A szív azt akarja amit akar

~HUSZONÖTÖDIK RÉSZ~

~Damon Parker~
- Szereted a palacsintát? - néz rám hátra Sarah a konyhapult előtt állva. Először fel sem fogom a kérdést annyira lefoglal meztelen testének látványa. Egyikünk sem öltözött fel a felkelésünk után. Ahogy észrevettem nem szokása ruhát hordani ha nem muszáj. Nekem pedig nincs ellenvetésem.

- Mi? - kérdezek vissza kissé megrázva a fejem.

- Szereted a palacsintát? - kérdezi újra vigyorogva.

- Aha. Azt fogsz csinálni? - lepődök meg kicsit.

- Ha vannak hozzávalóid. - kezd el kotorászni a hűtőben. - Pudingos?

- Nekem megfelel. - támasztom meg a fejemet a kezeimen. - Tetszik ez a meztelen szakács dolog. El tudnám ezt viselni.

- Melyik része tetszik jobban? - lépked felém, majd felül elém az asztalra és az egyik lábát kecsesen átemeli a fejem felett. - Hogy meztelen vagyok, vagy, hogy főzni fogok?

- Nehéz válaszolni. - simítom végig a combját. - Könnyebb lenne ha tudnám finom-e az a palacsinta.

- Csak, hogy tudd nagyon jól főzök. - kéri ki magának.

Bár szívem szerintem a reggelit későbbre halasztanám, de Sarah nem törődve velem készíti elő a szükséges dolgokat. Szinte pislogás nélkül figyelem minden mozdulatát. Otthonosan mozog a konyhában, profin csinál mindent. Egész gyorsan végez is a reggelinkkel, majd a tálat elém téve foglal helyet mellettem.

- Parancsoljon uram. - kuncog fel arckifejezésem láttán.

- Tetszik ez a megszólítás. - húzogatom a szemöldököm felé fordulva.

Reggeli közben végig beszélgetünk mindenféle általános dologról. Közben néhány dolgot elárul magáról aminek kifejezetten örülök, mert szeretném jobban megismerni.

- Ne szívass, és ki szakított kivel? - nevet hangosan mikor az egyik volt barátnőféleségemről mesélek neki.

- Hülyéskedsz? Az a csaj megvolt róla győződve, hogy vámpír vagyok. - emlékszem vissza arra az őrült nőre. - Valami sorozatról beszélt, amiben Damon volt a faszi neve.

- Damon Salvatore. - bólogat helyeslően. - Egyébként tényleg nagyon hasonlítasz rá. Nekem is egyből ő ugrott be mikor megláttalak. És még a nevetek is stimmel.

- Nem tudom kiről beszélsz. - Salvatore.

- Nem láttad a vámpírnaplókat? - hitetlenkedik, de én csak a fejemet rázom.

Felugrik a kanapéról majd a telefonjával a kezében tér vissza. Felém mutatja a képernyőt, és így, hogy jobban megnézem tényleg van hasonlóság. Beszarás.

- Ő az a vámpír?

- Aha. Ő volt a kedvencem az egészben. Igazi rosszfiú, de amúgy szerethető. Miatta kezdem el nézni a sorozatot. Nézd.. vámpírfogakkal. - áradozik róla.

- Érdekes. - húzom el a szám. A vámpíros filmeket nem nagyon bírom, inkább olyan mesefilmek.

- Na és, hogy reagált a csaj mikor dobtad? - tér vissza az eredeti témához.

- Kiakadt. Azt mondta inni akar a véremből, hogy ő is vámpír legyen és örökké együtt legyünk vagy valami ilyen faszságot mondott. - még mindig kiráz bele a hideg.

- Hát Damon, jó érzéked van a kattos csajokhoz. - nevet továbbra is. Most már én is viccesnek tartom, de akkor valahogy kiakasztott. - Képzeld párszor találkoztam egy sráccal, és tudod mit akart? Késsel belevágni a neve kezdőbetűjét a kezembe, hogy az a heg mindig rá emlékeztessen.