Utállak vagy szeretlek?

10. fejezet

*Jimin pov.*

Mikor utolértem Jungkookot, és megláttam, hogy egy dohánybolt előtt ácsorogva vár rám, hirtelen olyan ideges lettem, hogy nem is tudtam mit mondani. De hamar összeszedtem magam, és el is kezdtem őt leszidni.

- Ez most teljesen komoly, Jungkook? Tudod nagyon jól, hogy mennyire utálom, hogy cigizel. És azok után, hogy folyton rám fújod a füstöt, még el is várod tőlem, hogy bemenjek veled egy dohányboltba? Hát, kösz, de ebből már nagyon nem kérek, és őszintén ajánlom, hogy te se menj be.

- Mondtam én egy árva szóval is, hogy neked is be kell jönnöd? - vonta meg értetlenül a vállát, mire egy pillanatra magamba szálltam. - Te csak várj meg itt, pár perc múlva úgyis visszajövök - be akart menni az épületbe, de még visszafordult az ajtóból. - Hacsak, nem érdekel, hogy néz ki egy dohánybolt.

- Ne akarj rászoktatni a cigire! - figyelmeztettem. - Legszívesebben betiltatnám.

- Nem akartalak rászoktatni semmire, de ha érdekel, akkor gyere be - ezzel be is ment.

Kis ideig az ajtó előtt ráztam a fejem, nemtetszésemet kifejezve. De hamar eluntam magam, így vettem egy mély levegőt, amit bent is tartottam, amíg bementem az ajtón.

Ahhoz képest, hogy egy dohányboltban álltam, alig volt érezhető a cigiszag. És meglepetésemre nem csak cigi volt a boltban, hanem egy csomó nasi és üdítő is, még válogatni is tudtam volna. Nem láttam, hogy mindenfele szállna a cigifüst. Még akár kellemesnek is mondhatnám - ha leszámítjuk azt a kevés cigiszagot. Igaz, hogy nem volt nagy kedvem bejönni ide, csak az unalom hozott be, hogy ne odakint kelljen várnom, de a kíváncsiságomat már lehűthettem, és most már tudom, milyen hely ez.

Mégis teljesen hamar elment a kedvem a helytől, mikor megláttam Jungkookot a pénztárnál.

- Látom, mégis érdekel, hogy nézhet ki egy ilyen hely - nézett rám egy fölényes mosoly kíséretében.

- Nagyot tévedsz, nem érdekel - hárítottam gyorsan. - Csak nem akartam odakint várakozni.

- De hisz te utálod a cigiszagot - játszotta túl magát. - És annyira szeretnéd ezt betiltani. Hát hogy jöhetsz be egy ilyen helyre?

- Inkább csak vásárolj, és menjünk - vetettem oda neki.

Odaléptem az egyik polc elé, ami tele volt mindenféle csipsszel. Hirtelen annyira megkívántam, de nem tudtam, hogy venné ki magát, ha egy dohányboltban vennék csipszet. Mintha azzal ellenmondanék az elveimnek, és már egy zacskó csipsszel is azt híresztelném, hogy támogatom a cigivásárlást.

Nagy gondolataim közben észre sem vettem, hogy Jungkook mellettem ácsorog, és magában röhög rajtam.

- Kéne egy zacskó, mi? - szólalt meg hirtelen, amitől megijedtem egy pillanatra.

- Mi van? Dehogy - ráztam meg egyből a fejem. - Ha majd csipszet akarok, akkor rendes boltban veszek magamnak. De most nem kérek. Nem vagyok éhes, és a sok csipsz szintén egészségtelen.

- Egészség Matyi... - forgatta meg a szemeit. - Vegyek neked?

- Miért akarnál venni nekem? Én csak az okoska vagyok - néztem fel rá a leggúnyosabb mosolyommal.

- Jó, akkor nem leszek kedves - vont vállat. - Ha kéred, akkor most döntsd el, mert megyek fizetni.

Ezzel otthagyott a polc előtt a gondolataimmal. Nem igazán értettem, miért akar kedves lenni. Hisz nálam is van pénz, tudnék venni magamnak. És úgyis biztos visszakérné az árát, akkor minek vetessem meg?

