Utállak vagy szeretlek?

41. fejezet

*Jungkook pov.*

Hosszú perceken keresztül csak a plafont bámultuk Jiminnel. Mindketten ki voltunk merülve, főleg Jimin. Neki ez volt az első alkalma, így végig nagyon aggódtam, hogy esetleg fájdalmat okozok majd neki. Mikor ránéztem, kicsit meg is ijedtem, hogy valami baj van.

- Jól érzed magad? - kérdeztem kicsit nehezen.

- Igen - válaszolt alig érthetően. - Csak elfáradtam, de jól vagyok.

- Jól van - bólintottam megnyugodva, közben megfogtam a kezét, és a mellkasomra húztam. - De ugye... nem azért egyeztél bele ebbe, mert én rosszul éreztem magam anya miatt?

- Nem - rázta meg a fejét. - Mikor ott megcsókoltál a beszélgetésünk után, ugyanazt éreztem, amit te érzel már egy jó ideje. Úgy éreztem, én is akarom és kész vagyok rá.

- Rendben - sóhajtottam aprót. - Nagyon aggódtam érted.

- Sejtettem - mosolygott rám. - És köszönöm. De azért a te szádat is be kellett volna fogni.

- Jól van, bocsánat - nevetettem zavartan. - Csak elég szűk vagy, és ez engem nagyon felizgatott.

Ezzel sikerült zavarba hoznom Jimint, mert az ajkait beharapva bújt hozzám, és inkább nem is mondott semmit. Én csak mosolyogni tudtam, ami meg is lepett kicsit. Sokkal többet mosolyogtam ebben a két hónapban, mint egész életemben. Jimin nagyon jó hatással volt rám, boldog voltam, ha velem volt, ami valóban régen esett már meg.

- Pihenj egy kicsit, jó? - pusziltam a hajába. - Már amúgy is késő van tanulni.

- Szólnom kell anyának - motyogta halkan, gondolom, már félig aludt.

- Akkor... te szólj neki, én addig hozok valamit inni a konyhából - megpusziltam, majd kimásztam az ágyból.

Jiminnel együtt felvettünk valami kényelmesebbet az egyenruhánál, és amíg ő felhívta az anyját, addig én lementem a konyhába. Halk voltam, hátha ott vannak anyáék, de szerencsére nem találtam őket sehol. Egy sóhaj után bementem a konyhába, és nekiláttam két bögre kakaónak. Siettem, nem akartam újra anyával és Yo-hannal találkozni. Így amint kész lettem, gyorsan fel is mentem a szobámba. Jimin pont ekkor végzett a telefonálással. Mosolyogva bezártam az ajtómat, és odasétáltam hozzá.

- Tessék - nyújtottam felé az egyik bögrét. - Ezzel akartál engem megvigasztalni, de most én vetem be.

- Köszi - mosolyogva elvette tőlem, és beleivott. - És most mit csináljunk? Gondolom, tanulni nem akarsz.

- Nem, amúgy is késő lenne hozzá - vetettem el nagyon gyorsan. - Te mit szeretnél?

- Hozzád bújni - mondta halkan, kicsit elpirulva. Csak elmosolyodtam ezen. - Tudom, ez gázul hangzott, de én akkor is...

Hirtelen a szavába vágtam. Letettem a kezemben lévő bögrét az asztalra, odaléptem hozzá, és az arcára simítva tapadtam ajkaira. Kicsit megleptem vele, de így is viszonozta. Szenvedélyes voltam, mégis hamar elváltam tőle, és összeérintettem a homlokunkat.

- Én is ezt akarom - néztem lassan a szemébe. - Hozzád akarok bújni.

- Tényleg? - mosolygott rám. Bólintottam egyet.

Jimin hirtelen nagyon boldognak tűnt. Mintha aggódott volna, hogy én nem akarok hozzábújni. Pedig nagyon is akarok, kedvelem őt. A mosolya pedig annyira boldognak tűnt, hogy úgy éreztem, csak jobban megkedveltem.

