Utállak vagy szeretlek?

17. fejezet

*Jungkook pov.*

Délután a kapu előtt vártam Jiminre, közben megint egy cigit szívtam. Aludtam már a teremben, a cigi pedig lenyugtatott, így nagyjából tudtam gondolkodni. Nem is aggódtam, hogy megint Jiminnel kell lennem pár órán keresztül.

- Szia, mehetünk? - lépett oda hozzám a semmiből, amitől meglepődtem egy kicsit, és ráfújtam Jiminre a füstöt. - Jaj, ne már! - legyezett az arca előtt a kezével.

- Bocs, véletlen volt - mondtam gyorsan.

Hátat fordítottam Jiminnek, és el is indultam haza. Ő ahogy csak tudott, jött utánam, de kicsit nehezen ért utol. Le kellett lassítanom, pedig legszívesebben rohantam volna. Nem mertem Jiminre nézni, így inkább csak a kezemben lévő cigimre koncentráltam egészen addig, amíg el nem fogyott. Nem akartam újat meggyújtani, csak az öngyújtót szorongattam a kezemben.

- Nem meséltem senkinek a tegnap estéről - szólalt meg hirtelen, mire hirtelen felé néztem. Ő nagyon bűnbánó tekintettel pillantott fel rám, mintha a lelkiismeretét akarná tisztára mosni.

- Jó, de ezt most miért mondod? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Olyan mérgesnek tűnsz - motyogta. - Azt hittem haragszol rám, és gondoltam biztosítalak, hogy nem mondtam ezt el senkinek, és ez így is fog maradni.

- Nagyon helyes - bólintottam rá. - De nem vagyok mérges, nem haragszom rád.

- Biztos? El tudom viselni - halkult el.

- Igen, biztos - bólintottam. - Nem haragszom rád, csak nem aludtam jól - megvakartam a tarkómat.

- És... tegnap az az ölelés... - lassan felemelte a kezét, gondolom, hogy a vállamra tegye, de én elhúzódtam. - Oké... Értek a szóból - zsebre tette a kezét.

- Jimin, az az ölelés... nem zavart - mondtam halkan.

Jimin meglepetten felkapta a fejét. Megint ott volt az a bizonyos csillogást a szemében, ami folyton megijesztett, mert nem tudtam róla, mit jelent. Talán csak izgatottságot és boldogságot, de lehet, hogy valami mást. De olyan mosolygós volt a tekintete, hogy elfelejtettem a csillogás értelmét kutatni, és picit én is elmosolyodtam.

- Szeretnél ma valami mást csinálni? - kérdezte hirtelen.

- Ezt hogy érted? - mértem végig.

- Csak úgy, hogy tanulás helyett mondjuk elmehetnénk valahova a városban - vonta meg a vállát. - Persze csak ha neked van hozzá kedved - mosolygott kicsit szégyenlősen, és kicsit talán el is pirult, ami megint megmosolyogtatott.

- Rendben, benne vagyok - bólintottam rá. - Bármit szívesen csinálok, ha azzal kibújhatok a tanulás alól.

Jimint ezzel valahogy megnevettettem, mert aranyos módon kacagni kezdett. A szemeiből két hold alakú csík lett, a haja pedig bele is lógott. Valamiért késztetést éreztem, hogy felemeljem a kezemet, és elsöpörjem a kósza tincseit a homlokából. De nem tettem meg, csak kicsit megráztam a fejem, és zsebre dugtam a kezemet.

Egy kényelmes séta kíséretében elvittük hozzám a cuccunkat, és el is indultunk valamerre. Jimin meglepően lelkes volt, ha merte volna, talán magával is húzott volna - bár így is rohannom kellett utána, mert nagyon gyorsan sétált. Néztem, ahogy ide-oda rohangál, és úgy éreztem, hogy fogalma sincs arról, hova megyünk. Nem igazán értettem, hogy miért akart eljönni, ha ötlete sincs, merre menjünk, de belementem, mert nem akartam tanulni.

- Jungkook, gyere már! - kiáltott oda nekem. - Le vagy maradva.

- Azt sem tudod, hová megyünk, akkor minek siessek? - kiáltottam vissza, de azért kicsit rákapcsoltam.

- Honnan tudod, hogy nem tudom? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Látom, hogy össze-vissza rohangálsz, ahogy próbálod kitalálni, hova menjünk - nevettem. - Miért hívtál el, ha ötleted sincs?

- Csak úgy - vonta meg a vállát. 

