~Sarah Monteiro~
Damon olyan szenvedélyesen és megszállottan csókol, hogy teljesen elveszi ez eszem. Karjai szorosan kissé talán kétségbeesetten fonódnak a testem köré, mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetek. Én is ettől félek, hogy felébredek, és kiderül, hogy ez nem is valóság.Képtelen voltam elaludni, órákig forgolódtam de egyre csak Damon szavai ismétlődtek a fejemben. Miért ne próbálhatnám meg? Miért ne kockáztathatnék most az egyszer? Boldog akarok lenni, és tudom, hogy mellette az lehetnék. Változást hozott az életembe és örülök ennek. Kizökkentett a keserves hétköznapjaimból. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok mert nem, de kedvelem őt, igazán kedvelem. Azt sem mondom, hogy teljesen megbízok benne, de jobban bízok mint eddig bárki másban. Lehet, hogy nagyon rá fogok baszni erre, de életemben először úgy érzem megéri vállalni ezt a kockázatot.
Nehezen elszakadok ajkaitól, de csak azért, hogy nyakát hinthessem forró csókokkal. Halk sóhaj hagyja el a száját, így jelzi, hogy tetszik neki amit csinálok. Egyik kezével elengedi a derekamat, felvezeti az enyémhez és összefűzi ujjainkat. Ez az apró mozdulat nagyon sokat jelent nekem. Nem azért teszi ezt, hogy lefogjon, hanem mert ő is annyira akarja ezt mint én. Ez pedig több mint fantasztikus. Lábaimmal még közelebb húzom magamhoz, még akkor is ha ennél közelebb nem lehetünk egymáshoz. Egy ideig ő is a nyakamon időz csókjaival, de inkább visszatér a számhoz, én pedig nagy örömmel fogadom.
Újra a derekam alá nyúl, de ezúttal felemel a kanapéról és a szobája felé indul velem. Úgy kapaszkodok belé mintha soha nem akarnám elengedni. Nem merném kijelenteni, hogy így is van de mégsem vágyom most semmi másra.
Ahogy a talpam találkozik a padlóval Damon egyből lejjebb hajol és megszabadít az alsóneműmtől amit nem sokkal később a felsőm is követ. Mikor az utolsó ruhadarab is lekerült rólam, rajtam a sor, hogy megszabadítsam boxer alsójától. Ahogy újra felegyenesedek apró puszit hagyok a hasán. Ajkaink újra találkoznak, ezzel egyidőben pedig a hátam találkozik puha matracával. Gyengéden fektet végig az ágyon, és mászik fölém. A fiókjában kotorászva keres egy óvszer, majd magára görgeti de mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem szakad el tőlem.
Ahogy a testünk egybeforr úgy érzem a mennyországban vagyok. Ez most nem csak a testi vágyakról szól, mozdulatai nem gyorsak mint általában sokkal inkább lassú és mély. És imádom. Azt hiszem ezt nevezik szeretkezésnek. Persze csak tippelni tudok, mert még sosem csináltam ilyet. Sokkal több érzelem van ebben, és nem csak a kielégülés a lényeg. Nagyon tetszik ez a fajta érintkezés. Ajkaink egyfolytában egymásén vannak, mert egyikünk se akarja megszakítani a csókot. Életemben először érzem úgy, hogy valakinek fontos vagyok, és ez annyira boldoggá tesz.
- Sarah. - sóhajtja a fülembe, és kicsit rászorít a kezemre. Közel van, ahogy én is.
- Én is. - suttogom nehezen kipréselve magamból a szavakat.
Mindkettőnket egyszerre ér a gyönyör. Mindent elsöprő érzés amibe az egész testem beleremeg. Azt hiszem Damon is hasonlóan érezhet mert amikor a testünk kezd lecsillapodni akkor sem húzódik el tőlem csak szeretetteljes puszikkal szórja be a nyakam és állam vonalát. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen is lehet. A szex mindig csak szex volt, de most, sokkal.. mélyebb jelentése van.
Pár percig még öleljük egymást aztán Damon elhúzódik tőlem, a használt óvszert a szemetesbe dobja, és visszafekszik mellém.
- Kényelmesebb az ágyad mint a kanapé? - töröm meg a csendet felé fordulva.
- Sokkal, de leginkább azért mert itt vagy. - mozdul ő is hozzám hasonlóan. - Nem tudtam aludni.
- Én sem. - motyogom a szemébe nézve. - Régebben nem szerettem ha valakivel osztoznom kell az ágyon, egyedül szerettem aludni, de te megváltoztattad a véleményem. Tetszik ez a felállás.
YOU ARE READING
A szív azt akarja amit akar
RomanceFELNŐTT TARTALOM! Damon Parker mindig is tudta, ha felnő nyomozó szeretne lenni. És amit Damon Parker akar, azt meg is szerzi. Sarah Monteiro soha nem tervez, a mának él, és nem érdekli mit hoz a holnap. Két különböző világ, két különböző személyi...