- De csak akkor, ha folytatjuk az előző csókot - húztam őt magamhoz a derekánál fogva.

- Ki fogom önteni a kakaót, ne rángass - mosolygott zavartan, talán csak a témát akarta elterelni.

- Akkor tedd le! - kivettem a kezéből a bögrét, és letettem az asztalra. - Most már nem fogod kiönteni.

- Zavarba hozol, Jungkook - hajtotta le a fejét. - Hagyd abba!

- Mit hagyjak abba? - húztam közelebb magamhoz. - Téged nem lehet békén hagyni, valami elképesztően nézel ki. És mellékesen megjegyzem, hogy még finom is vagy.

- Csak fogd be, oké? - átkarolta a nyakamat, és magához rántva megcsókolt.

Kicsit meglepett Jimin hirtelen mozdulata, de persze viszonoztam a csókot. Minden csók jobbnak tűnt, mint az előző, mind sokkal lágyabb és szenvedélyesebb volt. Ez pedig valami elképesztő volt. Valami más. Sokkal érzelmesebb volt, mint eddig bármelyik, Jimin szája pedig még inkább finomnak érződött. Esélyem sem volt elmosolyodni, mikor Jimin a hajamba túrt a tarkómnál, annyira elkábított vele. Mindig nagyon imádtam, mikor ezt csinálta.

Pár perc múlva Jimin arcára simítva váltam el tőle, a homlokunkat pedig összeérintettem. Képtelen voltam kinyitni a szemem, megint túlzottan felforrósodott a mellkasom. Nagy eséllyel Jimin is érezte, mert nagyon közel volt hozzám. Vennem kellett pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam.

- Most már talán... - szólalt meg Jimin nagyon halkan - tényleg le kellene feküdnünk pihenni.

- Igen, lehet - vettem egy utolsó nagy levegőt, majd léptem egyet hátra. - Idd meg gyorsan a kakaót, aztán alhatsz is. Oké?

- Oké - bólintott aprót.

Mindketten a kezünkbe vettük a bögréket, és egymás tekintetét elkerülve kezdtük el gyorsan meginni a kakaót. Mindketten túlzásba estünk kicsit a csókot illetően, nem mertünk belenézni a másik szemébe.

Amint megittuk a kakaót, visszafeküdtünk az ágyba. Úgy tűnt, Jimin már nincs annyira zavarban, mert azonnal hozzám bújt, és szorosan átölelt engem a derekamnál, mintha a plüsskacsája lennék. Mosolyogva karoltam át őt, közben betakartam magunkat.

- Ha már nem tanulunk, akkor nézzünk meg egy filmet - vetettem fel.

- Ugye tudod, hogy hamarosan fel kell hagynunk azzal, hogy mindent is csinálunk, csak nem tanulunk? Egyre közeledik az érettségi, neked pedig még van hova fejlődnöd - jegyezte meg. Csak sóhajtottam egyet. - Tudod, hogy muszáj tanulnunk. Nekem sem ártana.

- Tudom, tudom - bólintottam. - Előbb essünk túl a vidámparkon a hétvégén, utána esküszöm neked, hogy tanulni fogunk.

- Rendben, rendben - rázta meg sóhajtva a fejét. - De egyébként nézhetünk valami filmet. Keress valamit!

Mosolyogva nyomtam egy puszit Jimin szájára. Felvettem a gépemet az éjjeliszekrényről, és kerestem rajta egy filmet. Jimin azonnal közelebb húzódott hozzám, és már nézte is a filmet. Én viszont csak becsuktam a szemem, és próbáltam pihenni kicsit. Nagyon fáradt voltam, és minőségileg is akartam aludni egy kicsit. Mélyen beszívtam a Jimin hajából áradó kókuszos illatot, és megpróbáltam elaludni a filmen.