A szív azt akarja amit akar

~ELSŐ RÉSZ~

~Damon Parker~
Percenként pillantok a járőr autóba rögzített órára, de a kis mutató nem akar váltani. Utálok járőrözni, nincs is ennél unalmasabb. Egy két gyorshajtás, ittas vezetés, pár bírság és ennyi. Nem az én pályám. Nekem kell az izgalom az akció, az való nekem.

A ma este kivételes alkalom, csak beugrós vagyok de eddig kifejezetten rosszul viselem a helyzetet, ellentétben Cameronnal.

- Hogy bírod ezt elviselni minden rohadt éjszaka? - sóhajtok fel unottan. - Már most kikészülök ebbe a nagypapa tempóba.

- Már vártam mikor szólalsz meg. Nem értem mi bajod van, ez egy álom meló. Pénzt keresek azzal, hogy néhányszor körbe autózom a várost, és kb semmit sem kell csinálnom. Kell ennél jobb? - vigyorog felém, mire megforgatom a szemeim.

- Kibaszott unalmas az egész. - bámulok ki az ablakon, de fogalmam sincs mit nézek mert nem történik semmi. Szerda van, ilyenkor kihalt a város, az elmúlt egy órában négy autó jött velünk szembe, és csak egy embert láttam sétálni.

- Egyszerű. - vonja meg a vállát. - És biztonságos. Tudom, hogy utálod ezt de azért örülök, hogy te jöttél haver. Kevin kikészített volna. - ja, azt gondolom.

Néha nem is értem, hogy lehetünk barátok mikor szinte mindenben eltérő véleményen vagyunk. Talán pont ez az oka.

- Hány autóst szoktál megállítani átlagba? Mert ma még egyet sem igazoltattál, nem történt még semmi. - érdeklődök.

- Egyet egyet, nem igazán van rá szükség. Általában csak furikázok ide oda. - remek.

- Fasza. - fordulok újra az ablak felé.

- Hogy van Heather? Találkozgatsz még vele? - kérdez rá pár percnyi csend után.

- Ja, néha összefutunk de semmi komoly. Nincs időm rendszeresen rá. - és ezen nem is tervezek változtatni.

Heather kedves lány, és nem utolsó sorban dögös is. Nem mondanám, hogy együtt vagyunk inkább csak.. nem is tudom. Azt sem mondhatom, hogy csak a szexről szól mert az sem lenne igaz. Néha elmegyünk vacsorázni, szoktunk is beszélgetni, mondhatni elég jóban vagyunk, de ez akkor is nagyon messze van egy kapcsolattól. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy meghallgatjuk a másikat ha valamiről beszélni akar, vagy problémája van, aztán levezetjük egymáson a feszültséget. Ami nekem tökéletesen megfelel.

- Végülis nem jártok nem? - zökkent ki Cam a gondolataimból.

- Nem, nem mondanám.

- Miért? - milyen hülye kérdés már ez.

- Mert egyikünk sem vágyik kapcsolatra, és ez mindkettőnknek ideális. Amúgy is.. szerinted a nők elviselnék hosszú távon, hogy sosincs időm rájuk? - nem akarok én alkalmazkodni senkihez, a munka az életem és nekem így jó, és nem valószínű, hogy van olyan nő aki megváltoztatná a véleményem.

- Biztos, hogy nem. A nőknek kell a figyelem, a törődés meg ilyenek. De legfőképp a jelenléted. - ért egyet velem.

- És veled mi van? Hogy ment a múltkori randid? - kérdezek rá, mikor eszembe jut, hogy pár napja vacsorázni vitt egy lányt.

- Szexuálisan. - nevet fel vidáman. - Jó volt, de mire reggel felébredtem lelépett. Még a számát se tudom, kár pedig eszméletlen éjszaka volt. - parkol le egy félreeső helyen.

Fél óra elteltével megszakadt a beszélgetésünk, mindketten fáradtan kémleljük a teljesen kihalt utat. Mióta itt állunk egyetlen autó sem jött erre. Halálra unom magam.