A szív azt akarja amit akar

~ÖTÖDIK RÉSZ~

~Damon Parker~
Végül elfogadtam Sarah kicsit sem szívélyes meghívását a bárba, ahol dolgozik. Cameron persze nagy örömmel kísért el, mert azóta is csak ez a lány jár a fejében.

Bízom benne, hogy itt lesz a főnöke mert szeretnék elbeszélgetni vele, hátha megtudok valami hasznosat. Az egyik sarokasztalhoz sétálunk, ahonnan jól belátható az egész hely.

- Konkrétan miért is vagyunk itt? - néz körbe a legjobb barátom, majd a pultnál állapodik meg a tekintete. - Ahhoz képest, hogy utálod ezt a lányt mégis mindig a nyomában vagy. Miért nem inkább az apját hajtod? Végülis rá vadászol nem? - még csak most jöttünk de kezdtem megbánni, hogy magammal hoztam.

- Mert vele egyszerűbb dolgom lesz. Hidd el, előbb fog ő beszélni mint az apja valaha is fog. - legalábbis remélem.

- Ha te mondod. - hagyja rám aminek nagyon örülök.

Sarah épp a pultban áll és ezerrel pörögve szolgálja ki a sorban állókat. Közben beszélget is az ott maradókkal. Feltűnik, hogy egy srác már megkapta az italát, de nem mozdul csak mereven bámulja a lányt. Végül csak ő marad ott, a többiek már helyet foglaltak az asztalok között.

- Sziasztok mit hozhatok? - takarja el a kilátást egy másik felszolgáló lány.

- Két sört kérünk, köszi. - mosoly rá Cam, én pedig továbbra is csak előre bámulok. - Odamegyek hozzá.

- Mi? Miért mennél oda? - kapom fel a fejem.

- Nyugi már, csak beszélgetni. Eszembe sincs az ügyről kérdezni, semmi közöm hozzá. Azt majd te intézed, engem ő érdekel. - fel nem foghatom miért.

Ezzel magamra is hagy. Idegesen nézem, ahogy beszélgetni kezdenek, és meglepődve látom, hogy Sarah még halványan rá is mosolyog. Rám nem mosolygott így.

- Köszönöm. - motyogom a csajnak mikor elém teszi a söröket.

- Új vagy itt? Még nem láttalak. - ne már, semmi kedvem beszélgetni.

- Aha, most vagyok itt először. - zárnám le ennyivel de persze folytatja, sőt még le is ül hozzám.

- Kitűnsz itt a tömegből. - pillant végig rajtam. - Amúgy Layla vagyok.

- Damon. - fogadom el felém nyújtott kezét. Lehet, hogy meg kellene próbálnom kicsit kedvesebbnek lenni az emberekkel. Vagy nem.

- És mi járatban erre Damon? Az öltözéked alapján azt mondanám nem ilyen helyekre szoktál járni. - egyértelműen nem.

- Kísérletezek. - nézek újra a pult felé ahol Cameron már az egyik bárszéken ülve beszélget.

- Értem. És a barátnődet otthon hagytad? - gondoltam, hogy ez fog következni. A nők általában így tudakolják meg járok-e valakivel.

- Nincs barátnőm. - most azt fogja mondani, hogy pedig meg volt győződve róla, hogy van.

- Pedig fogadni mertem volna, hogy egy ilyen pasi sosincs egyedül. - nagyon sablonos szöveg. - Szóval szabad vagy.

- Igen, mondhatjuk így is.

- És nem szeretnél ezen változtatni? - határozottan nem.

- Figyelj.. Layla. Szeretem a szabadságot, szóval a válaszom nem, de a kalandokat nem vetem meg. - mindig közlöm a nőkkel, hogy nem akarok komoly kapcsolatot, max pár napra vagy hétre szóló dugást. Általában ezzel is beérik. De semmi kedvem utána hallgatni, hogy miért nem hívtam fel őket.

- Micsoda véletlen, én sem. - nyúl át az asztalon, hogy megfogja a kezem. - Tudod.. most tarthatok egy kis szünetet.

Kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget, de most nincs kedvem ehhez.