A szív azt akarja amit akar

~MÁSODIK RÉSZ~

~Sarah Monteiro~
Ne gondolkodj, ne gondolkodj.

Mindig ezt ismételgetem magamban mikor apámmal dugok. Jobban fogalmazva mikor apám dug. Az évek során hozzászoktam, hogyha nem ellenkezek akkor előbb vége van és nem is fáj annyira. Szánalmas dolog mindig is tudtam de mit tehetnék? Együtt kell énem vele, ahogy a ténnyel is, hogy néha hagynom kell magam. Régen sokkal nehezebb volt, végig sírtam és üvöltöttem az egészet, ami persze őt nem különösebben zavarta. Aztán rájöttem, hogy nem lehetek ennyire gyenge, inkább csendben tűröm ezt a pár percet akkor is ha utálom. Ha nem gondolok bele ki az aki hátulról kefél, előfordul, hogy még élvezni is tudom.

Jobb úgy gondolni rá, hogy néha szexelünk, mint, hogy néha megerőszakol. Tudom, hogy a lényeg ugyanaz marad de mégis. Hozzá kellett szoknom, mert mindig is erről szólt az életem.

Hallom a nyögéseit a fülem mellett és tudom, hogy már nincs sok hátra. Most élvezem. Élvezem ahogy a hajamba markol, ahogy teste erősen csapódik az enyémhez. Micsoda beteges.

Talán az az oka az izgatottságomnak, hogy két kíváncsi szempár figyel minket nem is olyan messziről. Két zsaru, hogy lehet ilyen hülye? Komolyan azt hitték nem veszem észre, hogy hazáig követtek, és a házunktól nem messze figyelnek? Remélem az egyikük különösen élvezi a műsort.

Érzem, hogy Mason teste eltávolodik tőlem, és mivel még nem élvezett el tudom mi a dolgom. Letérdelek, hogy a számmal fejezzem be amit elkezdett. Nincs nehéz dolgom mert ahogy a számba veszem, egyből megérzem nyelvemen az örömének ízét. Úri hölgy nem köpköd, apám mindig ezt tanította, szóval már csak megszokásból is nagyot nyelek.

- Kurva jó volt kiscicám. - motyogja nehezen véve a levegőt. Még mindig térden állva nézek fel rá, amiből megérti mit akarok. Én is el akarok menni. Ha már ezt kell csinálnom ne csak neki legyen jó. Hanyatt fekszik a kanapén, majd int, hogy én is helyezkedjek el.

Az arca fölé térdelek, és nem kell sokáig várnom, hogy megérezzem a nyelvét magamon. Be kell vallanom, hogy tetszik ez a helyzet, na meg a póz is. Tekintetem az ablak felé vezetem, és látom, hogy a két zsaru kiszállt az autóból, és neki támaszkodva bagóznak. Tudom, hogy figyelnek, érzem. Elkezdem mozgatni a csípőmet, és nem próbálom visszafogni hangos nyögéseimet. Amikor érzem, hogy rám tör a gyönyör görcsösen markolok bele Mason hajába, hogy megtartsam magam.

- Imádom érezni az ízed. - szólal meg mikor lemászok róla. - Ugye, hogy jó volt. Hm?

- Igen, jó volt. - válaszolok automatikusan, pedig ezt most kifejezetten élveztem. - Tényleg.

- Megyek lefekszek. - ezzel feláll és itt is hagy. Azt hiszem ma jó kedve van, bár nem vagyok benne biztos.

Visszaveszem a kissé szakadt bugyimat, majd visszaülve a kanapéra kezdek kutakodni egy cigi után.

Fogalmam sincs ez a két faszkalap miért van még itt. A büntetést sikerült megúsznom, de tartok tőle, hogy nem a semmiért jöttek utánam. Valószínűleg apám után szaglásznak. Bár nem tudhatták, hogy ki vagyok és ki az apám. Talán gyanúsnak találták a kocsit. Vagy csak egyszerűen kíváncsiak voltak, hogy betartom-e a szabályokat. De mégis az első lehetőség a legvalószínűbb.

Akárhogy is van, muszáj megőriznem a lazaságom. Egyvalamit mindenképp megtanultam apámtól. A rendőrökben nem lehet megbízni mert korrupt rohadék az összes. Annyiszor kamuztam már Mason kedvéért többek közt a zsaruknak is, hogy tök természetes számomra, hogy szemrebbenés nélkül tagadok mindent. De ők még ismeretlenek számomra. Biztos a gazdag részről jöttek. Annyiszor járnak ide a helybeli rendőrök, hogy biztosan találkoztam volna már velük.