A szív azt akarja amit akar

~TIZEDIK RÉSZ~

~Sarah Monteiro~
Idegesen rágom a körmöm várva, hogy a két zsaru visszatérjen. Desmond a faszi neve azt hiszem, akinek az a balfasz ötlete támadt, hogy Damon lakjon velem. Kizárt dolog. Biztos, hogy nem. Nem fogok együtt élni egy zsaruval, egy seggfej zsaruval. Inkább vállalom a kockázatot, hogy kinyírnak álmomban, minthogy megosszam vele a házat.

- Remélem, hogy ezt nem gondolta komolyan. - támadom le őket egyből, miután beléptek. - Én ebbe nem egyezek bele.

- Nincs választása kisasszony. - miért beszél ennyire nyugodtan? Az agyamra megy. - Először is a biztonsága a legfontosabb, másodszor pedig ha Mason kapcsolatba lépne magával arról tudnunk kell. Ugye megérti, hogy nem vagyunk benne biztosak, hogy értesítene minket? Ha együttműködik velünk, gyorsabban le tudjuk zárni az ügyet, és akkor már nem lesz szüksége Damon védelmére.

- Most sincs szükségem rá. - jelentem ki határozottan. Soha senki nem volt aki vigyázott rám mégis itt vagyok.

- Ebben téved. Ne nehezítse meg még jobban a helyzetet. Maximum pár hétről van szó. - pár hét, jézusom. - Nincs választása. - ismétli el újra. - Damon vagy Cameron kísérete nélkül nem mehet sehova. Nem akarja, hogy őrizetbe vegyük ugye? Én is így gondoltam.

- Remek. - motyogom inkább magamnak. Basszák meg. Hát jó, inkább elkerülgetem őt a házban, minthogy a sitten rohadjak. Bár lehet, hogy az utóbbi is kellemesebb lenne.

- Induljunk. - szólal meg Damon seggfej Parker is.

Nagyot sóhajtva szó nélkül követem a kocsijához, és elhelyezkedek az egyébként kényelmes ülésen.

- Legalább annyira utálom ezt mint te. - szúrja oda mielőtt elindulunk.

- Azt nem hiszem. - nevetek fel idegesen. Lehetetlen, hogy nálam jobban gyűlöli a helyzetet.

- Teszünk egy kitérőt, össze kell szednem a holmimat. - informál a terveiről. Feltűnt, hogy az északi rész felé megyünk. A gazdag környék.

Nem válaszolok csak bámulok ki az ablakon. Hogy történhetett ez meg? Sokszor megfordul a fejemben, hogyha akkor nem megyek el bulizni, vagy nem hajtok gyorsan és nem állítanak meg akkor most nincs ez a helyzet. Mikor Cameron simán elengedett kicsit megnyugodtam. Nagy szerencsém volt, mert amúgy ittam is, füveztem is, ja meg mellékesen még jogsim sincs. De megúsztam, és kurva büszke voltam magamra. Hát ennyit erről.

Annyira lefoglaltak a gondolataim, hogy észre sem vettem, hogy már Damon leparkolt a háza előtt, csak az tűnt fel mikor leállította az autót. Ahogy jobban szemügyre veszem a házat feltűnik, hogy egy nő áll a kapu előtt.

- Maradj a kocsiba. - utasít, majd becsapva maga után az ajtót a nőhöz sétál.

A kulcsot bent hagyta. Simán elhajthatnék, itt van a lehetőség. Egy pillanatra, tényleg csak egy pillanatra megfordul a fejemben. A pályaudvaron leraknám a kocsit, és felszállnék a legelső vonatra ami jön. Nem is rossz ötlet. De nem. Nem akarok nagyobb bajba kerülni, így is elég szar a helyzet, nem rontom tovább. Nagyon szerencsés voltam a pókerben, sok pénzt kerestem, pont eleget arra, hogy leléphessek valahova messze. Már nem kell sokat várnom.

Tekintetemet visszavezetem a kapu előtt ácsorgókra, pár percig beszélgetnek, aztán a nő megcsókolja Damont. Elköszönnek, majd távozik. Seggfej nyomozó kinyitja az ajtót majd a kulcsot magához véve int, hogy kövessem.

- Megvárlak kint. - semmi kedvem bemenni.

- Nem maradsz kint egyedül, gyere már ne kelljen mindenen veszekedni veled. - sétál át az én felemre, majd kinyitja az ajtót jelezve, hogy szálljak ki.