- Jimin, döntsd már el - kiáltott oda nekem a pénztártól.

- A fene essen bele... - motyogtam. Levettem egy kisebb zacskót, és azt odavittem. - Ne szólj egy szót se!

Láttam Jungkook arcán egy újabb fölényes mosolyt, mielőtt még kifizette volna a dolgokat. Mikor viszont kimentünk azt épületből, már semmi nem volt az arcán. Eltűnődve figyeltem, hogy milyen gyorsan meg tud változni az arckifejezése és a hangulata.

- Most meg mit bámulsz? - kérdezte, miközben rágyújtott egy újabb szál cigarettára.

- Visszaadjam a pénzt? - kérdeztem halkan. - Van nálam.

- Tudom - bólintott, én pedig meglepetten kaptam fel a fejem. - Nem vettem volna meg, ha azt akarom, hogy fizesd vissza.

- És miért vagy olyan kedves? - értetlenkedtem.

- Ezt meg hogy érted? - torpant meg hirtelen, így én jó pár lépéssel előtte álltam meg. - Nem vagyok kedves.

- De igen - kötöttem az ebet a karóhoz. - Tegnap még szíved szerint ki akartál lökni engem az ablakodon, ma meg csipszet vettél nekem, és nem kérted, hogy fizessem vissza.

- Neked nincs hangulatingadozásod? - vetette oda félvállról, és már sétált is tovább, mintha le akarna rázni engem. Engem viszont nem lehet olyan könnyen lepattintani.

- Van, de hát nem így - rohantam gyorsan utána. - Te folyton bunkó vagy, és sosem változol. Lassan négy éve ismerlek már, és még soha senkivel sem voltál kedves, még egy kicsikét sem. Úgyhogy elég feltűnő, ha így megváltozol.

- Nem változtam meg! Leszállnál végre rólam? - emelte fel a hangját, amitől szinte egyből elhallgattam. Nem akartam őt jobban magamra haragítani, már így is furcsán viselkedik.

Az útból Jungkookék házáig már csak öt perc volt, de nekem egy egész órának tűnt. Nem mertem megszólalni, kicsit féltem, hogy Jungkook talán leüvölti a fejemet, és kilök az útra egy autó elé. A csipszemet sem kezdtem meg, hátha az is idegesíti, inkább csak elraktam a táskámba. Talán ha majd tanulás közben megkínálom vele, akkor ki tudom engesztelni egy kicsit a sok kérdés miatt - amit még mindig nem értek, hogy hogy tudta kiakasztani ennyire.

Mikor odaértünk Jungkookékhoz, felmentünk a szobájába, ő pedig rágyújtott egy újabb szál cigarettára. Továbbra sem értettem, miért cigizik ennyit. De hiába kérdeztem volna meg, megint csak kiakadt volna ezen. Inkább csak leültem az íróasztalhoz, és elkezdtem megenni a csipszemet.

- Jungkook - szólítottam meg halkan.

- Mi van? - szólt vissza anélkül, hogy rám nézett volna.

- Kérsz a csipszből? - nyújtottam felé kicsit félve a zacskót.

Jungkook lassan felém fordította a fejét. Olyan hideg és utálatos volt a tekintete, hogy elfogott némi páni félelem. Vissza is húztam a kezemet, rá sem mertem nézni.

- Majd később, most nem kérek - szólalt meg végre a vártnál kedvesebben, majd újra kinézett az ablakon. 

Megnyugodva felsóhajtottam. Talán mégsem buktam el annyira. Magamban enyhén reménykedtem, hogy esetleg még jóban is lehetek ezzel a folyton bunkó sráccal. Hisz biztosan van neki jó oldala is, mert hát mindenkinek van. Vagy egyszerűen csak túl naiv vagyok? Talán esélytelen, hogy akár egy kicsikét is közelebb kerüljünk majd egymáshoz. Pár hónapnyi tanulás, és már csak az osztályteremben látjuk majd egymást. Nincs is értelme próbálkoznom.