Szia, anya - köszöntem vissza. - Itt maradhatok Jungkooknál éjjelre?

Amint kimondtam a kérdést, Jungkook felkapta a fejét, anya pedig elkezdett kérdezgetni a telefonban. Mindenre az igazat válaszoltam - kivéve, hogy Jungkook szülei megengedték, hogy maradjak. Miután minden, de minden kérdést feltett, letettem a telefont, és visszaültem Jungkook mellé.

- Mit csinálsz? - kérdezte halkan.

- Itt maradok veled - mosolyogtam rá kedvesen.

- Miért?

- Mert nem vagy jól - döntöttem oldalra a fejem, ő viszont továbbra is értetlenül nézett rám. - Nézd, látszik, hogy valami baj van. Nem kérem, hogy beszélj róla, mert tudom jól, hogy nem fogsz, mert nem akarsz, és teljesen meg is értem. Nem kell elmondanod semmit. De én akkor is itt maradok veled, hogy elmondhasd, ha kedved támad, vagy csak hogy legyen kihez hozzábújnod, hogy megnyugodj. Oké?

Jungkook csak bólintott egyet, majd magához rántott egy ölelésre. Halkan nevetve viszonoztam az ölelést. Tudtam, hogy be fog válni.

Azt viszont nem tudtam, hogy mennyire.

Jungkook szép lassan elengedett engem, majd az arcomra simítva hajolt ajkaimra, egy csókot kezdeményezve. Természetesen azonnal visszacsókoltam. Jungkook viszont mintha többet akart volna, mert kis idő múlva a szám helyett a nyakamra adott rövid csókokat, a kezeivel elkezdte felhúzni a pólómat. Azt viszont már nem hagytam, hogy levegye rólam; eltoltam magamtól.

- Mi az? - nézett aggódva a szemembe.

- Én csak... - sóhajtottam egyet. - Ne haragudj, de... én erre nem állok készen.

- Nem baj - mosolygott rám. A kezével az állam alá nyúlt, és magára emelte a tekintetemet. - Nincs ezzel semmi gond, ne szomorkodj! Én arra nem állok készen, hogy mindenki előtt kitárulkozzak, te meg erre nem.

- De neked ez nem baj? - kérdeztem halkan.

- Persze, hogy nem! - rázta meg mosolyogva a fejét. - Én is tudok várni. Nem vagyok olyan szívtelen, mint amilyennek tűnök. Ahogy te sem, én sem erőltetek semmit.

- Köszönöm - bújtam hozzá egy ölelésre.

Vagy negyedórán keresztül ültünk ott csendben, összebújva. Jungkook néha nyomott egy apró puszit a hajamba - vagy épp beszívta az illatomat -, én pedig csak ültem egy helyben, és élveztem, hogy ott lehetek. Jungkooknak valami elképesztően bódító illata volt, még így húsz perccel cigizés után is.

- Jimin - szólított meg halkan, mire hümmögtem egyet. - Szólnom kellene anyának, hogy itt maradsz.

- Még öt perc - motyogtam a mellkasába.

- Nem lehet, szólnom kell - eltolt magától. - De még egész éjjel ölelhetsz engem. Mindkettőnknek jó lesz.

- Rendben - egyeztem bele. - De siess vissza!

- Sietek - hosszan megpuszilta a számat, majd lement a földszintre.

Mosolyogva sóhajtottam egy aprót. Jó érzés volt, mikor Jungkook így ölelt magához, és ilyen kedves volt velem. Úgy éreztem, rengeteget változott az elmúlt évek alatt - legalábbis a gimnázium első évében rám sem akart nézni, mikor valamiért hozzászóltam. Örülök, hogy nem álltam ellen a szívemben táplált érzéseknek.

Jungkook úgy két percen belül visszajött. Kicsit idegesebbnek tűnt, mint mikor lement, amit nem tudtam hova tenni. Sejtettem, hogy vagy Yo-han, vagy az anyja idegesítette fel, de volt egy sejtésem, hogy nem kellene rákérdeznem.

Kérdezgetés helyett inkább odasétáltam hozzá, és szorosan átöleltem a derekánál, ő pedig viszonozta a gesztusomat, amint rájött, mit csinálok. Az arcát belefúrta a nyakamba, és az illatomat mélyen belélegezve próbált lenyugodni.

- Menj, öltözz át! - engedett el. - Ott van a legutóbbi ruhád a fürdőben. Én itt várlak.

- Rendben - bólintottam mosolyogva. El is indultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam. - Te jól vagy?

- Igen, már minden rendben - mosolygott őszintén.

Bólintottam még egyet, majd át is mentem a fürdőbe. Ahogy Jungkook mondta, tényleg ott volt a ruha, amiben legutóbb aludtam. Gyorsan fel is kapkodtam magamra. Mikor áthúztam a pulcsit a fejemen, megint megcsapott a ruhadarabból áradó fenséges illat.

Visszamentem Jungkook szobájába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Ő már az ágyban ült, és a telefonján lógott. Mosolyogva - és halkan - bemásztam mellé az ágyba, és óvatosan ráfeküdtem a hasára. Ő kicsit meglepettnek tűnt, de utána egyből a hajamba vezette hosszú ujjait.

Mosolyogva csuktam be a szememet, és nagyon halkan sóhajtozva élveztem, ahogy Jungkook a hajamban turkál, és ahogy az illata beszáll az orromba.

Tudtam, hogy jó éjszakám lesz mellette.