A szív azt akarja amit akar

~TIZENHARMADIK RÉSZ~

~Damon Parker~
Cameron tényleg komolyan gondolja, hogy akarja ezt a kiscsajt. Mekkora balfasz. Még csak az hiányozna, hogy összejöjjenek. Amúgy is kurva szar napom volt, ez meg még rátesz.

- Idefigyelj. - jön közelebb hozzám már közel sem olyan jókedvűen mint mikor a legjobb barátommal beszélgetett. - Nem tudom mi a fasz bajod van és őszintén szólva kurvára nem is érdekel, de engem hagyj ki ebből mert semmi kedvem hallgatni a hisztidet. - hiszti? Azt mondta hisztizek?

- Az a bajom, hogy azt hiszed átbaszhatsz, és simán megúszod. - tudom mit csinál. Azt hiszi, hogy a külsejével elvarázsol, de engem nem lehet manipulálni.

Feszült vagyok, Heather is felhúzott. Összevesztünk. Rám fért volna már egy kis feszültség levezetés, de persze ez sem jött össze. Sarahról érdeklődött, és valamiért nagyon védi, fogalmam sincs miért. Miért szimpatizál mindenki ezzel a lánnyal? Tényleg nem látja senki rajtam kívül, hogy milyen hazug, manipulatív, olcsó ribanc?

- Nem baszlak át. Elmondtam amit tudtam, a többi a te dolgod lenne, végülis te vagy a zsaru dolgozz meg a pénzedért. - húzza ki magát. - Elviselem, hogy itt vagy mert nem nagyon van más választásom és minél előbb túl akarok lenni ezen, hogy többé ne is lássalak. Ne nehezítsd meg ezt még jobban.

- Én nehezítem meg? - pont én?

- Igen, kurvára megnehezíted. Nem mintha meghatnának a nekem szánt kedves szavaid de kezd nagyon idegesíteni, szóval vagy fejezd be vagy tűnj innen. Megjegyzem a másodiknak jobban örülnék. - bárcsak megtehetném.

- Semmit sem akarok jobban mint elmenni innen kurva gyorsan, de sajnos nem tehetem meg mert ez a munkám. Tudod, amiért a pénzemet kapom mert veled ellentétben én megdolgozok érte. - emelem fel a hangom.

- Akkor mi tart vissza? Menj, mindkettőnknek jobb lenne. Nem akarok felügyeletet oké? Ha kell még írásba is adom, hogy nem akarom, hogy itt legyél. Csak megnehezíted az életem. - nem akarom elhinni, hogy pont ő mondja ezt nekem.

- Te nehezíted meg az enyémet. Miért kellett pont aznap este arra jönnöd, akkor talán sosem találkoztunk volna, a főnököm pedig nem kényszerített volna arra, hogy együtt éljek egy ilyen utolsó ribanccal. - lehet, hogy durva és kemény amit mondok de nem érdekel. Kikészít ez a csaj, úgy ahogy még soha senki más. Nem bírom elviselni. - Gyűlöllek Sarah Monteiro, gyűlöllek.

- Mond újra. Mond ezt újra és esküszöm behúzok neked egyet. Azt hiszed jobb vagy nálam, sőt mindenki másnál mert van pénzed menő kocsid, fasza lakásod meg egy tiszteletreméltó állásod. Pedig tévedsz, fogalmad sincs semmiről. Elítélhetsz, leszarom. Már akkor egyértelmű volt, hogy mennyire lenézel mikor először találkoztunk, meg se kellett szólalnod. Megszoktam már ezt a tekintetet és elég sokszor megkaptam már ahhoz, hogy ne érdekeljen. Sosem törődtem senkivel és nehogy azt hidd, hogy te kivétel vagy. És csak, hogy tudd és is kibaszottul gyűlöllek téged. - nem kiabál, de a hangsúlya mégis rosszabb mintha azt tenné. Van benne határozottság, makacsság, büszkeség és egy kis fájdalom is.

- És az, hogy te mit gondolsz rólam? Szerinted én nem szűrtem le egyből? Ismerem a fajtádat. - köpöm felé a szavakat.

- Tudod mit? Jó. Akkor legyünk őszinték. Azt gondolom, hogy egy elkényeztetett, beképzelt, önző fasz vagy aki azt hiszi bármit megtehet és bárkit megalázhat mert jelvénye van. Azt gondolom, hogy a nagy szavaid mögött nincs semmi mert csak a szád nagy de nem teszel semmit. Nem vagy ám olyan ijesztő mint gondolod. Azt gondolom, hogy az a fajta pasi vagy aki meg van győződve róla, hogy egy állat az ágyban de még attól is zavarba jön ha valaki bemegy a fürdőbe amíg zuhanyozik, ráadásul úgy, hogy be sem látni. Meglepődnél ha megtudnád hány nőd orgazmusa volt valódi. - folytatja a szidásomat, de már nem tudok rá figyelni mert ahogy az előbb közelebb mozdult hozzám, én is közelebb mentem hozzá szavai közben. Az arca már vészesen közel van az enyémhez, de úgy tűnik őt ez nem zökkenti ki.