A szív azt akarja amit akar

~TIZENKILENCEDIK RÉSZ~

~Damon Parker~
Merész kijelentés, de talán egész életemben sem szexeltem annyit mint az elmúlt hét napban Sarahval. Pedig régebben sem panaszkodhattam.

Tényleg semmi mást nem csináltunk. Néha aludtunk egy egy menet között, és volt olyan, hogy szex közben ettünk mert egyikünk sem akarta abbahagyni. Eszméletlen csaj.

A lakás minden pontján megdugtam. A szobájában az ágyon és a padlón. A zuhanyzóban, a kanapén, a falnak támaszkodva, sőt még az apja szobájában is. Teljesen a függője lettem, ami úgy tűnik őt nem zavarja.

Engem viszont igen, mert egyértelműen kijelentette, hogy ezen kívül semmit sem akar tőlem. Nem mintha ne tudtam volna, de akkor se volt kellemes a szájából hallani. Ahogy azt sem, hogy nyugodtan lefeküdhetünk másokkal is. Én nem akarok és azt akarom, hogy ő se akarjon. Mondjuk ez eddig még nem történt meg mert folyamatosan együtt voltunk. Ma viszont már nem így lesz, mert Sarah ma megy újra dolgozni. Kár, élveztem ezt a hetet, és nem csak a szex miatt. Élveztem vele kettesben lenni, néha beszélgetni, és csak együtt tölteni az időt.

Oldalra fordulok, hogy csodálhassam a lányt aki békésen alszik mellettem. Az arca kisimult és kielégült. Gyanítom, hogy az enyém is ilyen lehet. Rendszerint ő előbb elalszik mint én, ilyenkor pedig figyelem halk szuszogását amíg el nem alszok. Nem érek hozzá, nem karolom át, mert nem akarja. Egyszer próbáltam, de egyből elhúzódott amit ugyan sajnáltam, de nem erőltettem. Tiszteletben tartom a határait.

Sarah lihegve dől mellém a mai kitudja hányadik menetünk után.

- Aludnunk kellene. - vetem fel leragadó szemekkel. - Elszívod minden energiám. - vigyorgok rá féloldalasan.

- Csak nem panaszkodsz? - fordul nekem háttal, és elhelyezkedve magára húzza a takarót.

- Eszembe sincs. - húzódok közelebb hozzá, majd a kezemet átvetem a derekán. Sosem rajongtam az összebújásért, de most tudat alatt vágytam rá, mert annyira természetesen jött ez a mozdulat.

- Ne. - húzódik el tőlem és a fejét felém fordítja, hogy a szemembe tudjon nézni. - Az összebújás nem az én stílusom. Nem akarom.

- Oké, ne haragudj. Azt hittem ezt szeretik a nők. - próbálok szépíteni, hogy ne érezzem magam teljesen hülyének.

- Hát én nem szeretem. - értékelem az őszinteségét, és nem mondom, hogy nem esik rosszul az elutasítása de sosem akarnék ráerőltetni olyat amit nem akar.

Nos azóta igyekszem nem túl közel feküdni hozzá alvás közben, mert nem akarom tönkretenni azt ami köztünk van, akármi is ez.

Az az igazság, hogy minden nappal, minden érintéssel, minden csókkal közelebb érzem magamhoz. Tudom, hogy ő nem így érzi, számára ez pusztán szórakozás de nekem nem csak erről szól. Azt hiszem többet jelent nekem mint gondoltam, hogy fog. Ami nem jó, nagyon nem jó mert ez halott ügy. Mindig is az volt. Próbálom kizárni ezeket a gondolatokat mert még nem akarom elengedni. Tudom, hogy nem fog ez sokáig tartani de minden pillanatát élvezni akarom amíg hajlandó velem lenni.

A mai nap más lesz. Már nem csak kettőnkről szól mint az elmúlt hét. Újra dolgozni fog, és a pasik nyál csorgatva fogják bámulni ahogy általában szokták. Rosszabb esetben ki is kezdenek vele nekem pedig végig kell néznem. Még rosszabb esetben azt is végig kell néznem, hogy Sarah belemegy a játékba. És még csak el sem mondhatom neki az aggályaimat mert egyértelműen kijelentette, hogy azt csinálja amihez éppen kedve van, és tegyem én is ezt. Csakhogy nekem egyedül hozzá van kedvem.

- Mennyi az idő? - kezd mocorogni, majd felém fordulva csukja be a szemét újra.

- Hét óra. - ha jól emlékszem este kilenckor kezdődik a műszakja. Tehát még van két óránk.