Finoman belebokszolt a felkaromba, majd újra elrohant valamerre. A fejemet rázva néztem utána. Nem értettem, miért akar ennyire kettesben lenni velem. Mindig bunkó voltam vele, ő mégis minden hétköznap átjött, hogy segítsen nekem tanulni. Folyton láttam a szemében, hogy reménykedik benne, hogy egy nap jóban leszünk, és úgy tűnt, ezért tenni is akar valamit. Én viszont továbbra sem akartam ezt, de mit tehettem volna? Ha jóban leszek Jiminnel, akkor amiatt fog megsérülni, viszont ha bunkó leszek, akkor meg amiatt fog megsérülni. Azt viszont nem akarom, hogy miattam essen baja.

- Jungkook! - kiáltott nekem Jimin, amitől kizökkentem a gondolataimból.

- Mi az? - odamentem hozzá.

- Vegyünk ilyet! - mutatott egy csomó plüssre. - Olyan aranyosak!

- Jimin, ez egy játékterem - mutattam a táblára.

- Na és? Semmi nem tiltja, hogy bemenjünk. Gyere - megfogta a csuklómat, és magával húzott. Megadva magamat mentem utána, amúgy sem lett volna esélyem elhúzni a kezemet, Jimin olyan erősen fogta a csuklómat.

- Tudsz te egyáltalán játszani ezekkel? - mutattam a gépekre.

- Osztályelső vagyok, és egy hülyét korrepetálok - bökött oldalba. - Azt hiszem, menni fog.

Odalépett az egyik géphez, tett bele egy zsetont, és megpróbált kihalászni magának egy plüssállatot. Én odaálltam mellé tisztes távolba, és keresztbe font kezekkel, mosolyogva néztem, ahogy küzd. Vagy hússzor megpróbálta, de mindig elrontotta.

- Ez biztos rossz - motyogta halkan, és átment egy másik hasonló játékgéphez.

Jimin kipróbált minden egyes gépet, ahol plüssállatokat lehet halászni. Többször is beváltotta a papírpénzét kis zsetonokra. Én elmentem játszani valami mással, mert kicsit idegesített, hogy egy helyben állok a küzdő Jimin mellett, és unatkoztam is. Egy fél óra múlva már a játékokat is kezdtem unni, és érdekelt, hogy Jimin tudott-e szerezni egy plüssöt magának.

Elindultam a halászós gépek felé. Jimint kicsit nehéz volt megtalálni, mert rengeteg játék volt, és nagy volt a tömeg is. Megnéztem az összes gépet, de egyiknél sem találtam meg. Nézegettem össze-vissza, míg végül az egyik gép mellett megláttam őt. Ott kuporgott, és elég szomorúnak tűnt.

- Mi van veled, Jimin? - guggoltam le hozzá. - Hol rejtegeted a plüssállatot?

- Bent van a játékgépben - motyogta. - Nem tudtam kihalászni egyet sem. Béna vagyok.

- Nem kell mindenben tökéletesnek lenned - tettem a kezem a vállára, mire könnyes szemekkel rám nézett. Megint csillogott a szeme, bár talán csak a könnyektől. - Nekem sem megy egy csomó minden, de nem foglalkozok vele. Ne bosszankodj emiatt, ez csak egy plüss. Bármelyik boltban vehetsz egyet.

- De én ezeket akartam - hajtotta le újra a fejét.

Sóhajtva elvettem a kezemet a válláról. Engem is elszomorított, ahogy maga elé bámult. Látszott rajta, hogy tényleg szeretett volna innen egy plüssállatot magának. Vettem egy mély levegőt, és fel is álltam. Finoman megkocogtattam Jimin fejét, mire ő felnézett rám. A kezemet nyújtottam neki. Ő csillogó szemekkel megfogta, és felállt a padlóról.

- Megmutatom, hogy kell - odamentem az egyik üres géphez, Jimin pedig jött utánam. - Melyiket szeretnéd?

- Azt ott - mutatott rá egy nagy plüsskacsára.

Bedobtam egy zsetont a gépbe, és már el is kezdtem játszani. A kampóval sikeresen meg tudtam fogni a plüsst, de mielőtt még kiszedhettem volna, visszaesett. Tettem be még egy zsetont, és másodjára már sikerült is kiszednem. Jimin elámulva nézett rám, ahogy a kezembe vettem a plüssállatot.

- Ügyes vagy - mosolygott rám, de nem tűnt túl boldognak az a mosoly. Sóhajtottam egyet, és felé nyújtottam a plüsst. - Mit csinálsz?

- Te akartad ezt annyira, úgyhogy a tiéd - a kezébe nyomtam, majd kimentem a játékteremből, ott hagyva Jimint a gondolataival.