A szív azt akarja amit akar

~HUSZONHARMADIK RÉSZ~

~Damon Parker~
A nappali plafonját bámulva fekszek a kanapén és azon gondolkodok mennyire hülye vagyok. Mindent elcsesztem. Kár volt ilyeneket mondanom neki. Tudnom kellett volna, hogy csak elijesztem. Mit is vártam? Sarah sokszor a tudtomra adta, hogy nem akar tőlem semmit, én hülye meg azt hittem, hogy ez változhat. Soha nem fog úgy érezni irántam, ahogy én iránta. Sőt soha nem fog érezni irántam.

Sosem idegeskedtem a nők miatt, és nem voltam csalódott ha esetleg valaki kikosarazott, mert nem érdekelt. Korábban sosem éreztem ilyet, és most először pont egy olyan lány iránt akit teljesen hidegen hagyok.

A visszautasítása sem tudott kijózanítani. Akarom őt, mindennél jobban. Lenyűgöző lány. Sok mindent csodálok benne. Igazi kemény csaj, talpraesett és nagyon erős. Az a rengeteg rossz dolog sem tudta megtörni. Képes mosolyogni. És micsoda mosoly, semmit sem imádok jobban mint az őszinte mosolyát látni. Annak ellenére amit a külvilágnak mutat igenis érez, és figyelmes is, törődő. Ráadásul csodaszép. Igazi álomnő.

Mi lesz ezután? Semmi sem lesz olyan mint volt. Valószínűleg nagyon kínos lesz a következő találkozásunk, ahogy a közösen töltött napok is. Vagy mégsem? Sarah úgy fog tenni mintha semmi sem történt volna? Vagy szívatni fog a neki szánt szavaimmal? Nem, nem hiszem. Nem fog gúnyolódni. Sokszor cukkol amit imádok, de tudom, hogy ezzel kapcsolatban nem tenné.

Az egész ház csendes, ezért nem nehéz meghallanom, hogy nyílódik a szobám ajtaja. Ezek szerint ő sem alszik. Egyre közelebbről hallom a lépteit, aminek okául a szívem hevesebben kezd dobogni. Idejön.

- Damon, ébren vagy? - áll meg mellettem és halkan szólít meg.

- Igen, baj van? - ülök fel egyből. Biztos jó oka lehetett arra, hogy idejöjjön hozzám.

- Nem, nincs. - rázza meg a fejét. - Ideülhetek?

- Persze. - csúszok kicsit arrébb.

- Komolyan gondoltad? - pillant rám a szeme sarkából. Nem tudom pontosan mit kellene válaszolnom ezért csak komolyan bólintok. - Miért?

- Mit miért? - nézek rá értetlenül.

- Miért akarsz engem? Nem értem. - más a hangja, sokkal komolyabban cseng mint máskor.

- Hogy érted, hogy miért? Nem egyértelmű?

- Nekem nem Damon. Mi tetszik bennem? Mármint a külsőmön kívül. Nem vagyok se kedves se gondoskodó meg ilyenek. Önző vagyok, türelmetlen és..

- Erős vagy, kitartó, független, okos, vicces, figyelmes. - kezdem sorolni azokat a tulajdonságokat amiket ő talán nem lát, de én nagyon is látom. - Annak ellenére, hogy érzéketlennek akarod mutatni magad, én látom azt a lányt akit rejtegetni akarsz. Szeretem a kislányos nevetésed, imádom a mosolyod, az igéző szemeidet.

- Ilyennek látsz engem? - meglepődéssel reagál a szavaimra.

- Igen, mert tudom, hogy igazából ilyen vagy. Csak rejtegeted ezeket. - a hangom gyengéden cseng amikor neki szánom a szavaimat.

- Lehetek őszinte? - húzódik kicsit közelebb hozzám. Csak bólintok le nem véve róla a szemem. - Hazudtam. - mondja ki a szemembe nézve. - Hazudtam amikor azt mondtam, hogy nem akarok többet. Sosem éreztem még ilyet Damon, és ez jobban megijeszt mint bármi más. Félek, félek érezni. Folyton a fejemben ismétlődnek Mason szavai. Ne szeress mert összetörnek, ne bízz mert elárulnak. Ahogy az anyám tette vele. Ehhez mindig tartottam magam. Csak vigyázni akarok magamra, mert sosem volt senki aki vigyázna rám. Nem akarok még több fájdalmat és csalódást. És.. nem is hiszem, hogy megérdemlem, hogy egyáltalán érezz irántam. Nehéz eset vagyok észrevetted? Nem vagyok jó az ilyesmiben. Kimondani, hogy mit érzek, még sosem próbáltam. Azért is nehéz mert ezek az érzések ismeretlenek a számomra. De.. én is többet akarok Damon. Amikor reggel felébredtünk összebújva.. úgy éreztem biztonságban vagyok. Tetszett ez a fajta közelség, de meg is rémített. Az a csók este, ritkán szoktam csókolózni, akkor is csak szex közben. Csak úgy soha. De ez is tetszett. Az, hogy most itt vagyok. Az, hogy vigyázni akarsz rám. Nem tudom, hogy kezeljem ezt. Rosszul csinálom, tudom ahogy a legtöbb dolgot az életben. Elcseszett vagyok és ez sosem fog változni. De úgy érzem, hogy melletted más vagyok. Nem úgy nézel rám mint arra a lányra akit párszor megkefélt az apja utána pedig szarrá verte. Te máshogy látsz engem mint a többiek. Talán mondtunk egymásnak durva dolgokat az elején, de mégis láttam benned valamit ami.. különleges. Nem akartam látni a jó tulajdonságaidat, de lehetetlen nem észrevenni. - annyira sebezhetőnek és törékenynek tűnik most. A szavai annyira mélyrehatóak, hogy egy kicsit még a szemem is bepárásodik.